Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-39

480 Az országgyűlés képviselőházának 39. ülése 1931 december 16-án, szerdán. vagyunk kénytelenek behozni, olyan területekről, amelyek a történelmi Magyarország alkotó részeit képezték, olyan területekről, amelyek ennek a megmaradt csonka országnak szerves alkotórészei voltak, amelyek ezzel a csonka országgal egy egységes gazdasági organizmust képeztek r és amely területeket tőlünk a gazdasági élet törvényeinek megcsúfolásával ^és a népek önrendelkezési jogának kisemmizésével erőszakosan és esztelenül elszakítottak. Valamennyien elismerjük azt, hogy szó sem lehet addig a költségvetésnek olyan gyökeres leszállításáról, szó sem lehet arról, hogy ezt a költségvetést arra az Öszszegre szállítsuk le, amely valóban arányban áll az ország teherbíró képességével, amíg a területének 28 százalékára zsugorodott csonka országnak olyan adminisztrációt kell eltartania, amely az egész Nagymagyarország területéhez

y volt méretezve. Mindezeket mi teljesen aláírjuk és ezekben teljesen egy nézőponton vagyunk a t. többségi párttal és a t. kormánnyal. Ma már, amikor nemcsak nálunk vannak ilyen viszonyok, amelyeket ezek az erőszakos és esztelen békeszerződések előidéztek, hanem egész Közép-Európában, ahol az évszáaadok óta kialakult gazdasági egységeket erőszakkal és esztelenül összekaszabolták, felvetődött az a kérdés, hogy vájjon ezeket a bajokat hogyan lehet kiküszöbölni és hogy lehet-e itt alapos gyógyulásra módot találni. Kétféle terv vetődött itt fel. Felvetődött itt a vámuniónak terve, az a terv, hogy bizonyos államok szorosabban együttműködjenek gazdaságilag. Felvetődött azonkívül a békeszerződések revíziójának terve is. Az Egyesült Államoknak — iha jól tudom — pénzügyi államtitkára a napokban tett egy nyilatkozatot, hogy ők nem is gondolnak arra, hogy Ausztriától vagy Magyarországtól bármiféle résztörlesztést vagy kamatokat kapjanak addig, amíg ezeket az országokat gyökeresen nem szanálták. Ha ezek a hitelező államok, amelyek most már nem szimpátiából, nem érzékenykedésből kénytelenek a pártunkra állni, hanem amiatt, hogy a követeléseikhez hozzájussanak, a bajok alapokait akarják kutatni, kénytelenek lesznek belátni, hogy addig ezek az országok, amelyeknek ők kölcsönöket adtak, fizetőképesek nem lesznek, amíg az esztelen 'békeszerződéseknek az igazságtalanságait ki nem küszöbölik és ezeket az önkényesen és esztelenül megvont határokat a gazdasági élet törvényeinek és a józan ész követelményeinek megfelelően meg nem változtatják. Elképzelhető-e az, hogy államok együtt tudjanak működni gazdaságilag egy olyan államszövetségben vagy vámunióban, mint amilyen az úgynevezett dunai konföderáció terve, ahol négy olyan állam lenne kénytelen együttműködni, amelyek közül három állam a negyediknek megsemmisítésére törekszik. Nagy igazság van abban a mondásban, hogy gyűlöljük azt, akit megsértettünk, akit megbántottunk. Ez a gyűlölség addig nem lesz kiirtható, amíg a békeszerződések igazságtalansá,gait ki nem küszöbölik. Nem mi gyűlölködnénk ezekre^ a szomszédainkra, de ők gyűlölködnének és ők igyekeznének bennünket tönkretenni, mert félnek a re vans eszméjétől, mert érzik azt, hogy velünk szemben igazságtalanságot követtek el, amely igazságtalanság reparálás nélkül tartósan nem maradhat. Abban valamennyien