Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-42

i Àz országgyűlés képviselőházának 4%. vészeinket igyekeznek kisajátítani, elidegení­teni, vagy elhallgatni. Nekünk tehát keres­nünk, kutatnunk kell az alkalmat és módot arra, hogy megtaláljuk azokat a lehetősége­ket, amelyekkel mi ennek a nemzetnek nagy­rahivatottságát, élniakarását, tudását igenis bizonyítani tudjuk. Ez lévén a helyzet, én azt látom, hogy erre nézve egyik leghatalmasabb mód a sport; a legalkalmasabb, sőt sajnos, a mai viszonyok mellett az olimpiász úgyszól­ván az egyetlen. A múltban is egy vizipóló; csapat, vagy egy vívó-tornász, vagy birkózó stb. kiváló eredménye sokkal inkább rá tudta terelni egész Európa figyelmét a magyar nem­zetre, mint igen sok más vonatkozás. A legutóbbi minisztertanácsi határozat nyo­mán kell, hogy az ország gazdasági helyzetét a legsúlyosabbnak tartsam akkor, amikor a kormány bizonyára tudja — hiszem, hogy tudja! — hogy a sport ügye ma nemcsak a test nevelésének, fejlesztésének ügye, hanem nem­zeti ügy is. Ha ennek ellenére a kormány nem akarja» vagy nem óhajtja olimpikonjainkat az olimpiászra kiengedni, akkor a legtragikusabb gazdasági helyzetnek kell tekintenem az ország mai helyzetét. (Felkiáltások jobb felől: Az is!) Ennek ellenére egy kérdést kell intéznem az igen t. kormányhoz. Ez a kérésem az, hogy ha a gazdasági helyzet nem annyira tragikus, akkor tegye revízió tárgyává ezt az elhatározá­sát és adja meg a lehetőséget arra, hogy ezek a kiváló fiaink az olimpiászon résztvehessenek, ha azonban a helyzet ezt r lehetetlenné teszi, akkor azt a másírányú kérést kell az igen t. kormányhoz intéznem, hogy ne tegye lehetet­lenné azt a már megindított társadalmi akciót, amely folyamatban van, hanem nyújtson fo­kozottan erkölcsi segítséget ahhoz, hogy kül­földről társadalmi úton beszerzendő devizánkat erre a célra fordíthassuk. Egy olimpiászról való távolmaradás sok minden félremagyarázásra adhat okot már csak azért is, mert akik a küzdelemtől távol van­nak, azoknak rendszerint nincs igazuk. Itt a Házban kell elhangzania a szónak abban a te­kintetben, hogy mi az olimpiászon igenis részt akarunk venni és innen a Házból szólok a kül­földi magyarokhoz, külföldön lévő sportbará­tainkhoz, akik a magyar nemzetnek eddig is pártfogói voltak, hogy az ő nálunknál jobb­létükben adják meg nekünk a lehetőséget arra, hogy kiváló fiaink felvehessék a versenyt a világ összes versenyzőivel. (Gr. Hunyady Fe­renc: Legalább saját pénzünkért! Az államtól nem akarunk semmit! — Peyer Károly: A zsi­dók adjanak megint?! — Zaj) A milliók és milliók szeme előtt, a száz és száz nemzet szeme előtt kivívott eredményeket a rádió kor­szakában nem lehet rosszindulattal sem eltit­kolni, így az olimpiászon való részvétel, az azon felmutatott eredmények meghozzák en­nek az országnak a gyümölcsöt. (Gr. Hunyady Ferenc: Finnországnak Nurmi kölcsönt futott ki Amerikában!) Amikor én a kormányzat támogatását ké­rem, legyen szabad szavaim zárójául azt mon­danom, hogy egy olimpiai siker a magyar nemzet számára nem volna érték akkor, ha az olimpiászról elmaradnának amerikai, angol, olasz vagy német ellenfeleink, de nem volna érték, nem volna teljes olimpiai siker más nemzeteknek sem semmi vonatkozásban, ha ezekről az olimpiai küzdelmekről a magyar nemzet maradna távol. Hogy a magyar nem­zetnek bizonyos sportvonatkozásokban való legelsőbbrendűségét bizonyítsuk, nemcsak