Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-41
Az országgyűlés képviselőházának J*l. kétségessé válik, hogy gazdálkodásukat hogyan tudja tovább folytatni, ezekben az időkben is bámulatos eredményeket mutat fel az adóbefizetések terén. Amikor ilyen körülmények között folynak az adóvégrehajtások, kétségtelen, hogy az a helyes államrezon, ha ezeket a humanitás jegyében, de mindenesetre a lehetőség olyan határáig eszközlik, hogy az állam és az. egyes is megtalálják a maguk számítását. A falu társadalmának gazdasági életében több száz tejszövetkezet működik és ezzel a tejszövetkezetek.ma, a tejpiac leromlása és a külföldi vaj árak esése mellett igen súlyos viszonyok között nagyon nehéz feladatot teljesítenek, amikor lehetőséget nyújtanak 'a kisgazdáknak arra, hogy tejtermékeiket valamiképpen még egyáltalában értékesíthessék, A tejárakat havonta szokták a tejszövetkezetek kifizetni. Amint a kisgazdák napról-napra beszállítják a tejet, folyószámlájukon javukra írják és a hónap végén kifizetik a tej árát. Azt hiszem, túlbuzgóságból történt, hogy több vármegyében, különösen Tolnában, Pest megyében, Heves, Borsod vármegyében és más vármegyékben az adóbehajtó közegek felszólították ezeket a kisgazdavezetés .alatt álló tejszövetkezeteket, hogy nyújtsák be a szállító gazdák listáját, kimutatva tejpénzkövetelésüket naprólnapra és végösszegben. Ha bármely kereskedelmi vállalat kapja ezt ia felszólítást, egyszerűen nem teljesíti azt, mert hiszen ezt követelni nines joga a hatóságnak, bármennyire nyilvános számadásra kötelezett is az a vállalat. A kisgazdavezetés alatt álló falusi tejszövetkezetek 'azonban jóhiszeműen benyújtották ezeket a listákat és rá pár napra megkapták &z adóügyi hatóság végzését, hogy a kisgazdák által követelhető tejpénzeket .adóba letiltották és iá kisgazdák ezeket nem kaphatják ki. Ez a kisgazdák körében természetesen visszatetszést és elkeseredést szült és most a tejszövetkezet vezetőségét azzal támadják, hogy ők szolgáltatták ki a listákat. Azt mondják, hogy olyanhelyre, ahol nem kapják meg a tejpénzt, ahol nem adják mes: nekik a tej árát, többé tejet nem visznek. Könnyen áttekinthető ennek .az elhibázott intézkedésnek hatása. Amikoraz önsegély alapján szervezkednek a kisgazdák a tej értékesítésére, akkor nehéz megállítani ezt a szervezkedést; ez csak úgy lehetséges, iha hatósági részről történik intézkedés, amely ennek a mozgalomnak erősödését gátolja. Amikor a kisgazdák látják azt, 'hogy nem tudják maguknak biztosítani .a tejtermékek általuk megkövetelt árát a tej szövetkezetekben, természetszerűleg^ most már maguk iparkodnak kannákkal bujkálva, házalva, piacokra járni és többé-kevésbbé jólrosszul értékesíteni a tejet. így azután .egy egészségesen, tisztán az önsegély alapján megindult szervezkedés törik derékba, miután a hatóságok részéről egy elhibázott intézkedés megakadályozza a mozgalmat. (Malasits Géza: A bolsik a tejet viszik el. Önök a pénzt. — Szeder Ferenc: A disznó árát is elviszik!) A képviselő úrnak — bocsánatot kérek a megjegyzésemért — szellemességére nem akarok reflektálni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az államnak nincs joga az adót beszedni, mert hiszen az államnak ehhez joga van ésez kötelessége is, azonban arra akarom kérni a kormányt, hogy ezt mindenesetre olyan körülmények között