Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-42

i Àz országgyűlés képviselőházának 4%. vészeinket igyekeznek kisajátítani, elidegeníteni, vagy elhallgatni. Nekünk tehát keresnünk, kutatnunk kell az alkalmat és módot arra, hogy megtaláljuk azokat a lehetőségeket, amelyekkel mi ennek a nemzetnek nagyrahivatottságát, élniakarását, tudását igenis bizonyítani tudjuk. Ez lévén a helyzet, én azt látom, hogy erre nézve egyik leghatalmasabb mód a sport; a legalkalmasabb, sőt sajnos, a mai viszonyok mellett az olimpiász úgyszólván az egyetlen. A múltban is egy vizipóló; csapat, vagy egy vívó-tornász, vagy birkózó stb. kiváló eredménye sokkal inkább rá tudta terelni egész Európa figyelmét a magyar nemzetre, mint igen sok más vonatkozás. A legutóbbi minisztertanácsi határozat nyomán kell, hogy az ország gazdasági helyzetét a legsúlyosabbnak tartsam akkor, amikor a kormány bizonyára tudja — hiszem, hogy tudja! — hogy a sport ügye ma nemcsak a test nevelésének, fejlesztésének ügye, hanem nemzeti ügy is. Ha ennek ellenére a kormány nem akarja» vagy nem óhajtja olimpikonjainkat az olimpiászra kiengedni, akkor a legtragikusabb gazdasági helyzetnek kell tekintenem az ország mai helyzetét. (Felkiáltások jobb felől: Az is!) Ennek ellenére egy kérdést kell intéznem az igen t. kormányhoz. Ez a kérésem az, hogy ha a gazdasági helyzet nem annyira tragikus, akkor tegye revízió tárgyává ezt az elhatározását és adja meg a lehetőséget arra, hogy ezek a kiváló fiaink az olimpiászon résztvehessenek, ha azonban a helyzet ezt r lehetetlenné teszi, akkor azt a másírányú kérést kell az igen t. kormányhoz intéznem, hogy ne tegye lehetetlenné azt a már megindított társadalmi akciót, amely folyamatban van, hanem nyújtson fokozottan erkölcsi segítséget ahhoz, hogy külföldről társadalmi úton beszerzendő devizánkat erre a célra fordíthassuk. Egy olimpiászról való távolmaradás sok minden félremagyarázásra adhat okot már csak azért is, mert akik a küzdelemtől távol vannak, azoknak rendszerint nincs igazuk. Itt a Házban kell elhangzania a szónak abban a tekintetben, hogy mi az olimpiászon igenis részt akarunk venni és innen a Házból szólok a külföldi magyarokhoz, külföldön lévő sportbarátainkhoz, akik a magyar nemzetnek eddig is pártfogói voltak, hogy az ő nálunknál jobblétükben adják meg nekünk a lehetőséget arra, hogy kiváló fiaink felvehessék a versenyt a világ összes versenyzőivel. (Gr. Hunyady Ferenc: Legalább saját pénzünkért! Az államtól nem akarunk semmit! — Peyer Károly: A zsidók adjanak megint?! — Zaj) A milliók és milliók szeme előtt, a száz és száz nemzet szeme előtt kivívott eredményeket a rádió korszakában nem lehet rosszindulattal sem eltitkolni, így az olimpiászon való részvétel, az azon felmutatott eredmények meghozzák ennek az országnak a gyümölcsöt. (Gr. Hunyady Ferenc: Finnországnak Nurmi kölcsönt futott ki Amerikában!) Amikor én a kormányzat támogatását kérem, legyen szabad szavaim zárójául azt mondanom, hogy egy olimpiai siker a magyar nemzet számára nem volna érték akkor, ha az olimpiászról elmaradnának amerikai, angol, olasz vagy német ellenfeleink, de nem volna érték, nem volna teljes olimpiai siker más nemzeteknek sem semmi vonatkozásban, ha ezekről az olimpiai küzdelmekről a magyar nemzet maradna távol. Hogy a magyar nemzetnek bizonyos sportvonatkozásokban való legelsőbbrendűségét