Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-40

Az országgyűlés képviselőházának 4-0. ülése 1931 december 17-én, csütörtökön, 503 igen t. képviselőtársam én ebben a kérdésben nagyon kellemes helyzetben vagyok, mert a® a megoldás, amelyet ebben a kérdésben sikerült biztosítanom, éppen azt bizonyítja, hogy itt semmiféle külső hatalmak nem játszottak közre és mindkét érdekeltség megértése folytán sikerült olyan plattformot találnunk, amely ezekben a nehéz időkben valami kis reménysugarat mégis csak nyújt boros gazdáinknak. (Helyeslés

r a középen.) A motalkónak felemelése, tHáz, kétségtelenül fontos mezőgazdasági érdekeket is szolgál. (Zaj.) Nekem kötelességem volt, t. képviselőtársam, a mezőgazdasági szeszgyártás működését biztosítani, (Kun Béla: Azt védem!) mert 34 filléres ár mellett a termelés megállott volna. (Kun Béla: Az ipari szeszkartellnek nem volt muszáj további árfelemelést adni!) De kötelességem volt a bor kifőzhetése érdekében is hozzájárulni a motalko árának emeléséhez, mert ez szorosan összefüggésbe álló két kérdés. Ezt a célt a kötött megállapodással biztosítottuk, mert egyrészt tekintélyes mennyiségű bort borpárlattá^ tudunk kifőzni, másrészt — a borpárlatnak ára biztosítván,^ — a bor árának emelkedését bizonyos mértékig szintén szolgáltuk (Helyeslés középen.) Ami ennek a megállapodásnak a jelentősége, t. Ház, az főleg az, hogy ezidén megtörtük a jeget és ezen az úton jövőre már más méretekben fogjuk tudni ezt a célt szolgálni. (Helyeslés és taps a 'obboldalon, — Kun Béla: Le van fixirozva ez a megállapodás? Az ipari szeszkartell nem fog kibújni -az obligó alól?) Nem fog kibúini, t. képviselőtársam! Nekem, legalább az eddigi tárgyalások után minden okom megvan azt hinni, hogy nem fognak kibújni. (Zai a baloldalon.) A negyedik kérdés, amelyet a képviselőtársam felvetette Walkóczy móri borkereskedőnek 300 hektoliteres borkivitele. Ez engem megint csak részben érdekel, mert hiszen az engedélyt arra, hogy a szenet behozhassák, nem én adom, hanem a kereskedelmi kormány. Ugyebár méltóztatnak tudni, hogy a kérdés tárgyalás alatt van. A magam részéről természetesen ebben is csak azt az elvi álláspontot képviselhetem, hogy mentül, több bor menjen ki vámkülföldre. Hi szén, t. Ház, a múltban éppen az én igen t. elődöm indított meg a borkivitel tekintetében egy igen nagyarányú akciót, és az én törekvésem is csak az lehet, hogy a borexportot minél nagyobb aránvúvá fejlesszem. Ha tehát ki tudunk vinni bort valahová, én mint földmívelésügyi miniszter két kézzel fogom azt elősegíteni. Van azonban a kérdésnek egy másik oldala is, amely nem hozzám, hanem a kereskedelemügyi kormányzathoz tartozik és ez az a nagy érdek, hogy a magyar szén fogyasztását a külföldi szénnel szemben biztosítsuk. Ez nagyon jelentős dolog. Sok ezer és ezer bányamunkás jut e réven kenyérhez. (Zaj balfelől.) Ezekben kívántam t. képviselőtársamnak elmondott beszédére a választ megadni. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: Andaházi Kasnya Béla képviselő urat illeti a szó. Andaházi Kasnya Béla: T. Ház! A tegnapi interpellációs napon több képviselőtársam tette már szóvá a végrehajtásokkal kapcsolatos anomáliákat, amelyek különösen ezt az osztályt érintik, ahol a végrehajtás semmi eredménnyel nem járhat, tehát a behajtás megkísérlése is felesleges. Miután a végrehajtás maga eredményt nem hoz, az eljárásnak nincs más eredménye, mint a zaklatás (Egy hang a középen: Költségszaporítás!) és költségszaporítás. Ezért noha már tegnap megemlítették, tisztelettel bátorkodom idehozni ezt a kérdést, mert ez, sajnos, annyira aktuális, hogy ennek szó tárgyát kell képezni és ezt nem lehet elégszer idehozni. Nem kérem az igen t. kormánytól, hogy abban a nagy gráciában és szeretetben ' részesítse az én szegény ni*ncstelen polgártársaimat, amelyet élveznek a eukorkartell, a szeszkartell és az összes vámpirvállal átok. Nem kérek sokat, csak egy kis szívet, egy kis lelket kérek most szent karácsony ünnepe előtt. , Tegnapi beszédemiben rámutattam, hogy választókerületem talán az ország legszegényebb kerülete. (Ellenmondások jobbfelől. — Erdélyi Aladár: Ne becsüld le annyira!) Ott nincs más, csak földmunkás és kubikos és hogy az, aki ma földmunkával és kubikkal dolgoznék, milyen sorsban él, azt hiszem, bővebben ecsetelni teljesen felesleges. Hónapokkal ezelőtt beszéltem itt a művésznyomorról. Most beszélek a nyomorgó művészekről. Ezek olyan művészei már a nyomorgásnak, hogy igazán egészen megemlítésreméltó, mert ők nincsenek elkényeztetve. Az én választókerületem lakossága soha nem élt jó módban. Az én választókerületem lakossága a legkisebb proletariátusból rekrutálódott, tehát soha nem is volt elkényeztetve, de amikor mondhatnám, hogy edzve, trenírozva van már a szegénységre és a nyomorra és most mégis feljajdul és nem bírja, az legyen intő szó azoknak, akik ma az ország sorsát intézik. Fábián Béla t. képviselőtársam itt említést tett az ügyvédnyomorról, de ugyanakkor megemlítette, hogy egy esztendővel ezelőtt még kitűnően ment az ügyvédeknek. Az, hogy ax ügyvédeknek akkor olyan kitűnően ment, azt bizonyította, hogy milyen rendkívül ross;í gazdasági viszonyok voltak, mert őket hívták a gazdasági viszonyok orvoslására. Igaz, hogy sokszor csak kuruzslói maradtak. Ezzel szemben a mai végrehajtások, a mai autón járó végrehajtók nem egyebek, mint a mai közgazdasági élet halottkémei. Ezeket a halottkémeket látjuk a falvakon járni- Amikor legutoljára végigmentem választókerületem egyik községén, találkoztam egy ilyen menettel. Ez menet, mert ma már régen nem úgy van, mint azelőtt, hogy ment a végrehajtó és a becsüs és a kérdés el volt intézve, mert rna már ehhez csendőrerősítmény kell, nyolc-tíz ember megy ki. A végrehajtó autón jár természetesen, mert annyi dolga van, hogy azt a nagy munkát lebonyolítani nem volna képes. Olyan az egész,, mint egy halotti menet. Most nézzük meg. mi az, amit lefoglalnak, elvisznek abból a különben üres lakásból, abból a nincstelenségből. Valaha jelszó volt ebben a Házban, hogy elvitték a vánkost valakinek a feje alól. T. képviselőtársaim, igenis elviszik valóságban a vánkost a fej alól. Hiába bólogat az igen t. államtitkár úr, igenis elviszik a vánkost, én magam láttam és nekem elhiheti az államtitkár úr, mert elviszik a vánkost és ott találhatók a községházán összeraktározva a vánkos, a koporsó, a pörkölt malac, a ló odakötve. Mindezeket a dolgokat úgy hordták össze az udvarokról. A borbélytól elviszik a tükröt azon a címen, hogy arra nincs szüksége az üzemhez, mert ez csak kényelem kérdése, hiszen csak a vendég nézi benne magát, anélkül még beretválni lehet. A fuvarostól elviszik a lovat, noha ez volna az egyedüli kenyérkereső lehetősége, mert hiszen fuvaros. Elviszik a lovat a községházára és nemcsak hogy