egyetértünk, mélyen t. Képviselőház, hogy a békeszerződések revíziójára kell törekednünk. Amikor a kormánytól gazdasági programmot kértünk, a kormány válasza az volt: ma gazdasági programmot adui nem tud, ma gazdasági programúiról, átfogó, szerves gazdasági tervről beszélni frázis; ezeket a gazdasági bajokat a békerevízió fogja megoldani. Ha tehát a kormány nem tudott gazdasági programmot adni, hanem erre a sürgetésünkre azzal válaszolt, hogy: revízió, — legalább azt kérdezzük meg, miképpen gondolja a kormány ezt a revíziót megvalósíthatónak. A kormányelnök úrtól erre nézve sem kaptunk semmiféle felvilágosítást. A kormányelnök úr azonban azt mondotta, hogy a rendszer marad a régi. Valószínű tehát, hogy ebben a tekintetben is a kormány elnök úrnak az a Programm ja, ami volt a megelőző miniszterelnök úré, annál is inkább, mivel mindannyian látjuk, hogy úgy az egységespártot, mint a jelenlegi kormányt is a volt miniszterelnök úr irányítja. Ha a kormány programmja a revízió tekintetében azonos az eltávozott kormány programmjával, bátran mondhatjuk innen is, hogy emiatt a kormánynak nincs oka szégyenkeznie. (Úgy van! jobbfelől.) A volt miniszterelnök úr ugyan itt a képviselőházban nem nyilatkezott a revízió kérdésében, mivel talán külpolitikai szempontból kényes lett volna ezt a kérdést itt a parlamentben feszegetni, de nyilatkozott erről a világ parlamentjében. A miniszterelnök úrnak ez a nyilatkozata, amelyet most, a folyó év május havában tett egy amerikai újságíró, Sylvester Viereck előtt és amely megjelent az összes nagy világlapokban és a nagyobb hazai lapokban is, megjelöli azokat az utakat, amely utakon a miniszterelnök úr elérhetőnek és lehetségesnek tartja ezt a revíziót. Ez a nyilatkozat párbeszéd alakjában jelent meg a lapokban; az a része pedig, amely a revízióra vonatkozik, szól a következőképpen : Ez a Viereck nevű újságíró felteszi a kérdést: «Belenyugodtak mostani határaikba?» — Bethlen miniszterelnök válaszol (olvassa): «Nem ! Hogy nem akarunk háborút, nem j elenti azt, hogy nem akarunk igazságot. Lobogónk még mindig félárbócon van azokért a területekért, amelyeket Wilson elnök 14 pontja ellenére elszakítottak tőlünk. Sohasem nyugodhatunk bele jelenlegi határainkba. Ameddig ezek a határok léteznek, ketrecbe vagyunk zárva és a világháború győztesei a börtönőreink. Németország megengedhette magának, hogy elfogadja t a nyugati határkiigazítást, mert Németország területének 13 százalékát vesztette el, míg Magyarország régebbi területének 72 százalékát rabolták el. Ilyen óriási veszteséget nem viselhetünk el és nem adhatjuk fel jogos igényeinket.» — (Jánossy Gábor: Irtóztató gomoisztett volt ez!) «A trianoni szerződés keresztre feszítette Magyarországot. Senki sem várhatja tőlünk, hogy jóváhagyjuk keresztrefeszítésünket. Ellenkezőleg, minden törvényes diplomáciai eszközt fel fogunk használni, hogy népünk vérző testét levétessük a keresztről, ameddig még élet van benne.» — Az újságíró ismét felteszi a kérdést: «Milyen eszközöket javasol a békeszerződés^revíziójára?» — A volt miniszterelnök úr ezt válaszolja (olvassa): «Javaslom az elcsatolt területek visszaadását és a népszavazást. Bizonyos területek, amelyek elvitathatatlanul magyarok, minden további nélkül adassanak vissza; másutt, ahol a helyzet komplikáltabb, a népszavazás a legegysze-