Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-47

Az országgyűlés képviselőházának 47. ülése 1932 febntár 11-én, csütörtökön. 183 munkaerő ára is. Ebből is sok van a piacon, , sokkal több, mint amennyit el lehet belőle adni és emiatt a munkaerő ára, a munkabér is lezuhant és mégsem jut eszébe a pénzügy­miniszter úrnak, a kormánynak, hogy bolettát adjon a munkásnak, amellyel lakbérét, kere­setét, adóját és zálogcédulájának kamatjait kifizethesse.» Ezt nem tartotta szükségesnek a mentelmi bizottság jelentésébe belefoglalni, pedig ebből is kisugárzik a yaló tényállás, az igazság. A mentelmi bizottság csak a következő részt tar­totta szükségesnek belefoglalni. (Olvassa): «A munkaerő elpusztulhat, a kisexisztenciák tönk­remehetnek, a törpebirtokosok földönfutókká válhatnak, senki sem törődik velük, legke­vesebbé a kormány. De ha a nagybirtok bajban van, akkor nyomban kész a segítség a dolgozó tömegek rovására.» (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ennek az állításnak valóságát lehet kétség­bevonni'? Hát a kormánynak, a törvényhozás­nak minden intézkedésében nem végig tapasz­talható, hogy az elesettekkel nem törődik, a bajbajutottak ügyét nem karolja fel és a kor­mányrendeletek nem foglalnak magukban olyan intézkedéseket, amelyekkel az elesetteknek, a bajbajutottaknak, a nyomorgóknak sorsán se­gítene, ellenben igenis úgy a miniszteri rende­leteken, mint a törvényhozás egész munkáján végigvonul az az egyoldalú tevékenység, amely csak azt a célt szolgálja, hogy a vagyonos osz­tályt az amúgy is jólétben élőket juttassa olyan újabb anyagi javakhoz, amely anyagi javak juttatását valójában a bajbajutott, nyomorúság­ban szenvedő társadalmi osztályból présel­ték ki. A cikk^ további állításaiból megint csak valóságok és igazságok csendülnek ki, mert pl. így folytatja a cikk (olvassa): «Az eladatlan búzát nemzeti védelemben részesítik, de az el­adatlan munkaerővel nem vetnek számot. A mi­niszterelnök osak legutóbbi beszédében jelen­tette ki, hogy a kormány változatlanul azon az állásponton van, hogy a munkanélküliség esetére való biztosítást nem valósítja meg, mert a munkanélküliek segélyezése tönkretenné az államháztartást és dologtalanságra nevelné a népet.» (Malasits Géza: A földbirtokosok fel­segélyezése nem tette tönkre az államháztar­tást?) A dologtalan földbirtokosok felsegélye­zése azonban — «nemzeti kötelesség». Ezt elbírja az államháztartás. Ez nem neveli dologtalan­ságra az agráriusokat» (Malasits Géza: Ta­gadják, hogy osztályharc folyik!) A munkanélküliség kérdésében nemcsak 1930 november havában nyilatkozott a minisz­terelnök úr, mint ahogy én azt a felolvasott cikk részleteiben bemutattam, hanem a jelen­legi miniszterelnök úr kijelentette a munka­nélküliek küldöttsége előtt is legújabban alig egy hónappal ezelőtt, hogy a kormány nem hajlandó a munkanélkülieket anyagi segítség­gel ellátni. (Jánossy Gábor: Nincs miből! — Malasit Géza: Bolettára telt? Arra volt? Ezt Celldömölkön mondja meg, akkor majd meg­látja, hogyan fog sietni a pályaudvar felé! — Zaj.) Bebizonyítható, hogy azokra a célokra, amelyek megvalósítását szükségesnek tartja a kormány a törvényhozással egyetemben, igenis elő tudja teremteni a szükséges összegeket, el­lenben amidőn a munkások segíté«éről, a bajba­jutottak, a nyomorgók megsegítéséről van szó, akkor igenis előállnak azzal az érvvel, hogy nincs miből és ilyen célokra nem tudnak meg­KÉPVISELŐHAZI NAPLÓ. IV. felelő összegeket kihasítani. Pedig számtalan­szor mutattunk rá arra, hogy az állam adó­fizető közönségének adójából sokszázmillió pengőt herdáltak már el haszontalan módon, pocsékoltak el különböző panamacélok szolgá­latában. