Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-30

Az országgyűlés képviselőházának 30. amelyet az állaim szenved az adóhátralékos polgárok miatt. E mellett az adófelszólamlási bizottságok utasításai r is t olyan ok, amelyek sok tekintetben nyugtalanítják a gazdákat. Nem tudják példái megérteni azt, hogy amikor ők nagyon keservesen kigürcölték tavalyi adójukat, az idén úgy vetették ki rájuk az adót, mintha a kis földjük holdja még mindig 1500—1600 pengőt érne és mintha búzájukat még mindig 22 pengős áron adnák el, noha annak még a felét sem tudják elérni. így ők körülbelül a kétszeresét fizetik az ő jóformán jogos véleményük szerint, annak az adónak, amely méltányos volna. Ez áll körülbelül a házakra is. Vannak v olyan házak, amelyeket a legutoló év utolsó negyedének házbére alapján értékelnek fel, amikor ők a háznak minden zegét-zugát kiadták szorultságukban. Egy olyan házat, amely mindenki ítélete szerint 5—6 ezer pengőt ér, felértékelnek 35 ezer pengőre és e sezrint vetik ki az adót. Körülbelül úgy vagyunk az illetékek dolgával is, Nem a vételárat, vagy eladási árat veszik alapul, hanem önkényesen állapítják meg az illetéket. Szegeden például egy-két hónapja történt meg az, hogy egy 22 ezer pengőért elkelt házat 28.500 pengő után róttak meg illetékkel., Nálunk egy állatorvos 17 ezer pengőért vett háza után 27 ezer pengő alapján vetették ki az adót. Az ilyenek méltán bosszantják és nyugtalanítják az embereket. Ezeken pedig nagyon könnyen lehetne segíteni, úgy, ha az adófelszólamlási bizottságokat nem kötnék ezek az utasítások. Hiszen ezek mind független, józan belátású emberek, akik úgy vannak kiválogatva, mint akik a legjobban tájékozottak a helyi viszonyok ismeretében, ezekben meg lehetne bízni, hogy becsületesen s a valódi értéknek megfelelően becsülnék fel azokat az ingatlanokat és a becslés alapján vetnék ki az adót. En a pénzügyi kormányzat jóindulaiában egyáltalában nem kételkedem. Éppen a jelenlevő kereskedelemügyi miniszter úr szájából hallottam, hogy a szövetkezeteket ezentúl egyáltalában nem kívánja kiváltságokban részesíteni, mert belátja, hogy ezek a szövetkezetek illegitim jogokat élveznek és a kereskedőket elkeseríti az a tudat, hogy nekik az ügyetlenségükből, vagy pedig a felületességükből tönkrejutott szövetkezeteket, az ő legveszedelmesebb konkurrenseiket, a saját adófilléreikkel újra talpra kell állítani. Ezt megértem. En a szövetkezeteket^ addig tartom jogosultaknak, amíg a saját erejükből tudják magukat fenntartani és semmiféle adókedvezményben, vagy állami támogatásban nem részesülnek. Minthogy én hallottam,^ amikor a kormányelnök úr egészen nyiltan, őszintén kijelentette, hogy minden jóravaló, hasznavehető tanácsot, észrevételt, amely a kedélyek megnyugtatását célozza, fontolóra fog venni, ennélfogva a jelentést egész nyugodt lelkiismerettel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik. Elnök: Szólásra következiki Petrovics György jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Minthogy előreláthatólag hosszabb időt fog igénybevenni beszédem, tisztelettel kérem beszédidőmnek egy negyedórával való meghoszsaabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni

1

? ' ülése 1931 december í-én, kedden. 85 (Igen!) A Ház ia meghosszabbításhoz hozzájárult. vitéz Bajesy-Zsilinszky Endre: T- Ház! Többi ellenzéki képviselőtársaim sorában én sem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadjam a kormány eddig hozott pénzügyi és gazdasági rendeleteiről szóló jelentését. Felszólalásommal azonban nem kívánok belevegyülni a most dúló devizacsatározás kicsinyes járőrharcaiba, pénzügytechnikai részletekbe, mert nem hiszem, hogy ez a pepecselés, Kászem mesebeli papucsának ez az örökös foltozgatása, bármi komoly eredménnyel járna. Igaza van Friedrieh István t. képviselőtársamnak abban, hogy valóságos lidércnyomásként nehezedik itt minden jóravaló aggódó' magyar hazafira a légüres térben való politizálásnak és szónokiásnak az a szomorú kényszere, amely ezt az egész vitát jellemzi. (Jánossy Gábor: Kényszer nincs!) Beszélünk itt pénzügytechnikai rendelkezésekről, amelyeknek valójában az alapvetése hiányzik. A kormány a maga kicsinyes pepecselésével és programmtalanságával valósággal rászuggerálja az egész törvényhozásra a pepecselésnek módszerét, stílusiát és mértékét. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Tisztelet, becsület a Károlyi-kormány sokszor tapasztalt jószándékának, becsületes segítőkészségének, a részletekben itt-ott helyes intézkedésének, végeredményiben mégis 'ami itt történik, amit a kormány csinál, valóságos karrikaturája az igazi konzervatív politikának és végeredményben minden konzervatív politikának a végelgyengülése is. Felszólalásommal nem kívánok kicsinyes vádaskodások zsombékjára lépni. Nem

> e nyomorúságos 12 esztendő csonka horizontjába akarom beleállítani a mai magyar kérdést, a mai magyar válságot, hanem az ezeréves Magyarország és az örök magyar nemzet horizontjába, így akarom kimutatni, hogy megoldhatatlan feladat, amire a Károlyi-kormány vállalkozott, reménytelen vergődés, lassú haldoklás csupán. (Ügy van! half elől.) A mai parlament politikai erőcsoportosulásai, a mai pártok, a mai kormányzati módszerek alapján nemcsak Károlyi Gyula gróf, de egy magyar Bismarck, egy magyar Cavour, egy új Kossuth Lajos vagy Deák Ferenc is csak csúfos kudarcba vezethetné a magyar nemzetet. (Jánossy Gábor: Ezt nem lehet mondani! Csak volna egy Kossuth! — Szeder Ferenc: Nem volna szabad neki idebenn beszélni!) Méltóztassanak lassan megbarátkozni azzal a kérlelhetetlen, a tőlünk ma már nem is függő ténynyel és valósággal, hogy Csonka-Magyarországon megszűnt a konzervatív politikának és pedig nemcsak ennek az egyhelyben való topogásnak. de minden konservativ politikának ja lehetősége, (Ügy van! half elől.) lélektani és élettani lehetősége. Felszólalásomnak egyetlen^ célja

% hogy egy rövid történelmi visszapillantás során megmutassam, hogy ezen a szerencsétlen nemzeten a fejünkre nőtt mérhetetlen tömegű megoldatlan problémák miatt már csak egy gyökeres, átfogó, forradalmi mélységekig ható átalakulás segíthet. Semmi más. Azzal a könnyű fajsúlyú és igen sokszor rosszhiszemű felfogással szemben, hogy a magyar válság egyszerűen csak egy szektora, hatáskörünkön és felelősségünkön minden tekintetben kívül álló részlete a világválságnak, nem érdemes még csak vitába sem szállani. (Ügy van! balfelől) Akárhogy fogjuk fel a világ-