Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-42

Az országgyűlés képviselőházának U2. ból, hogy ilyen kérdésekben követi-e a céltudatosság, a következetesség és az igazságosság parancsait, vagy nem. Az utóbbi években Magyarországon a sport hihetetlen mértékben lendült fel és olyan szép eredményeket produkáltak a sport terén, hogy az az egész világ ámulatát váltotta ki. (Úgy van! Ügy van!) Ilyen körülmények között nem helyes lemondani arról, hogy éppen ez a kis nemzet, — amely számban kisebb, területben kisebb, hatalomban kisebb, vagyonban kisebb, mint az összes többi, az olimpián résztvevő nemzetek, mint azok ^bármelyike — a nála nagyobbakat ott az egész világ szeme előtt legyűrje. Már nem első eset hogy a magyar kormány valutakérdések miatt lemond nemzetközi mérkőzésekről. Az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak jól kell emlékeznie arra, hogy már tavaly a francia—magyar atlétikai mérkőzést le kellett mondani azért, mert a magyar kormány nem volt tudatában annak, hogy minő fontossága van a francia—magyar mérkőzés megtartásának. A francia atléták vendégül hívták 1930-ban a magyar atlétákat, fényes győzelmet arattak Párizsban a magyar atléták a franciák felett és ezt az elmúlt esztendőben szinte erkölcsi kötelesség lett volna viszonozni s akkor 15.000 pengőn múlt az egész. A magyar kormány nem tulajdonított olyan fontosságot ennek a nemzetközi mérkőzésnek, hogy erre a célra 15.000 pengőt előteremtett volna, amit legjobban az igen t. közoktatásügyi miniszter úr tud. Nem első eset tehát, most csak ismétlődik s éppen ezért én nem tudom olyan enyhe bírálattal kezelni ezt a kérdést, mint előttem szólott t .képviselőtársam, hanem igenis szemrehányást teszek a kormánynak abban a tekintetben, hogy nemzetközi sportmérközéseknek a kormány nem tulajdonít eléggé nagy jelentőséget. Szemrehányást teszek a külügyminiszter úrnak különösen abban a tekintetben, hogy külföldi mérkőzéseken részt vett magyar sportférfiaknak szomorúan kellett konstatálni ok, hogy külképviseleteink részéről nem részesültek olyan támogatásban, mint amilyet az ügy, amely kétségtelenül nemzeti ügy, megérdemelt volna. Most vasárnap is legnagyobb büszkeségeink, a műkorcsolyázók mutatták be tudásukat közvetlenül az útbaindulás előtt. Sajnálattal konstatáltam, hogy miközben a főméltóságú Kormányzó úr ezt a mérkőzést megjelenésével kitüntette, az igen t. közoktatásügyi miniszter úr, aki kevéssel ezelőtt még az Országos Testnevelési Tanács elnöke volt, ezt a mérkőzést megjelenésével nem tisztelte meg és a kormánynak egyetlenegy tagja sem volt jelen egy ilyen nagyjelentőségű sportmérkőzésen, amelyen a főváros lakosságának ezrei és ezrei büszkeséggel és dagadó kebellel voltak jelen. Ennek tulajdonítom tehát, hogy a kormány ezt a rendeletet csak úgy sebtében, futtában adta ki. Ennek tulajdonítom, hogy annak ellenére, hogy Országos Testnevelési Tanács van, a kormány ezt a Tanácsot ebben e kérdésben megszólalni nem engedte, ezt a Tanácsot meg nem kérdezte, hanem egyszerűen minisztertanácsi határozattal intézte el ezt a kérdést. Itt mutatok rá a jelenlegi közoktatásügyi miniszter úrnak egyik nagy hibájára, amelyet az elmúlt estzendőkben elkövetett, hogy^ az Országos Testnevelési Tanács elnöki székében tűrte vagy elősegítette azt a folyamatot, hogy ez az Országos Testnevelési Tanács tanácsi szervezete ellenére közönséges hivatallá degraülése *193'2 január lU-én, csütörtökön. 