Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-39

Az országgyűlés képviselőházának 39. lyezesre? így vizsgáltuk ezt a kérdést mi, így bírálták el ezek a szervezetek és szeretném én Magyarországon még azt a fórumot látni, , amely ebben a tekintetben felveszi velünk a versenyt és lebonyolítja ezt a dolgot a megbízhatóságnak, a pontosságnak, a lelkiismeretességnek és az önzetlenségnek ama kritériumai szerint, mint ahogyan ez nálunk történt. (Büchler József: Politikai hangulatkeltés volt az egész!) A legsúlyosabb megbélyegzés^ jár azoknak, akik itt, nem tudom én miféle ál- vagy véltliberális érdekvédelemből, nem tudom miféle keresztény etikai felfogásból, nem tudom miféle polgári meggondolásból ellene fordultak és ellene szegültek ennek a dolognak. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Megvallom, valahogy szorongó érzés fogott el a miniszterelnök úr bejelentése nyomán. Az volt a meggyőződésem, hogy sikerült vele a tárgyalások folyamán megértetni azt, hogy itt van egy szellemi munkásréteg, amelynek dolgozói oiyan adókat fizetnek, mint sehol a világon, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) van egy szellemi munkásréteg, amely fizikai munkástársaival egyetemben egy esztendő leforgása alatt háromszorosra emelt adóterhet visel, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon!) amely becsülésem szerint 30—40 millió pengő adót ad le egy esztendőben és azt kéri, hogy ne az alamizsnálkodás, hanem a szociális igazságszolgáltatás alapján adjanak valamit vissza abból, amit elvesznek. És amikor a miniszterelnök úr ezt szemmel láthatólag megértéssel és megnyugvással fogadja, .akkor itt a gonosz súgókra hallgatva kijelenti, hogy zavarok voltak, hogy rendetlenség volt és ettől az úttói el kell térni. Az eredmények már mutatkoznak. Mutatkoznak kicsi és nagy dolgokban. Olyan kicsi dolgokban, hogy a konzervatív és nemzeti alapon álló tisztviselő egyesületek, vagy egyesületecskék nem kérnek az eddigi kormánypárti elnökeikből, (Büchler József: Szilágyi Lajoslj Szilágyi Lajosból, (Propper Sándor: És Szabó Sándorból!) nem kérnek az eddigi kormánypárti patrónusaikból, úgy érzik, hogy az ő konzervatív, de az érdekeiket figyelembe vevő beállítottságuknak megcsúfolása az, ami itt, hoz-' zajuk közelálló emberek részéről történtj és . meg vagyok róla győződve, hogy így érzi ezt a liberális polgárság is, mert a liberalizmus nem jelenthet soha szociálpolitikai analfabetizmust, a liberalizmus nem jelenthet a mai válságos időkben menlevelet, szabad utat az erősnek, a gyengébbek kizsákmányolására. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék tehát beszédét befejezni. Kertész Miklós: Lejárt a beszédidőm, kénytelen vagyok befejezni beszédemet. Elmondottam, lamit elmondhattam, igen sok bennem maradt, Választ nem fogok kapni, az interpel-; láció kiadatik a kormánynak, nem történik semmi és a magyar globus forog tovább a dolgozók verejtékében, keserű levében, (Taps a szélsőbaloldalon) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik« Mojzes János képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Inülése 1981 december 16-án, szerdán. 479 terpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a trianoni úgynevezett békeszerződés revíziója erdekében halaszthatatlanul szükséges belpolitikai intézkedések tárgyában. 1) Van-e tudomása a m. kir. miniszterelnök úrnak arról, hogy a trianoni úgynevezett békeszerződés reviziója és a trianoni úgynevezett békeszerződés által kijelölt határoknak a magyar nemzet javára leendő megváltoztatása el sem képzelhető bizonyos belpolitikai intézkedések megtétele né kül?2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr haladéktalanul intézkedni, hogy ezek a belpolitikai intézkedések a legrövidebb időn belül megtétessenek ?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mojzes János: Mélyen t. Képviselőház! Interpellációmot a trianoni úgynevezett békeszerződés revíziója érdekében teendő belpolitikai intézkedések tárgyában tulajdonképpen a miniszterelnök úrhoz intéztem, azonban mielőtt * interpellációmat, illetve annak megindokolását megkezdeném, tisztelettel megkérdezem a mélyen t. belügyminiszter úrtól, hogy a belügyminiszter fog-e az interpellációmra válaszolni? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem!) Elnök: Kérdem a képviselő urat a házszabályok értelmében, méltóztatik-e interpellációját elmondani? Mojzes János: Minthogy az a meggyőződésem, hogy úgy se kapnék erre az interpellációra választ, azért az indokolását mégis el fogom mondani. (Derültség. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagy csalódás! — Büchler József: Ezért a pénzért válaszolhatna is a belügyminiszter úr!) Mélyen t. Képviselőház! Amikor a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése felett nem régen lezajlott vitában, mi innen az ellenzéki oldalról a bajokat szóvátettük, úgy a t. többségi pártnak a vitában részt vett szónokai részéről, mint a miniszterelnök úrtól ezeknek a bajoknak, ezeknek a panaszoknak orvoslási módjára vonatkozólag rendszerint azt a választ kaptuk, hogy ezeknek a bajoknak oka és eredete a szerencsétlen és esztelen trianoni békeszerződés. Minden panaszunkra azt a választ kaptuk, hogy ők ezeken a bajokon segíteni nem tudnak, mert ezek a bajok vagy a világgazdasági válságban, vagy a trianoni szerződésben gyökereznek. Ezek a bajok tehát orvosolva csak akkor lesznek, ha ezek az egész világon megszűnnek, ha megszűnnek ezek a baj OK világjelenség lenni,^ vagy pedig akkor, ha a trianoni békeszerződés igazságtalanságai orvosoltatnak. Amikor pedig arról volt szó, hogy a kormány reménykedik-e abban, hogy ezt az országot gazdaságilag ismét talpra tudja állítani annyira, hogy ebben az országban valóban lehessen emberi életet élni, akkor a kormány válasza megint csak az volt, hogy a trianoni békeszerződés igazságtalanságainak kiküszöbölése és ia szerződés revíziója nélkül szó sem lehet az ország maradandó jellegű talpraállításáról. • Ügy a kormány elnök úrnak, mint a többségi pártnak ezeket a megállapításait mi magunk is, úgy hiszem, kivétel nélkül aláírjuk. (Jánossy Gábor: Minden magyar ember és minden igazságos ember!) Elismerjük mi is azt, hogy szó sem lehet arról, hogy külkereskedelmi mérlegünk egyensúlya helyreálljon addig, amíg az ipari termeléshez szükséges nyersanyagaink túlnyomó részét külföldről