itt ütése 1932 január 14-én, csütörtökön. benn, hanem a külföldön is és hogy egy olim­piászról való távollét a külföldi sportnak is milyen vesztesége volna vagy az elért értéknek milyen csökkentését «mutatná, arra nézve le­gyen szabad hivatkoznom egy svéd lapra, «Magyarország nem hiányozhatik a losange­lesi olimpiászról» cím alatt a következőket mondja: (olvassa) «hogy Magyarország anyagi okokból nem vehet részt a losangelesi olimpiá­szon, Európa sportköreiben nagy lehangoltsá­got keltett. A magyarok távolmaradása feltét­lenül veszteséget jelentene. Ha sportszempont­ból jelentéktelen nemzet marad távol, az nem játszik nagyobb szerepet, Magyarország azon­ban nagyhatalom az európai sportéletben. Ehhez hozzájárul még, hogy a magyar sport­férfiak pompás, mindenkor gentleman feliépé sükkel mindenütt a legnagyobb népszerűség­nek örvendenek. Magyarország elmaradása Európa számára rendkívül súlyos veszteség és ezzel még jobban előtérbe nyomul Amerika fölénye. Minél jobban áttekintjük Magyaror­szág jelentős eredményeit a modem sport kü­lönböző ágaiban, annál lehetetlenebbnek kell tartanunk, hogy ezen ország gazdiasági okok­ból ne venne részt a losangelesi versenyeken.» Így szól egy komoly külföldi sajtóorgánum, nem is sportlap és mint méltóztatnak tudni, az európai olimpiai versenyek alkalmával, nem sportlapokban, hanem politikai lapokban, ve­zércikkekben ismertették a magyar sport fej­lettségét és ennek következtében a . magyar erőnek, a magyar fajnak rátermetségét, életre­hivatottságát, alkotóképességót más vonatko­zásokban is, nemcsak a sportban. Annak remé­nyében, hogy a kormányzat hasonló nemzeti érdeknek tartja a magyar sport fejlesztését, az olimpiászon való részvétel lehetőségét elősegí­teni, szeretném a kormányzatot nyilatkozatra kérni, hogy a kormányzat támogassa ezt az ügyet, nem a magyar sport-társadalomnak érdekében, hanem nemzeti érdekből. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Amikor a jelenlegi kormány helyét elfoglalta, nyomban avizálta, hogy drasztikus intézkedések és ren­delkezések következnek. Ezt az ország lakos­sága tudomásul vette s mindenki úgy fogta fel ezt az előzetes bejelentést, hogy a drasztikus rendelkezésekben azonban belenyugodni csak úgy lehet, ha azokban céltudatosság, követke­zetesség és igazságosság isvan. A miniszter­tanácsnak ezt az elhatározását, amely apodik­tice kimondotta, hogy Magyarország nem vesz. részt az olimpiai versenyeken, először ilyen drasztikus rendelkezésnek tekintettem és az á meggyőződés alakult ki bennem, amelyet a napilapok közül a Rassay Károly t. képviselő­társam tulajdonában levő Esti Kurir fejtett ki körülbelül a legtalálóbban, hogy igenis, ha á magas nemzeti érdekek azt parancsolják, hogy az olimpiászon Magyarország ne vegyen részt, ebbe minden magyar állampolgárnak zúgoló­dás nélkül bele kell nyugodnia. Ámde, ha ezt olyan indokolással határozza el a miniszter­tanács, mint ahogy tette, akkor nyomban pro­vokálja a kritikát abban a tekintetben, vájjon az az igazságosság, az a céltudatosság, kö­vetkezetesség, amelyet minden drasztikus ren­delkezés elfogadását előfeltételének látok, váj­jon megvan-e, vájjon végrehajtotta-e a kor­mányzati r ténykedések előbbi során és akkor azt kell látnunk, hogy a kormány ismét súlyos felelősséget vállal magára. Ismét és még inkább vizsgálni fogjuk a jövő­ben a kormány ténykedéseit abból a szempont-

Next

/
Thumbnails
Contents