Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-41

• Az országgyűlés képviselőházának J/.1. sága közepette. (Pey

er Károly; Czáját miniszternek Î. — Propper Sándor: Az volna a jó miniszter! Van annyi kvalifikációja, mint a kultuszminszter úrnak! — Derültség és zaj balfelöl. — Felkáltások a szélsőbaloldalon: Czája! Czája!) én azt mondom, hogy van mód és lehetőség' arra, szükség is van rá, itt van a legfőbb ideje annak, hogy ia kormány a költségvetés tárgyalásáig készítse elő az adóreformot. Egy pár szóval majd megmondom, hogyan képzelem ezt. (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Friedrich István: Halljuk a programmot! — Derültség és zaj a baloldalon.) Ez a magyar népnek, különösen a magyar falusi nép dolgozó millióinak a vérébe vág. A. magyar dolgozó falusi milliók a magyar politika nagy kérdéseivel nem törődnek, (Zaj balfelől.) a magas politikát — igen helyesen — úri huncutságnak minősítik, aminthogy az is, (Zaj.) de igenis követelik a mostani magyar adózási rendszer szertelenségeinek, túlzásainak, egyenetlenségeinek megszüntetését. (Friedrich István: Aha! Aha!) Bocsánatot kérek, ne / méltóztassék annyit aházni, mert én három év óta minden költségvetési beszédemben könyörögtem Bud miniszter úrnak, amikor pénzügyminiszter volt, Wekerle Sándor miniszter úrnak, amikor pénzügyminiszter volt, és kérem az új pénzügyminiszter urat is ezeknek a szertelenségeknek, túlzásoknak a megszűntetésére. Magyarországon — pénzügyi szakembereknek hiteles adatai ezek, nem az enyémek — negyvennyolc féle adónem, (FriedMch István: Ezt mondjuk tíz év óta! — Zaj.) hetven adótörvény és százötven adóvégrehajtási rendelet van. (Friedrich István: Minek hagyták ezeket meghozni és kiadni? — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Minek szavazta meg? — Folytonos zaj.) Kérem képviselőtársaimat, hagyják azt a Jánossy Gábort, hogy teljesíthesse törvényhozói kötelességét. (Derültség.) Ebben az adólabirintusban helyesebben mondva adószövevényben, (Propper Sándor: Ugyanaz!), ebben az adórengetegben nem igazodik el sem a pénzügyminiszter, sem az adókivető közeg, de legkevésbé maga az a szegény adózó. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi keseríti el a szegény földmíves népet? (Propper Sándor: Az, hogy lehúzzák a bőrét!) Nem az, hogy lehúzzák a bőrét. Ezt maga isem hiszi el, t. képviselőtársam. Ilyen túlvakmerő költői hasonlatokat ne tessék mondani és ne tessék Pakots • József t. költő-barátomnak a ^mezejére rátévedni. (Derültség. — Propper Sándor: Átengedem önnek! — Zaj.) Amikor azt látj falusi ember, hogy ott van a földje, kataszterbe van sorozva, és kivetik rá az adót, (Folytonos zaj.) amikor azt látja, hogy a tisztviselőknek, a fixfizetéses alkalmazottaknak jövedelmét nem lehet ^eltitkolni, ellenben bizonyos társulatoknak, részvénytársaságoknak és egyáltalában a mozgóvagyonnak jövedelme kibújik az egyenlő és igazságos adóztatás alól, (Propper Sándor: Nézze meg a klubtársait!) amikor ezt látja, tudja minden szegény falusi földmíyelő és napszámos ember, akkor ezen igazságtalanság és egyenlőtlenség ellen háborog. (Andaházi Kasnya Béla: Miért tűri? — Szeder Ferenc: Elviszik a tehenet, a lovat adóba! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amikor a nemzet ilyen megpróbáltatások között van, amikor ilyen újabb és újabb áldozatkészségét veszi .igénybe a törvényhozó hatalom, akkor legalább egyenlőséget, osztóigazságot és nem aránytalanságot, egyenlőtlenséget akar az adókivetéseknél és kíméletet akar adóvégrehajtásoknál. (Andaházi Kasnya Béla: (a jobbülése 19$ 1 december Ê2-én, kedden. 529 oldal felé mutatva): Oda mondja ezt! Miért szavazta meg? — Propper Sándor: (a jobboldal felé mutatva): Miért nem arrafelé tetszik ezt mondani? — Zaj.) En ezt elmondottam itt három-négy év óta minden költségvetési beszédemben. Nagy megkönnyebbülésére lenne a falusi népnek és a magyar dolgozó millióknak, ha a költségvetés után az adóreformmal foglalkoznánk, vagyis a mostani adóztatási rendszer legégbekjáltóbb sze.rtelenségeit szüntetnek meg. (Magyar Pál: Ki szavazta meg?) En sem^ szavaztam meg, mert régi, elavult adótörvények és rendeletek vannak, amelyek abból az időből valók, amikor még a t. barátom, azt hiszem, az elemi iskolába járt. (Zaj.) Hegedűs Kálmán t. barátom (Éljenzés a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Tessék színt vallani!) mai felszólalásában, a nemzet lelkét szólaltatta meg. (Malasits Géza: Az egységespártét mikor fogja megszólaltatni? — Zaj. — Andaházi Kasnya Béla közbeszól.) A t. képviselő úr nem volt itt a múlt ciklusban — sajnálom, hogy nem volt itt — és így nem hallotta, hogy minden felszólalásomban azt mennydörögtem a nemzet felé, hogy minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs. (Andaházi Kasnya Béla: Mégis a nemzet lelke ellen szavazott. — Zaj.) Elnök: Andaházi Kasnya képviselő urat folytonos közbeszólásai miatt rendreutasítom. (Zaj.) Jánossy Gábor: (Andaházi Kasnya Béla: Hol van a tiszta erkölcs?) Ezt nem ön mondja és nem én mondom, hanem Berzsenyi Dániel mondotta, tessék elolvasni költeményét és tessék azokból tanulni és okulni. T. Képviselőház! Befejezem beszédemet. (Andaházi Kasnya Béla: Mi van Hegedűs Kálmán indítványával?) Holnapután mennyei szózat hangzik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Engedjék meg, hogy imádkozhassam, ne csináljanak ebből is tréfát. A nemzeti közélet templomában érzem magamat, és önök ott kufárok. (Peyer Károly: Ha most jönne le a Megváltó, magukat mind korbáccsal verné ki innen. Pénzváltók és kufárok tarts as ága! — Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat rendreutasítom folytonos közbeszólásaiért. (Peyer Károly: Ha most jönne le a Megváltó, kiverné magukat mind!) Csendet kérek, Peyer képviselő úr. Jánossy Gábor: Hogy mit csinálna az az új megváltó, ha megjelennék, tessék rábízni; nem Payer Károlyra bízná az isteni Gondviselés, hogy kiket űzzön ki. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Jánossy Gábor: Igen, már be akarom fejezni. (Andaházy-Kasnya Béla: Ez a nemzet óhaja! — Kun Béla: A beszéd befejezve, az egységespárt lefejezve! — {Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Jánossy Gábor: Hangzik a mennyei szózat: «Dicsőség a mennyekben az Istennek és békesség a földön! a jóakaratú embereknek.» A szeretet Istene születésének bölcsője körül álló világ szálljon magába- Szálljon magába ez a Ház is. Emelkedjék a nemzet irtózatos sorsának, ez a törvényhozó testület pedig irtózatos kötelességének és felelős s égén eg tudatára. Akkor feltámadunk. Az elnöki napirendi indítványt elfoga-