Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-40
Az országgyűlés képviselőházának kö. ül értékű devizát utaltak ki nekik, hogy ezzel a nagykereskedők a külföldön lévő régi tartozásaikra csak alig 5% erejéig nyertek fedezetet, már pedig ezek a külföldi cégek azon az állásponton vannak, hogy csak abban az esetben bocsátanak gyógyszeranyagot a magyarországi gyógyszerkereskedelem részére, # ha legalább annyi devizát utalnak ki számukra, mint amennyi fedezi -ezt a 'mostani szükségletet. Én interpellációmat a pénzügyminiszter úrhoz és a népjóléti miniszter úrhoz intézem és bizonyos mértékben zavarban vagyok, mert pénzügyminiszter még nincs, népjóléti miniszter pedig már nincs. Teljes bizalommal fordulok azonban a jelenlevő pénzügyi államtitkár úrhoz és kérem, legyen szíves a legsürgősebben intézkedni, tehát nem egy^ pár hét múlva, hanem nagyon kérem, 24 órán belül, mert különben a gyógyszerellátás tényleg a legnagyobb katasztrófába kerül. A szituáció tudniillik az, hogy csak 3 millió az az évi szükséglet, amivel a gyógyszerellátást teljes mértékben el lehet látni. Ez egy olyan minimális mennyiség, amelyből 250.000 pengőnyi deviza esik tulajdonképpen egy hónapra. Akkor, amikor látjuk, hogy más irányban teljesen nélkülözhető cikkekre devizákat utalnak ki, akkor azt hiszem, ilyen fontos közérdekből^ ezt a csekély mennyáségű devizát rendelkezésére lehet bocsátani a gyógyszerkereskedelemnek. Látjuk azt, hogy megjelent a piacon a narancs, megjelent a banán, itt vannak a finom selyemfonalak, amelyeket behoznak és amelyekből az átlátszó selyemharisnyák készülnek. Ezek nem olyan sürgős és nem olyan fontos szükségleti cikkek, (Igaz! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) hogy ezeket meg ne eloaze a beteg ember számára szükséges gyógyszerellátás. (Gaál Endre: A gyógyszer mindent megelőz! — Farkas István: A betegség a gyógyszert is megelőzi!) En arra kérem a jelenlévő államtitkár urat, hogy méltóztassék erre vonatkozólag a legsürgősebben intézkedni, méltóztassék elbírálni azt, hogy milyen minimális azi a devizamennyiség, amely a gyógyszerkereskedelemnek eddig rendelkezésére bocsáttatott, mert ha most nem történik azonnal intézkedés, akkor duplaértékű devizára lesz szükség, mert ezek a külföldi cégek arra az álláspontra fognak helyezkedni, hogy rossz fizetők iezek a nagykereskedők és csak akkor fogják a szükséges gyógyszermenynyiséget kiutalni, ha a kereskedők régi tartozásaikra is fognak^ fizetni és még az új szükségletnek niegfelelő devizát is leteszik. Az egyik előkelő nagy gyógyszerkereskedő cég átiratot intézett a Magyarországi Gyógyszerészegyesülethez, amelyben a következőket mondja (olvassa): «A trieszti, londoni, hamburgi, marseille-i nagy drog- és olajcégek október elseje óta nem szállítanak, csak ha a devizát előre küldjük. A Farbenindustrie körülbelül egy hónappal ezelőtt teljesen beszüntette a szállítást úgy direkt, mint a helyi raktárból. Merck, Schering, Knoll, egyszóval az összes Cefa-cégek redukált kis mennyiséget adnak ki és többnyire csak annyi árút adnak ki, amenynyi devizát a régi tartozásaink törlesztésére le tudunk fizetni.» Ez az átirat világos képét nyújtja annak, hogy itt a legsürgősebb intézkedésre van szükség és remélem, hogy ez az^ intézkedés meg fog történni. A magyar közegészségügy a külföld előtt mindig magas színvonalon állott és nagyon szomorú lenne, ha most a devizaellátás kapcsán a magyar közegészségügy oda esnék le, árra a mélypontra, hogy a betegeket nem tudja gyógyszerrel ellátni. (Helyeslés.) ése 1931 december 17-én, csütörtökön. 