Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-40

500 Az országgyűlés képviselőházának U0. ü esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel bün­tetendő. Az eljárás a közigazgatási hatóságok­nak, mint rendőri büntetőbíróságoknak hatás­körébe tartozik.» (Helyeslés-) Magától értetődik, hogy abban a pillanatban, amikor a Magyarságnak erről a cikkéről érte­sültem, táviratilag intézkedtem, (Elénk helyes­lés.) és a a főszolgabírót azonnal felhívtam, hogy az esetről tájékozódjék és ennek megfele­lően hozzám jelentést tegyen. Biztosíthatom a t. Házat, hogy a rendeleteknek minden tekin­tetben érvényt szerzek, az ügyet megfelelő eréllyel kivizsgáltatom és úgy a rendeletben rendelkezésünkre álló módon gondoskodni fo­gok, amennyiben tényleg visszaélés történt, annak megtorlásáról. (Helyeslés.) Meg kell azonban jegyeznem, hogy éppen en­nek a rendeletnek értelmében, nem a földmí­velésügyi • miniszter r van • hivatva arra, t hogy ezt a kihágási eljárást végső fokon elbírálja, hanem a belügyminisztériumban működő ál­landó kihágási tanács. Nem. kételkedem azonban abban, hogy ha ez a visszaélés megállapítást nyer, úgy a ki­hágási tanács megfelelő megtorlásról gondos­kodni is fog. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy az ügynek ebben -a stádiumában egyelhet nem je­lenthetek, mert hiszen a történteket a vizsgá­lat lesz hivatva megállapítani. A második kérdés, amelyet igen t. képvi­selőtársam felvetett, az az osztrák vonatkozás­ban való lisztkivitel (Halljuk! a haloldalon.) és ezzel kapcsolatosan a lisztkiviteli szindi­kátus kérdése. Elsősorban bátor vagyok megjegyezni, hogy a lisztkiviteli szindikátussal nekem, a földmíyelésügyi miniszternek semmiféle vo­natkozásban összeköttetésem nincs, az a keres­kedelemügyi tárca hatáskörébe tartozik, en­nek megfelelőleg tehát sem összetétele tekin­tetében, sem elnökségére nézve — amelynek tekintetében képviselőtársam itt adatokat ho­zott fel — felvilágosítást sem tudok adni. Annyit azonban talán mégis legyen szabad megjegyeznem, hogy az a beállítása t. képvi­selőtársamnak, hogy a lisztkiviteli szindikátus akadályozta volna meg azt, hogy több magyar liszt vitessék ki Ausztriába vagy speciel, hogy annak a ^malomnak a lisztje vitessék ki, amelyre méltóztatott utalni, tévedésen alapul. (Kun Béla: Miért kell 2 pengő 50 filléres fel­árat fizetni?) Sajnos, — azt el kell ismernem — az oszt­rák kereskedelmi szerződés, amelyet annak­idején megkötöttünk, osztrák relációban a lisztkivitelnek nem kedvezett. (Lázár Miklós: Szóval igazunk volt, amikor rossznak tartot­tuk azt a kereskedelmi szerződést!) Ennek tu­lajdonítható, hogy a mostani napig Auszt­riába eddig mindössze 290 ezer métermázsa liszt ment ki, holott más esztendőkben ugyan­ilyen idő alatt ennél sokkal több exportálta­tott. (Kun Béla: Miért nem engedik ki?) De az is kétségtelen, hogy a malmok csak azért nemi vittek ki több lisztet, mert üzleti számításai­kat eddig meg nem találták, nem pedig azért, t. képviselőtársam, mintha a lisztkiviteli szin­dikátus ebben a malmokat akadályozta volna­(Kun Béla közbeszól.) Éppen ez a szempont irányított minket, amikor az új megállapodásnál, amelyet az osztrák kormánynál legutóbb létesítettünk, hogy gondoskodjunk arról, hogy ez a hátrány is valamiképp elimináltassék és a lisztkivitel Ausztria felé fokozottabban lehetővé váljék. (Kun Béla; Hogy a korpa