Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-40
500 Az országgyűlés képviselőházának U0. ü esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő. Az eljárás a közigazgatási hatóságoknak, mint rendőri büntetőbíróságoknak hatáskörébe tartozik.» (Helyeslés-) Magától értetődik, hogy abban a pillanatban, amikor a Magyarságnak erről a cikkéről értesültem, táviratilag intézkedtem, (Elénk helyeslés.) és a a főszolgabírót azonnal felhívtam, hogy az esetről tájékozódjék és ennek megfelelően hozzám jelentést tegyen. Biztosíthatom a t. Házat, hogy a rendeleteknek minden tekintetben érvényt szerzek, az ügyet megfelelő eréllyel kivizsgáltatom és úgy a rendeletben rendelkezésünkre álló módon gondoskodni fogok, amennyiben tényleg visszaélés történt, annak megtorlásáról. (Helyeslés.) Meg kell azonban jegyeznem, hogy éppen ennek a rendeletnek értelmében, nem a földmívelésügyi • miniszter r van • hivatva arra, t hogy ezt a kihágási eljárást végső fokon elbírálja, hanem a belügyminisztériumban működő állandó kihágási tanács. Nem. kételkedem azonban abban, hogy ha ez a visszaélés megállapítást nyer, úgy a kihágási tanács megfelelő megtorlásról gondoskodni is fog. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy az ügynek ebben -a stádiumában egyelhet nem jelenthetek, mert hiszen a történteket a vizsgálat lesz hivatva megállapítani. A második kérdés, amelyet igen t. képviselőtársam felvetett, az az osztrák vonatkozásban való lisztkivitel (Halljuk! a haloldalon.) és ezzel kapcsolatosan a lisztkiviteli szindikátus kérdése. Elsősorban bátor vagyok megjegyezni, hogy a lisztkiviteli szindikátussal nekem, a földmíyelésügyi miniszternek semmiféle vonatkozásban összeköttetésem nincs, az a kereskedelemügyi tárca hatáskörébe tartozik, ennek megfelelőleg tehát sem összetétele tekintetében, sem elnökségére nézve — amelynek tekintetében képviselőtársam itt adatokat hozott fel — felvilágosítást sem tudok adni. Annyit azonban talán mégis legyen szabad megjegyeznem, hogy az a beállítása t. képviselőtársamnak, hogy a lisztkiviteli szindikátus akadályozta volna meg azt, hogy több magyar liszt vitessék ki Ausztriába vagy speciel, hogy annak a ^malomnak a lisztje vitessék ki, amelyre méltóztatott utalni, tévedésen alapul. (Kun Béla: Miért kell 2 pengő 50 filléres felárat fizetni?) Sajnos, — azt el kell ismernem — az osztrák kereskedelmi szerződés, amelyet annakidején megkötöttünk, osztrák relációban a lisztkivitelnek nem kedvezett. (Lázár Miklós: Szóval igazunk volt, amikor rossznak tartottuk azt a kereskedelmi szerződést!) Ennek tulajdonítható, hogy a mostani napig Ausztriába eddig mindössze 290 ezer métermázsa liszt ment ki, holott más esztendőkben ugyanilyen idő alatt ennél sokkal több exportáltatott. (Kun Béla: Miért nem engedik ki?) De az is kétségtelen, hogy a malmok csak azért nemi vittek ki több lisztet, mert üzleti számításaikat eddig meg nem találták, nem pedig azért, t. képviselőtársam, mintha a lisztkiviteli szindikátus ebben a malmokat akadályozta volna(Kun Béla közbeszól.) Éppen ez a szempont irányított minket, amikor az új megállapodásnál, amelyet az osztrák kormánynál legutóbb létesítettünk, hogy gondoskodjunk arról, hogy ez a hátrány is valamiképp elimináltassék és a lisztkivitel Ausztria felé fokozottabban lehetővé váljék. (Kun Béla; Hogy a korpa idebenn