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (Györki Imre: Már megint!) Kabók Lajos: T. Képviselőház! Már most kezdem megérteni, hogy a mentelmi bizottság miért áll elő ilyen javaslatokkal, mert úgy lát­szik, hogy most már a Képviselőházban sem lehet az igazságot elmondani, (Ellenmondások és zaj jobbfelöl.) mert a Képviselőház elnöke a képviselőt megakadályozza abban, hogy a való tényállást, az igazságot megmondhassa. Elnök: Igen t. képviselő úr, a házszabályok szerint az elnökkel feleselni nem lehet.^Egye­bekben mindig megtalálja a képviselő^ úr a helyes kifejezéseket, amelyek a Ház méltósá­gához illők. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Ezt én hosszú elnöklésem alatt mindig tapasztaltam és kérem a képviselő urat, méltóztassék talán ki­fejezéseiben parlamentáris határok között ma­radni. Kabók Lajos: Nyilvánvaló, mindenki tud róla, hogy panamák bűze árasztja el az orszá­got. (Jánossy Gábor: Ez sem igazj) Egyik kép­viselőtársam előbb eni felszólalásában utalt arra, hogy tegnap a törvényszék előtt az egyik vádlottnak védőügyvédje felsorakoztatta, fel­tárta a törvényszék elnöke előtt azokat a bizo­nyítékokat, amelyekkel igenis beigazolni tudja, hogy milyen súlyos panamák, visszaélések tör­téntek (Györki Imre: Köztudomású már!) köz­pénzekből. Akkor tehát én teljes joggal mondha­tom, hogy ebben az országban sok százmilliót herdáltak el. Nyilvánvaló és tudott dolog, — itt a Házban is már számtalanszor szó esett róla, megállapították a külföldi pénzemberek meg­bizottai is — hogy több mint 800 millió^ pengőt költöttek el törvényes felhatalmazás nélkül és ennek legnagyobb részét haszontalan célokra használták fél. Joggal állítjuk és követeljük tehát, hogy ha ilyen célokra mindig volt pénz ebben az országbán száz- és százmillió erejéig, akkor igenis legyen pénz a nyomorgókba bajba­jutottak megsegítésére, az éhezők r támogatá­sára, mert amíg ez meg nem történik, addig nem is lehet nyugalom ebben az országban, nem lehet azzal elintézni ezt a nagy szociális, társadalmi problémát, hogy ennek a cikkíró­nak, aki a nyilvánosság elé lép, a kormánynak ezzel az egyoldalú ténykedésével a mentelmi jogát felfüggesztik, politikai üldözésben része­sítik, ok nélkül zaklatják és azt vélik, hogy így érnek majd célt, így lesz majd az egész ország­ban általános hallgatás mindazokról a súlyos visszaélésekről, mindazokról a hibás törvény­kezési és kormánytevékenységekről, amelyeket alkalmunk volt hosszú esztendőkön át tapasz­talni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kabók Lajos: Tisztelettel kérem beszédidőm meghosszabbítását az alapidő lejártáig. (Váry Albert: A házszabályok szerint nem lehet! — Felkiáltások: Lehet!) Méltóztatnak a kérelem­hez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszab­bításhoz hozzájárul (Váry Albert: Nem lehet!) Kabók Lajos: Igenis, lehet, (Jánossy Gá­bor: Már megadtuk!) ne tessék itt is jogokat konfiskálni! (Váry Albert: Tévedtem, bocsá­natot kérek! Isten ments, hogy jogokat konfis­káljak!) T. Képviselőház! De nézzük meg továbbra is, hogy »mát tartalmaz ez a cakk (olvassa): «Világosabb képet elképzelni sem lehet a kor­25

Next

/
Thumbnails
Contents