Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-46
146 Az országgyűlés képviselőházának U6 osztályharc itt ebben a Képviselőházban is érezhető. Végtelenül csodálkozom azon, hogy az elnök úr képviselőtársamat rendreutasította, mert hiszen ma már a Népszava könyvkereskedésében, de más könyvkereskedésben is 15—20 fillérért lehet egy kis füzetet kapni, amely • kioktatja az embert az osztályharc jelen tőségéről és kioktat minden embert arra, hogy a poltikai adottság a társadalomban lévő gazdasági erőviszonyok kifejezője. Minden hatalmon lévő, főkép a vagyonával hatalmon lévő társadalmi osztály igyekszik a parlamenten keresztül érvényesíteni akaratát azokkal szemben, akik más felfogásban vannak és akiknek más gazdasági elhelyezkedésük van a társadalomban. (Esztergályos János: Például a kartellek minisztereket buktatnak! — Jánossy Gábor: Magától ment el! — Esztergályos János: Leipziger is tagadja! — w assay Károly: Nem sajnálja!« Én sajnálom! — Jánossy Gábor: Én is! — Kéthly Anna: Mint az egyszeri kocsis, elküldték, tehát elment! — Rassay Károly: önérzetes ember volt!) Elnök: Csendet kérek. Malasits Géza: Annakidején, amikor a bo•lettát itt a Házban tárgyaltuk — én is résztyettem a boletta-vitában — számadatok alapján bizonyítottuk be, hogy a boletta nem más, mint az uralmon lévő nagybirtokos-osztály harca a szegények ellen, harca azok ellen, akik nehéz munkával keresik mindennapi kenyerüket. Belbizonyítottuk ez alkalommal, hosry a boletta költségeit majdnem kizárólag a polgári társadalom és a munkásosztály viseli azáltal, hogy a boletta érdekében felemelték a lisztforgalmi adót, ez alól azonban az őstermelő lakosságot kivették. Minden városi lakos, tehát minden munkásember, ha egy darab kenyeret eszik, adózik a nagybirtok javára, azért, mert a lisztforgalmi adóban a boletta megfelelő részét meg kell fizetnie. Közismert dolog, hogy az uriosztályhoz tartozók nem nagyon koptatják fogukat kenyérrel, hanem túlnyomó részt olyan tápszereket vesznek magukhoz, amelyek a megfelelő kalóriatartalmat kényelmesebben juttatják testűikbe. A szegény munkásember, aki 2—3 pengőért dolgozik egy nap, vagy még kevesebbért. nem tehet mást, mint burgonyát éis kenyeret eszik. A kenyérfogyasztás többlete a munkásosztályra esik, arra a szegény polgári társadalomra, arra a kistisztviselőre, arra a szegény közalkalmazottra esik, aki hétszámra nem tud húst enni sovány keresetéből, hanem főtt és sült tésztát eszik. A nagybirtokos urak, akik, állítom, még ma is Európa többi államaitól eltérően egészen különleges helyzetben élnek Magyarországon, haszonélvezői annak a szörnyű sarcnak, amelyet a dolgozótársadalom a boletta érdekében fizetni kénytelen. De tovább megyek. A boletta tárgyalásánál bebizonyítottuk, hogy a kávé vám felemelése a legerősebben azokat a kávéfajtákat sújtja* amelyeket a szegényeinberek vásárolnak. Minél olcsóbb a kávé, annál erősébben sújtja ez a vámrendelet, úgyhogy a szegények által fogyasztott kávé aránytalanul magasabb vámot fizet, mint a jobbmódúak által fogyasztott kávé. Ez áll a teára és a szegényember fűszerére, a fahéjra is, mert nem a vaníliát, nem az angol mártásokat, nem a külföldről behozott bádogdobozos pástétomot drágították meg, hanem a szegény ember fűszerét, a fahéjat drágították meg és — ismétlem — aránytalanul megdrágították a teát és a kávét. De a legnjrilvánvalóblban