Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-41

528 Az országgyűlés képviselőházának It volt, amelynek hivatása az lett volnja, hogy ezt a kérdést megoldja, amelynek hivatása az lett volna, hiogy a munkanélküli biztosítást tető alá hozza. Nem történt meg. Az történt csak, hogy ennek a minisztériumnak egész működése, egész tevékenysége rút panamákba fulladt bele. (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) holott vezetői, irányítói egytől egyig: úgynevezett keresztényszocialisták, wolffisták voltak. Ilyen párt, amely ilyen működést folytatott, amelynek működését ilyen keményen meg lehet és meg is kell bélyegezni, véleményem szerint nem akadályozhatja meg a jogosult követeléseket, ilyen párt nem provokálhatja a magyar munkásosztályt. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék személyeskedni! Buchinger Manó: Be is fejezem beszédemet. Még egyszer szeretném a t. Ház figyelmébe ajánlani a magyar dolgozóknak ezt az életkérdését, szeretném még egyszer felhívni a t. Házat, járuljon hozzá ahhoz^ hogy letöröljük a nemzetről azt ,-a szégyent, hogy nem akar a nyomorba jutottakkal törődni és nem akar azokon segíteni. Arra akarom kérni a t. Házat, hogy a munkásságnak ezt a minimális követelését teljesítse, mert ez jogosult és indokolt. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Ház! Mindenekelőtt előttem szólott t. képviselőtársam azon megállapítása ellen emelek óvást, mintha a magyar nemzet homlokán — így mondotta — az a szégyenbélyeg vagy folt volna ... (Malasits Géza : Ott is van! Maguk nyomták rá! — Kabók Lajos: Adjanak segítséget a munkanélkülieknek! — Kuna P. András: Szegyeijék magukat 19-ért! — Zaj) Elnök: Csendet kérek. Jánossy Gábor: ...mintha nem akarna a hibájukon kívül munkához, kenyérhez nem jutottakról gondoskodni. A magyar nemzet sorsát intéző minden tényező, minden ember, akiben van emberi érzés, akar is és fog is a munkanélkülieken segíteni. (Propper Sándor: Százezrek koplalnak! — Kabók Lajos: Hazug jelszavak ezek! Tessék megtenni!) Elnök: Kabók képviselő urat rendreutasítom. (Kabók Lajos: A munkanélküliek azért tovább fognak éhezni! — Zaj.) Csendet kérek. Jánossy Gábor: T. Ház! Ügy látom, hogy nem egészen a békességnek, a karácsony szent hangulatának érzései hatják át velem szemben ülő képviselőtársaimat. (Kabók Lajos: Amikor százezrek éheznek, akkor nem lehet békesség! — Propper Sándor: Önök teszik békétlenekké! — Kabók Lajos: Összefogdossák a munkanélkülieket és legyen békesség! — Malasits Géza; Arról beszéljen, hogy mi történt a vonaton a nemzetgyűlés után! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha szociáldemokrata t. képviselőtársaim kegyesek lesznek megengedni, hogy én is szóhoz juthassak, akkor folytatom igénytelen fejtegetéseimet. Egy-két szóval belekapcsolódni kívánok Homonnay Tivadar t. képviselőtársam felszólalásába és az igen t. belügyminiszter úr beszédébe. (Dinnyés Lajos: Hegedűs Kálmánéba nem?-) Abba is. Most egy koporsó előtt, egy ravatal előtt állok, eg-yi síró özvegyet és egy síró árvát látok magam előtt, és azt mondom, hogy Sinkó József jelenti a magyar rendőrnek, a magyar csendőrnek és a magyar honvédnek kötelességtudását és Önfeláldozását, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon, — Andaházi Kasnya Béla: Egyes poszt volt! — Zaj.) Ebből az alka. ülése 19

S1 december 2%-én, kedden. lomból az igen t. kormányt és székesfővárosi főkapitány urat kérni akarom valamire. Az igen t. kormányt arra kérem, hogy a mostona javadalmazással ellátott rendörlegénység sorsának javításáról imlnden megkuporgatoit garas odaadásával gondoskodni szíveskedjék. (Jfeyer Károly: Az ön választókerületében minden tehén fel van írva! — Zaj. — Elnök csenget.) Majd az adóról is beszélek. A kiváló és hivatásának magaslatán álló székesfővárosi főkapitány urat pedig arra kérein, hogy nemcsak a székesfővárosnak úgynevezett előkelő utcáin és avenue-jn járasson bizonyos éjjeli erkölcsrendészeti őrjáratokat — hiszen legfeljebb úgyis bizonyos éjjeli mulatóhelyeken vannak túltengések vagy kilengések —, hanem tegye lehetővé, hogy a székesfőváros külső kerületeiben ne egyedül járjon az a szegény rendőr a rablók, gyilkosok tanyáira (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon), hanem inkább ott legyen kéthárom ember kivezényelve. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Még több rendőrt akar?-), s a Belvárosra, meg" a körútakra jusson kevesebb ember. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csak egy szót Bródy Ernő t. képviselőtársain megállapításaira és kívánságaira. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én azt hiszem,, hogy a mélyen t. Képviselőháznak joga és kötelessége is, s azt hiszem, az igen t- elnök úrnak is joga, hogy a Képviselőház egyes bizottságait bizonyos ügyeknek mielőbbi elintézésére figyelmeztesse és felhívja, tehát sem a kormánynak, sem a pártnak nem írandó rovására, ha a zárszámadások bizottságilag még nem tárgyaltattak le és nem kerültek a Ház elé. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát kinek a rovására írandó? Hol a pénz? — Zaj. — Elnök csenget.) Semmi akadálya sincs annak, hogy ezek a zárszámadások a bizottság által sürgősen letárgyaltatván, idekerüljenek, letárgyaltassanak és a felelősség

1 megállapíttassék. (Zaj balfelől.) T. Képviselőház! Most méltóztassék megengedni ... (Dinnyés Lajost Térjünk a tárgyra!) Igen, a tárgyra térek, de az urak mindig eltérnek a tárgytól és megakadályoznak engem abban, hogy beszélhessek. (Nagy zaj. — Elnök csenget ) Ne méltóztassék szerénytelenségnek venni, ha azt mondom, hogy egy kis programmieret adnék én. (Zaj és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Végre egy Programm! — Dinnyés Lajos: Karácsonyi ajándék! — Nagy zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek a baloldalon. Jánossy Gábor: A gazdásági helyzetből való kibontakozás, a költségvetési egyensúly fenntartása, a magyar pengő értékének mindenáron való biztosítása elég nehéz kormányprogramm, de ehhez én még, valamit csatolok. (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Zaj.) De nem hallgatnak meg az urak. (Peyer Károly: Az összes futballistákat nevezzék ki miniszternek! — Élénk derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. (Peyer Károly: Kapusokat-a miniszteri székbe!) Jánossy Gábor: A nemzet közéletének e szent csarnokában hétköznapi tréfákra méltóságomon alulinak tartom reagálni- (Propper Sándor: Halljuk a programmot!) Majd megmondom. (Peyer Károly: Elég tréfa az, amit itt csinálnak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Minthogy ott élek a szegény nyomorult vidék nyomorú-