bizonyítsuk, nemcsak itt ütése 1932 január 14-én, csütörtökön. benn, hanem a külföldön is és hogy egy olimpiászról való távollét a külföldi sportnak is milyen vesztesége volna vagy az elért értéknek milyen csökkentését «mutatná, arra nézve legyen szabad hivatkoznom egy svéd lapra, «Magyarország nem hiányozhatik a losangelesi olimpiászról» cím alatt a következőket mondja: (olvassa) «hogy Magyarország anyagi okokból nem vehet részt a losangelesi olimpiászon, Európa sportköreiben nagy lehangoltságot keltett. A magyarok távolmaradása feltétlenül veszteséget jelentene. Ha sportszempontból jelentéktelen nemzet marad távol, az nem játszik nagyobb szerepet, Magyarország azonban nagyhatalom az európai sportéletben. Ehhez hozzájárul még, hogy a magyar sportférfiak pompás, mindenkor gentleman feliépé sükkel mindenütt a legnagyobb népszerűségnek örvendenek. Magyarország elmaradása Európa számára rendkívül súlyos veszteség és ezzel még jobban előtérbe nyomul Amerika fölénye. Minél jobban áttekintjük Magyarország jelentős eredményeit a modem sport különböző ágaiban, annál lehetetlenebbnek kell tartanunk, hogy ezen ország gazdiasági okokból ne venne részt a losangelesi versenyeken.» Így szól egy komoly külföldi sajtóorgánum, nem is sportlap és mint méltóztatnak tudni, az európai olimpiai versenyek alkalmával, nem sportlapokban, hanem politikai lapokban, vezércikkekben ismertették a magyar sport fejlettségét és ennek következtében a . magyar erőnek, a magyar fajnak rátermetségét, életrehivatottságát, alkotóképességót más vonatkozásokban is, nemcsak a sportban. Annak reményében, hogy a kormányzat hasonló nemzeti érdeknek tartja a magyar sport fejlesztését, az olimpiászon való részvétel lehetőségét elősegíteni, szeretném a kormányzatot nyilatkozatra kérni, hogy a kormányzat támogassa ezt az ügyet, nem a magyar sport-társadalomnak érdekében, hanem nemzeti érdekből. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Amikor a jelenlegi kormány helyét elfoglalta, nyomban avizálta, hogy drasztikus intézkedések és rendelkezések következnek. Ezt az ország lakossága tudomásul vette s mindenki úgy fogta fel ezt az előzetes bejelentést, hogy a drasztikus rendelkezésekben azonban belenyugodni csak úgy lehet, ha azokban céltudatosság, következetesség és igazságosság isvan. A minisztertanácsnak ezt az elhatározását, amely apodiktice kimondotta, hogy Magyarország nem vesz. részt az olimpiai versenyeken, először ilyen drasztikus rendelkezésnek tekintettem és az á meggyőződés alakult ki bennem, amelyet a napilapok közül a Rassay Károly t. képviselőtársam tulajdonában levő Esti Kurir fejtett ki körülbelül a legtalálóbban, hogy igenis, ha á magas nemzeti érdekek azt parancsolják, hogy az olimpiászon Magyarország ne vegyen részt, ebbe minden magyar állampolgárnak zúgolódás nélkül bele kell nyugodnia. Ámde, ha ezt olyan indokolással határozza el a minisztertanács, mint ahogy tette, akkor nyomban provokálja a kritikát abban a tekintetben, vájjon az az igazságosság, az a céltudatosság, következetesség, amelyet minden drasztikus rendelkezés elfogadását előfeltételének látok, vájjon megvan-e, vájjon végrehajtotta-e a kormányzati r ténykedések előbbi során és akkor azt kell látnunk, hogy a kormány ismét súlyos felelősséget vállal magára. Ismét és még inkább vizsgálni fogjuk a jövőben a kormány ténykedéseit abból a szempont-