Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-41

Az országgyűlés képviselőházának ki. jelentem, hogy elvileg azon az állásponton vagyok, hogy sokkal helyesebb, mert sok összeferhetlenségi vonatkozás kerültetik el ezáltal, ha a tiszti főügyész magángyakorlatot nem folytat, de nincsen módomban törvényes rendelkezés hiányában ebben a kérdésben imperative beavatkozni. Végül a képviselő úr interpellációjának 3. pontjára vonatkozólag, amelyben a csendőrség részéről történt két bántalmazást teszi szóvá, van szerencsiéin bejelenteni, hogy a tokaji esetre vonatkozólag, iamelyről a lapokból szereztem értesülést, a vizsgálatot • azonnal elrendeltem, az újfehértói esetről azonban még nem tudok, tehát erre nézve csak ezután fogom a vizsgálatot elrendelni. Természetesen nincsen módom a kérdésről ma részletesen nyilatkozni, mert hiszen a képviselő úr meg fogja engedni nekem, hogy azt a tényállást, amelyet a képviselő úr is újságból olvasott fel, száz százalékig helytállónak és valónak, elfogadhatónak nem tartom. Igaza van a képviselő úrnak abban, hogy én védem a csendőröket és kötelességem is megvédeni őket, hiszen a csendőrök az állam hatalmának és tekintélyének reprezentánsai ott, ahol saját hatáskörükben járnak el, ebben a tekintetben tehát igenis védem a csendőröket. Egyúttal azonban kijelentem, hogy a legsúlyosabban elítélem bármely csendőrközegnek vagy bármely más karhatalmi közegnek vagy bármely közigazgatási hatósági közegnek minden a fennálló szabályokba és törvényekbe ütköző eljárását és minden esetben, amikor ilyen esetek előttem bizonyítást nyernek, azokat a legszigorúbban meg fogom torolni. Ezt méltóztassék egyszersmindenkorra tudomásul venni és ne méltóztassék ta dolgot úgy beállítani, mintha én a csendőrök esetleges visszaéléseit akarnám védelmembe venni. (Kabók Lajos: Egyetlen választási visszaélés sincsen megtorolva.) Legyen meggyőződve a képviselő úr arról, hogy amennyire védem az állam rendjét és az állam tekintélyét, annyira ügyelni kívánok és fogok is arra, hogy a hatósági közegek és személyek mindig törvényes keretek között maradjanak a maguk intézkedéseiben. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Nem kételkedem a belügyminiszter úr jóhiszeműségében és nem kételkedem abban, hogy akaratát — hogy ott kezdjem, ahol a belügyminiszter úr befejezte — érvényesíti azokkal a közigazgatási közegekkel szemben, akik törvényes hatáskörüket túllépik, de én éppen arra helyezem a hangsúlyt, hogy ezeknek a törvénytelenségeknek, amelyek mindjobban megismétlődnek, méltóztassék elejét venni, mert lehetetlenség, szinte a lehetetlenséggel határos, ha felsőbb helyről a belügyminiszter úr olyan utasítást ad, amely fedi azt a gondolatot, amelyet a belügyminiszter úr most ezzel a konkrét esettel kapcsolatban kifejtett, hogy rendszeresen és sorozatosan megismétlődjenek ezek a jelenségek, amelyek, sajnos, nem először fordultak elő, amelyeket ide kellett hoznunk. De én azt is tudom, hiszen látom, -- itt van a csanyteleki eset is — hogy ezek az esetek, sajnos, nem is az utolsók, tehát azt szeretnénk, ha a belügyminiszter úr intézményesen gondoskodnék arról, hogy ezek a brutalitások megszűnjenek, hogy végre-vaKÉPVISEILÖHÁZI NAPLÓ. III. ülése 1981 december 22-'én, kedden. 