509 Elnök: A pénzügyminiszter úr megbízásából az államtitkár úr kíván szólani. Vargha Imre, a pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott államtitkár: T. Képviselőház! Tauf fer Gábor igen t. képviselőtársam ; a gyógyszerhiány veszedelmére mutatva, kéri, hogy a Nemzeti Bank gyógyszerkészítmények szükségleteire nagyobb devizakészletet bocsásson rendelkezésre. (Kun Béla: Igaza van!) Ennek az interpellációnak olvasása után rögtön érintkezésbe léptem egyrészt a népjóléti miniszter úrral, másrészt a Nemzeti Bankkal és felvilágosítást kértem azokra az adatokra, amelyek abból a szempontból szükségesek, hogy a kérdésre választ tudjak adni. A Nemzeti Bankból azt a felvilágosítást kaptam, hogy a deviza zárlat óta bejelentettek 2*3 millió pengő értékű devizahiányt. Ez már magában véve is, hallván azt a számot, amelyet Tauf fer igen t. képviselőtársam mondott, hogy a gyógyszeripar egész évi devizaszükséglete 3 millió pengő, azt mutatja, hogy ez alatt a pár hónap alatt majdnem az egész összegre igénylés történt, tehát az egész évi készletre megrendelések vannak. A. Nemzeti Bank azt is jelentette, hogy a 2-3 millió pengős követelésből engedélyezett és utalványozott eddig 1,300.000 pengőt, amelyből kész gyógyszerekre esik 650.000 pengő, a gyógyáruk előállításához szükséges nyersanyagra 550.000 pengő és orvosi műszerekre és kötszerekre 100.000 p<mgő. Ebből tehát arra, ami szerintem a legfontosabb, a gyógyáruk^ előállításához szükséges nyersanyag beszerzésére 550.000 pengőt utalt ki a Nemzeti Bank és a kész gyógyszerekre még nagyobb összegeket, ha egybeveszünk, azt látjuk, hogy majdnem félévi szüksfgletic a Nemzeti Bank a devizákat már kiutalta. Ezeknek a kiutalásoknak elmaradása te T *'át nom lohet ok arra, hogy olyan vos^-deimes, oljan, szinte katasztrofális gyógyszer hiány legyen az országban, mert hiszen a zárlat óta, tehát egynegyed év alatt, majdnem fél évre kikapták a pénzt. Érdeklődtem a népjóléti miniszter úrnál, illetőleg az államtitkár urnái is, aki kijelentette, hogy az Országos Egészségügyi Bsktárnak négy hónapra elegendő gyógyszere van, a nagykereskedőknél is legalább egy hónapi készlet van és a gyógyszertárak is egészen bizonyosan ellátták magukat annak idején hoszszabb időre gyógyáruval, úgyhogy a katasztrofális gyógyszerhiányt nem látom igazoltnak és különösen nem látom az összefüggést a hiány és a devizakiutalás nehézsége között. Ennek ellenére, minthogy mindenesetre igaza van a képviselő úrnak abban, hogy minden más szükségletet meg kell előznie az egészség fenntartására feltétlenül szükséges anyagoknak, gondoskodás történt arra, hogy a devizakiutalásoknál abba a bizottságba, amely ezeket a dolgokat intézi, a gyógyszeripar is kellő kép: viseletet kapjon és a népjóléti minisztérium egyik osztálytanácsosa, aki maga is gyógyszerész, a bizottságba delegáltatott és par nap óta ezeknek a devizáknak kiutalását már az ő tanácsának, az ő véleményének meghallgatása után történik. Meg vagyok tehát arról győ' ződve, hogy ilyen módon minden olyan igény, amely különösen nélkülözhetetlen nyersanyagok beszerzésére szükséges, ki fog elégíttetni. En a magam részéről — nem a népjóléti miniszter úr véleményét mondom, hanem a saját felfogásomat — a mellett vagyok,^ hogy a készáruk behozatalánál lehetőleg mellőzni kell i azokat a külföldi gyártmányokat, amelyek