5 dálódott, olyan hivatallá, amelyben az elnök intézkedik, hozzá az elnöki tanács szekundál, ellenben tanácskozás és határozathozatal a sport legnagyobb elvi jelentőségű kérdéseiben alig-alig hangozhatik el a Testnevelési Tanács plénaimában. Amikor az új elnök úr, Lázár' Andor képviselőtársunk a Tanács elnöki székét elfoglalta, a sporttársadalom részéről rögtön elhangzott hozzá az a kérelem, hogy kérik, tartsa kötelességének, hogy a Testnevelési Tanács elnevezésének megfelelően valóban tanácskozó és határozó testület legyen, nem pedig a mindenkori elnök vezetése alatt álló közönséges hivatal, ahol az elnök rendelkezik, a többinek pedig más szerep nem jut, minthogy meghajtja fejét és engedelmeskedik. Ebben a kérdésben az Országos Testnevelési Tanács nem nyilatkozhatott meg, az elnöknek 24 órával megelőzően elhangzott nyilatkozata pedig éppen az ellenkezőt tartalmazta, úgyhogy a kormány azt a helyzetet teremtette meg, hogy az általa kinevezett testnevelési tanácsi elnököt nyomban az első 24 órában dézavuálta. Ugyanez a minisztertanácsi határozat dezavuálta az igen t. közoktatásügyi miniszter úr álláspontját is, amely köztudomásúan akként szólt, hogy az alimpiai versenyeken részt kell vennünk. (Gr. Hunyady Ferenc: A saját pénzünkön, ba már nem ad az állam! Legalább ezt ne akadályozza meg!) A közoktatásügyi miniszter úrnak meg kell most hallania innen a képviselői jpadokból, hogy mély lehangoltságot és nagy csüggedést okozott a sporttársadalom széles rétegeiben az, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hogy az a minisztertanács, amelyen a miniszter úr első alkalommal vett részt, olyan határozatot hozott, amely az igen t. miniszter úrnak eddigi álláspontjával homlokegyenest ellenkező volt. T. Képviselőház! Ennek kapcsán pénzösszegekről írnak a napilapok és ezt itt szóvá kell tenni. A miniszterelnök úr figyelmét külön felhívom arra, hogy a legkülönfélébb hírlapi cikkek jelentek meg arról, hogy létezik-e tehát olimpiai alap, igen vagy nem, megvan-e az egész Összegében, igen vagy nem, mi a kormány szándéka az olimpiai alapot illetőeri, — mert a kormány egy percig sem tűrheti azokat a gyanúsító közleményeket, amelyek a politikai napilapok hasábjain, illetve azok sportrovataiban megjelentek. Az én véleményem szerint ez a minisztertanácsi határozat elhamarkodott határozat volt, hibás mérlegelése volt az előnyöknek és a hátrányoknak, mert sokkal több hátrány keletkezhetik abból, ha ezt a minisztertanácsi határozatot végrehajtják, mint amennyi előnyt jelentene mindaz, amit indokolásul a kormány felhozott. En évek hosszú sora óta korholom a mindenkori kormányt abban a tekintetben, hogy ha a külfölddel áll szemben, mindig vigyázzon, ki áll szemközt. A korrektség folytonos emlegetése a mi részünkről mindig eszembe juttatja azt a gyalázatot, hogy miként tartják be a túlsó oldalon szerződéses megállapodásainknak egész tömegét, illetve miként nem tartják be azt. (Ügy van! jobbfelől.) Magyarországnak szomorú tapasztalatai vannak abban a tekintetben, hogy hányszor sietett már elébe a magyar kormány a külföldi kormányoknak. Magyarországnak szomorú tapasztalatai vannak abban a tekintetben, hogy a magyar államférfiak korrektek voltak ugyanakkor, amikor a politikai ellenfél, a külföldi politikai küzdőfél inkorrekt volt és nem riadt