maradjon!) lése 1931 december 17-én, csütörtökön. Annak az az előnye is lesz, hogy a korpa idebenn marad. Van azonban, t. képviselőtársam, ennek azután egy másik oldala is. Az a szerződéses megállapodás tudniillik, amelyet Ausztriával kötöttünk, olyan rendelkezéseket is foglal magában, hogy mindazok a búzamennyiségek, amelyek Ausztria felé kimennek, havi 150 ezer métermázsa erejéig, dollárral fognak Ausztria részéről fizettetni. Lisztkivitelünk viszont nem honoráltatik dollárral, hanem csak schillinggel. Már pedig méltóztatik tudni, hogy a Nemzeti Bank mai devizanehézségei közepette bizony nekünk az a 150 ezer métermázsának megfelelő dollár pozíciót jelent, úgyhogy ebből a szempontból is kell ezt a kérdést elbírálni. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ezeket az érdekeket és szempontokat, azt tudniillik, hogy melyik a fontosabb érdek, a korpának az ittmaradása-e, ami mezőgazdasági szempontból ma csakugyan fokozott jelentőségű, vagy a 150 ezer métermázsa búzának dollárban való fizetése, konszideráció tárgyává fogjuk tenni és a szerint fogja a kormány e tekintetben döntését meghozni. A harmadik kérdés, amelyet t. képviselőtársam felhozott, a lengyel só és a magyar bor csereforgalma. Ebben a kérdésben én Lázár igen t. képviselőtársamnak múlt héten már egy interpellációja során válaszoltam. (Lázár Miklós: Csak a pénzügyminisztérium nem nyilatkozott!) Nem is szeretnék erre a kérdésre visszatérni, (Lázár Miklós: A pénzügyminisztériumra tartozik!) mert hiszen ez a kérdés tulajdonképpen a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik. De annyit kell éppen a múltkori interpellációval kapcsolatban a t. képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy azok a számok, amelyeket én akkor a t. Háa előtt elmondottam és amelyek éppen t. képviselőtársam részéről és Bessenyey képviselőtársam részéről kritika tárgyává tétettek, akik azt mondották, hogy nem lehet 500 vágón só ellenében 8755 hektoliter bor kiszállításáról tárgyalni, (Lázár Miklós: Nem is lehet!) azok az adatok megfelelnek a tényeknek, mert ha a bort 60 fillérrel számítom és hozzáadom azt a kereskedői hasznot, amit Lengyelországra nézve ennek a bornak eladása jelent, ami majdnem 5—600 ezer pengőre rúg, (Lázár Miklós: Ha el tudja adni!) akkor mindjárt máskép fest a kép. A mi érdekünk szempontjából mégis csak az a legfőbb érdek, (Lázár Miklós: Mi leszünk a legboldogabbak, ha ki lehetne vinni!) hogy minél több bort vigyünk kimar ez alkalommal is. Ne méltóztassanak tehát megnehezíteni a kormány helyzetét ebben az alkuban azzal, hogy azt méltóztatik mondani, hogy nem ellenértéke 500 vagonnak 8755 hektoliter bor. Ismétlem, ahogy azt az interpelláció alkalmával is elmondottam, kötelességemnek tartom ebben a kérdésben dűlőre vinni a csereforgalmat, nem ennek a mostani 500 vagonnak érdekében, (Helyeslés a jobboldalon.) hanem annak érdekében, hogy ha most ez a megállapodás létesül és a kísérlet beválik, akkor jövőre ezt fejleszthetjük és esetleg megles» a módunk arra, hogy az egész sószükségletünket esetleg onnan tudjuk szállítani bor ellenében. (Kun Béla: Es a móri szén?!) Ami mármost a borpárlattal kapcsolatos és amit t. képviselőtársam a motalkó árának felemeléséről mondott, hivatkozván olyan hatalmakra, amelyek e tekintetben a kormányt befolyásolják, (Lázár Miklós: Boszorkányok!)
