Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-40

51Ô Az országgyűlés képviselőházának 4-0. ugyanolyan minőségben Magyarországon is előállíttatnak. (Elénk helyeslés) Ennélfogva, mivel látom, hogy a készárukra történt a nagyobb kiutalás, ebből a .szempontból nagyon is megvizsgálandónak és figyelembeveendőnek tartom, hogy elsősorban azokat az igényeket elégítsék ki, amelyek Magyarországon elő nem állítható gyógyszerekre vonatkoznak és minden olyan árura, amely Magyarországon előállítható és mégis he akarják hozni, devizát egyáltalán ne utaljanak ki. (Általános élénk helyeslés.) Minthogy a népjóléti miniszter r úrral egyetértésiben voltam bátor ezt előadni, kérném, méltóztassék válaszomat az ő nevében is adott' nak tekinteni és elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tauf

fer Gábor: T. Ház! A számszerű adatok, amelyeket a pénzügyi államtitkár úr volt szíves előtárni, azt mutatják, hogy itt egy nagy megijedése (következett be a kereskedelemnek a devizazárlat következtében és ezért irányult egyszerre az igénylés 2,300.000 pengőnyi devizára. Ezt az ijedelmet azonban nem követte az a mértékű devizakiutalás, amelyre a gyógyszertáraknak a rendes kereskedő gondosságával való ellátására szükség lett volna. Mert az államtitkár úr is elismeri, hogy csak egyhónapi raktára van a nagykereskedelemnek, már uedig iákkor, amikor három-négy hétig tart, amíg az árukat tengerentúlról ideszállítják és azokat meg is kell rendelni, a rendelést pedig csak akkor lehet effektuálni, haa nagykereskedő a devizát produkálja, akkor én ezt az egyhónapi készletet nem tartom elégségesnek az ország közegészségügye szempontjából. Mindazonáltal, minthogy a pénzügyi államtitkár úrnak előadásából azt látom, hogy a legteljesebb jóindulattal viseltetik a gyógyszerellátásnak devizával való alimentálása iránt és ebiben a tekintetben már intézkedés is történt, a választ köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdezem a Házat, méltóztatnak-e államtitkár úrnak a népjóléti miniszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni? (Igen)! A Ház a választ tudomásul vette. Következik báró Vay Miklós képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem az interpelláció felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Sürgős interpelláció az összkormányhoz. Hajlandó-e a kormány a dohánybeváltási árakat újonnan szabályozó rendeletét akként módosítani, hogy az közmegnyugvást keltsen? Budapest, 1931. december 16. Báró Vay Miklós s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Br. Vay Miklós: T. Képviselőház! A pénzügyminisztérium egy újabb t hirdetményében közölte, hogy a minisztertanács december 1-én a dohánybeváltási árakat újból szabályozta és az ez év február havában kiadott rendeletet módosította akképpen, hogy az árakat 20%-tkal leszállította. Nekem elsősorban is tiltakoznom kell az ellen a módosítás ellen, amely a gazdatársadalmat és a dohánytermelő gazdákat ebben a kérdésben érintette, amikor ezt a rendeletet annak ellenére, hogy ezt a minisztertanács már december 1-én meghozta, csak két héttel később, a dohánybeváltás napja előtt hozták az érdekeltség tudomására. Mi természetesen ebben a kérdésben az ilyen" rajtaütésszerű rendeletnek kiadásával a termelésnek további folytonosságát veszélyeztetve látjuk és igen kérjük a korit lese 1931 december 17-én, csütörtökön. mányt, hogy jövőben ne méltóztassék ilyen eszközökhöz fordulni. Teljes mértékben el tudom képzelni azt, és magam is a mellett vagyok, hogy a kormánynak és a budget-nek egyensúlya minden kérdésnél fontosabb és talán mi gazdák volnánk az elsők, akik, amikor áldozatot kell hozni a dohány leszállítás kérdésében, lehet mondani, hogy talán önként jelentkeztünk volna. En igen nagy tisztelettel kérem a kormányt, hogy ebben a kérdésben méltóztassék teljes igazsággal eljárni és figyelembevenni a valóságos helyzetet. A kormányhoz közelálló lapok azt a közleményt közölték, hogy itt a dohánytermeléssel foglalkozó gazdák az ország mezőgazdaságának talán csak 1%-át teszik ki, tehát csak olyan kis töredék, amelynek szempontjai és érdekei eltörpülhetnek. Ezzel szemben fel kell világosítanom a közvéleményt a felől, hogy igenis a dohánytermelés már a talaj- és klimatikus viszonyoknál fogva is nem az ország egyetemleges területére vonatkozik, hanem csak egyes zárt területekre, amelyeknek talaj- és éghajlati viszonyai között termelhető csak a dohány. így én, mint Szabolcs vármegye egyik kerületének képviselője, elsősorban nyomatékosan fel akarom hívni a kormány figyelmét arra, hogy ez a vármegye, amely az ország dohánytermelésének 40% -át termeli és amely 13.294 métermázsa dohányt termelt 1929/30-ban, 10,633.000 pengő értékben, ez olyan életbevágó kérdése ennek a gazdatársadaloumak, hogy ilyen módon ezt a kérdést megoldani nem lehet ; mert ebben a kérdésben nemcsak a dohánytermelők, hanem maga az-egész közgazdasági élet, a hitelezők, a csizmadiák, a krejzlerosok s egyáltalában mindenki érdekelve van és így ez az egyetlen vármegye két millió hiányt fog szenvedni, amit az igen t. kormány igen rövid idő alatt akar kiszivattyúzni. Nem akarok bővebben rátérni erre a kérdésre, mert Klein Antal igen t. képviselőtársam tegnap már idehozta ezeket a statisztikai adatokat, osak azokra az adatokra akarok még rátérni, melyeket ő nem említett. Például igenis a kistermelők sokkal nagyobb arányban részesülnek abban a veszteségben, amelyet ez a 20 százalékos levonás jelent, mert az 1928—29. évben 3866 kistermelő vett részt dohánytermelésben öt holdon alul és hat holdon felül 1319 termelő kapott termelési engedélyt. Szabolcs vármegyére vonatkozólag meg kell még jegyeznem, — hogy az igen t. Ház tudomással bírjon erről — hogy ez a vármegye, amely adónemfizetés terén is a súlyos és nehéz gazdasági viszonyok folytán is a második helyen áll és ahol a pénzügyigazgatóság csak a dohányra való hátralékok címén 1,584.000 pengőt tiltatott le és például csak egy városban, Nyíregyházán illeték fejében 240.000 pengő tiltatott le, ugyanakkor, ebben a vármegyében a legnagyobb inség van, a földmívelésügyi kormány 180 vágón búzát oszt ki az Ínségesek részére; ugyanakkor a sertéspestis és egyébb más gazdasági bajok a legnehezebb helyzetbe hozták ezt a vármegyét. Úgyszintén a cseh vámháború is pont ennek a vidéknek egyedüli terhét képezi azáltal, hogy a csehekkel nincs meg a szerződés úgy a búzaértékesítés, mint a sertésértékesítés terén, ami által ez a megye olyan zárt területévé válik az országnak, amely koncentrált formában viseli a terheket. Én minden tekintetben segítségére akarok lenni ezeknek a nagy kérdéseknek, de ugyanakkor azt várjuk a gazdatársadalom részéről, hogy a kormány necsak mindig a gazdákat üsse, a mezőgazdaságot. Ezeket a terheket