539 lahára eleje vétessék annak, hogy védtelen polgárokat, védtelen embereket, akár gyalogsági ásóval, akár puskával, akármilyen más rendelkezésre álló szerszámmal összeverjenek. Mikor nem voltam képviselő, a múlt ciklusban, velem is majdnem megtörténtek ilyen esetek, amikor a törvény betartására figyelmeztettem a csendőrt, sőt megtörtént Reisinger képviselőtársammal is, hogy a esendői, amikor már nyilvánvaló volt, hogy képviselővel áll szemben, megbilincseléssel fenyegette. Amikor tenát t. belügyminiszter úr, ilyen jelenségek fordulnak elő, (Kabók Lajos: Velem is előfordult! Az sincs elintézve!) amikor minduntalan találkozunk ezekkel, akkor igenis, intézményesen kell gondoskodni arról, hogy magyar csendőrök magyar embereket, azért, mert más a politikai állásfoglalásuk, mint esetleg az, ami a csendőrnek tetszik, vagy ami az államhatalomnak tetszik ebben a pillanatban, ne brutalizálja,nak és ne verjenek össze. Ez az egyik kérdés. A másik kérdés a következő. En tudom azt, hogy a törvénynek lehet azt a magyarázatot is adni, amelyet a belügyminiszter úr mond. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem lehet mást adni, nemhogy azt lehet adni!) Ezt a törvényszakaszt, a törvény 26. ^-ának hetedik bekezdését én is átnéztem egynéhányszor, mielőtt a kérdéssel ide jöttem. Ebből a törvényszakaszból azonban nem lehet azt kiolvasni, hogyha én egy indítványt teszek, indítványomat ne okolhassam meg a törvényhatóságban, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Dehogy nem!) mint ahogy a törvényhatóságok nagy részében ezt a törvényszakaszt úgy értelmezik és gyakorlatilag ugy is alkalmazzák. Az az eljárás, hogy benyújtom az indítványt a törvény által megkövetelt határidőn belül, előkészítik ezt az indítványt tárgyalásra, vagy elvetésre, de én nekem, mint indítványtevőnek, el lehet és még eddig el lehetett mondanom! imindenkor véleményemet, csak azután határozott a törvényhatóság a felett, hogy tárgyalja-e azt, vagy pedig napirendre tér az indítvány felett. Ez volt eddig, ez a gyakorlat volt eddig igen t. belügyminiszter úr, (Farkas István: Ez a logikus! Mást el sem lehet képzelni!) és eddig ez volt Hódmezővásárhelyen is, amíg bele nem nyúltak — ismétlem — azoknak érdekkörébe, akik súlyos összeférhetlen ségbe kerültek a város érdekével. Mert hiszen látom én a tárgyalás anyagából, hogy a politikai természetű indítványokkal szemben még nem olyan túlságosan agresszívek. Agreszszívekké csak akkor válnak, amikor <az összeférhetlenség kérdését bolygatják, amikor szemére vetik a tiszti főügyésznek és a város polgármesterének, hogy kiadták a munkálatokat versenytárgyalás mellőzésével és ezáltal a várost károsodás érte, amikor tehát valakit ezért felelőssé akarnak tenni, amikor azt súlyos öszszeférhetlenségi esetet teszik szóvá, thogy^ a város tiszti ügyésze magánpraxist folytat és magánpraxisában védelmére kel adóügyekben és egyéb ügyekben is a törvényhatósági bizottság ama tagjainak, akik egyúttal a várossal üzleti viszonyban is állnak, akik tehát a városnak szállítói. Tudom, hogy a belügyminiszter úr a hozzá kerülő ilyen természetű szabályrendeleteket jóváhagyta. Ilyen szabályrendeletet készített Hódmezővásárhely közgyűlésének többsége is. Az így elkészített szabályrendeletet azonban megfelebbezték a belügyminiszter úrhoz és a belügyminiszter úr leiratában körülbelül pecizírozta azt az álláspontot, amelyet 78