idebenn maradjon!) lése 1931 december 17-én, csütörtökön. Annak az az előnye is lesz, hogy a korpa ide­benn marad. Van azonban, t. képviselőtársam, ennek azután egy másik oldala is. Az a szerződéses megállapodás tudniillik, amelyet Ausztriával kötöttünk, olyan rendel­kezéseket is foglal magában, hogy mindazok a búzamennyiségek, amelyek Ausztria felé ki­mennek, havi 150 ezer métermázsa erejéig, dol­lárral fognak Ausztria részéről fizettetni. Lisztkivitelünk viszont nem honoráltatik dol­lárral, hanem csak schillinggel. Már pedig méltóztatik tudni, hogy a Nemzeti Bank mai devizanehézségei közepette bizony nekünk az a 150 ezer métermázsának megfelelő dollár po­zíciót jelent, úgyhogy ebből a szempontból is kell ezt a kérdést elbírálni. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy eze­ket az érdekeket és szempontokat, azt tudni­illik, hogy melyik a fontosabb érdek, a korpá­nak az ittmaradása-e, ami mezőgazdasági szempontból ma csakugyan fokozott jelentő­ségű, vagy a 150 ezer métermázsa búzának dol­lárban való fizetése, konszideráció tárgyává fogjuk tenni és a szerint fogja a kormány e tekintetben döntését meghozni. A harmadik kérdés, amelyet t. képviselő­társam felhozott, a lengyel só és a magyar bor csereforgalma. Ebben a kérdésben én Lázár igen t. képviselőtársamnak múlt héten már egy interpellációja során válaszoltam. (Lázár Miklós: Csak a pénzügyminisztérium nem nyilatkozott!) Nem is szeretnék erre a kérdésre visszatérni, (Lázár Miklós: A pénzügyminisz­tériumra tartozik!) mert hiszen ez a kérdés tulajdonképpen a pénzügyminisztérium hatás­körébe tartozik. De annyit kell éppen a múltkori interpel­lációval kapcsolatban a t. képviselőtársaim fi­gyelmébe ajánlani, hogy azok a számok, ame­lyeket én akkor a t. Háa előtt elmondottam és amelyek éppen t. képviselőtársam részéről és Bessenyey képviselőtársam részéről kritika tár­gyává tétettek, akik azt mondották, hogy nem lehet 500 vágón só ellenében 8755 hektoliter bor kiszállításáról tárgyalni, (Lázár Miklós: Nem is lehet!) azok az adatok megfelelnek a tények­nek, mert ha a bort 60 fillérrel számítom és hoz­záadom azt a kereskedői hasznot, amit Lengyel­országra nézve ennek a bornak eladása jelent, ami majdnem 5—600 ezer pengőre rúg, (Lázár Miklós: Ha el tudja adni!) akkor mindjárt más­kép fest a kép. A mi érdekünk szempontjából mégis csak az a legfőbb érdek, (Lázár Miklós: Mi leszünk a legboldogabbak, ha ki lehetne vinni!) hogy minél több bort vigyünk kimar ez alkalommal is. Ne méltóztassanak tehát meg­nehezíteni a kormány helyzetét ebben az alku­ban azzal, hogy azt méltóztatik mondani, hogy nem ellenértéke 500 vagonnak 8755 hektoliter bor. Ismétlem, ahogy azt az interpelláció alkal­mával is elmondottam, kötelességemnek tartom ebben a kérdésben dűlőre vinni a csereforgal­mat, nem ennek a mostani 500 vagonnak érde­kében, (Helyeslés a jobboldalon.) hanem annak érdekében, hogy ha most ez a megállapodás lé­tesül és a kísérlet beválik, akkor jövőre ezt fej­leszthetjük és esetleg megles» a módunk arra, hogy az egész sószükségletünket esetleg onnan tudjuk szállítani bor ellenében. (Kun Béla: Es a móri szén?!) Ami mármost a borpárlattal kapcsolatos és amit t. képviselőtársam a motalkó árának fel­emeléséről mondott, hivatkozván olyan hatal­makra, amelyek e tekintetben a kormányt be­folyásolják, (Lázár Miklós: Boszorkányok!)

Next

/
Thumbnails
Contents