eszközölje, hogy az nagyobb érdeket, kétségtelenül az egészséges közgazdasági érdeket ne sértse. ülése 1931 december 22-én, kedden. ' 521 Méltóztassanak talán más úton biztosítani az adóbehajtásnak kétségtelenül kívánatos sikerét. Miután meg vagyok róla győződve, hogy a miniszterelnök úrban és magában az új pénzügyminiszter úrban, de elődjében is, a pénzügyminisztériumot vezető államtitkár úrban is megvan a józan belátás és a helyes felfogás (Malasits Géza: Az a kérdés, hogy hova szavaztak ezek a kisgazdák?) abban a tekintetben, hogy a közgazdasági élet helyes fejlődést ilyen intézkedésekkel nem szabad zavarni, arra kérem a kormányt, méltóztassék sürgősen beavatkozni, hogy ezek az intézkedések ne menjenek tovább, mert hiszen gz ugyanaz lenne, mintha bármelyik pénzintézettől elkérnék a betevők listáját és a rékbetéteket egyszerűen lefoglalnák adóba. Ha ezt a nagyobb vállalatoknál nem lehet csinálni, akkor ; azt hiszem, a falusi emberek vezetése alatt álló kisszövetkezeteknél sem lehet eszközölni. Mi a .magunk részéről nem kívánunk semmiféle kivételes elbánást, csak az egyenlő elbánást kérjük. És különösen akkor, amikor a ma nehéz sorsban ,-levő ^ kisgazdatársadalom jogos követeléséről, kívánságáról van szó, arra kérem az igen t. kormányt, hogy a sérelmet mielőbb orvosolni szíveskedjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Farkas István Mipviselő úr. Farkas István: T. Ház! A munkanélküliség kérdését teszem szóvá, azt a szomorú kérdést, amely immár szégyenfoltja Magyarországnak, Nincs a kormányzatban érzék aziránt, hogy ezzel a legfontosabb társadalmi problémával foglalkozzék és intézkedjék, hogy legalább elviselhetővé tegye a dolgozó néposztály számára annak a rettenetesen nagy nyomorúságnak terhét, amely a munkanélküliségből reá hárul. Mindenütt az egész világon a kapitalista rendszerben többé-kevésbbé megvan a munkanélküliség, de minden állam, amely komolyan ad valamit Önmagára, ad valamit az állami konszolidációra, a saját nemzeti presztízsére, a munkanélküliség kérdésével komolyan foglalkozik és a munkanélkülieket segélyben részesíti. Nálunk ezen a téren nem történt semmi, sőt az ellenkező történt: azt az egyetlen kezdeményező lépést is abbahagyták, amelyet a miniszterelnök úr tett. Ma a helyzet az, hogy a munkanélküliség óriási arányokat ölt és megingatja alapjában az egész társadalmi életet, mert hiszen az a nagy tömeg, amely a keresetéből él, de amely most foglalkozás nélkül van és teljesen ki van taszítva az utcára, olyan nyomorban van, hogy ez maga után vonja a többi társadalmi rétegek nyomorúságát is. Nem jellemző tünet-e ez és nem jelzi-e ennek az országnak helyzetét, azt a kormányzati rendszert, azt a tehetetlen, kapkodó, nem tudom milyen célokat szolgáló kormányzati rendszert, amely mellett a munkanélküliség no, a tömegnyomor napról-napra nagyobb s ugyanakkor történik meg a kenyér árának felemelése?! Látott valaki! ilyet? Vari-e az egész világon egy állam, ahol előfordulhat az, hogy amikor a tömegnyomor olyan borzasztó méreteket ölt, akkor a kenyér árát felemelik? (Ügy van a szélsőbaloldalon.) A kenyér ára vígan emelkedhetik, ez ellen nincs rendőr, nincs intézkedés, ellenben a munkanélküli segély követelése ellen van rendőr, van erőszakos; intézkedés, csak semmi más olyan r intézkedés nincs, amely a tömegnyomort enyhítené.