mutatja a tendenciát a trafik-áremelés, Itt sem a havanna sziülése 1932 február 5-én, pénteken. varok, itt sem a forgalomban lévő drága cigarettafajták árát emelték, ellenben emelték a szegényemberek által fogyasztott cigaretták árát, úgy hogy számadatokkal ki lehet mutatni: a boletta költségeit a szegény dolgozó emberekkel fizettetik meg. Ha a társadalomban a szolgálmányokért nem jár ellenszolgáltatás, az csak természetes, hogy^ ez azokból, t akik kénytelenek valamilyen irányban szolgálmányokat teljesíteni, ha ezért nem kapnak ellenértéket, kiváltja az ellenszenvet. Kérdem én a t. Ház minden egyes reálisan gondolkozó tagjától: mit kap a magyar munkásosztály, mit kap a magyar kistisztviselő, mit kap a magyar kis állami alkalmazott azért a horribilis áldozatért, amelyet a bolettáért kénytelen hozni 1 ? Tessék már megmondani, mit kap érte? Semmit a világon! A lakását nem védik, s hála a keresztény uralomnak, még azért a kis világításért is, amit a lakásába bevezetett, többet kell fizetnie, mint akárki másnak, mert hála a keresztény uralom progresszivitásának, Budapesten például a villanyóráért a kisember többet fizet, mint a nagyember. Így értelmezik az urak a keresztény szeretet nevében a progresszivitást. Akárhova nézünk, mindenütt a szegény embert adóztatják meg legerősebben; akármihez nyúlunk, a szegény ember fizeti meg mindennek az árát. Kérdem én t. Ház, mit kap az a szegény ember ezekért az óriási terhekért, amiket itt viselni kénytelent A nagybirtokos osztályt vizén felül tartották a bolettával, nem engedik elmerülni, megmentették. De ebben az országban két év előtt csak a nagybirtokos osztálynak, csak a búzatermelőknek ment roszszul? Dehogy. Az iparosság évek óta, mondhatnám 8—9 év óta legrettenetesebb nélkülözésekkel kénytelen megküzdeni. Ha megnézzük a kereskedelmet, főként a detail kereskedelmet látjuk, hogy a legheroikusabb küzdelmet kény telén folytatni a megélhetéséért és ezért, hogy vizén felül maradhasson. Ha nézem a kisparasztságot, akkor bámulnom kell azt a hősiességet, amellyel tűrni tudják azt az embertelen sok-sok szenvedést, amelyet ez a dicső uralom reájuk zúdított. Tehát csak a nagybirtokos osztály, csak a búzatermelők azok, akik olyan borzasztó helyzetben voltak?. Nem. Osztályharc dúl itt, ha tizenötször figyelmeztet is az elnök úr, akkor is megmondom és ez az osztályharc a Háaban is megnyilvánul elsősorban azok részéről, akiknek kezében van a politikai hatalom, a nagybirtokos osztály részéről, mert ez vagyonánál, politikai befolyásánál, politikai hatalmánál fogva rákényszeríti az akaratát a többi polgárokra. Ez a boletta is i,lyen reákényszerített akarat, ez a boletta is a magyar nép dolgozóira rákényszerített valami, aminek következménye sok-sok szegény ember sínylődése, soksok szegény ember nyomorúsága. Az csak természetes és érthető, hogy ezekért a rettenetes terhekért, amelyeket a bolettával kapcsolatban a szegény dolgozóknak viselniök kell, valakinek hangot kell adni a fájdalomnak. Nem gondolják az urak, hoi^y valamit elfojtani még veszedelmesebb, mintha valaki mégis hangot ad annak a fájdalomnak, amely a társadalom dolgozó részében okvetlenül jelentkezik ilyen igazságtalan aránytalan terheket jelentő intézkedések miatt. A Népszava semmi egyebet nem tett, mint kifejezést adott annak a fájdalomnak, amely a szegénység lelkében dúl, amikor a bolettáról
