Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-39

492 Az országgyűlés képviselőházának 39. ülése 1931 december 16-án, szerdán. szeméthulldékkal hazamegy, odahaza azzal fogadják, hogy az adóhivatal felszólítja, hogy 85 pengő szükségadó-előleget záros határidőn belül fizessen be. Egy harmadik eset, amely megint budapesti eset. Egy állástalan tisztviselő elmegy eírva könyörögni, hagyják békén, nincsen állása, ne zavarják a nyomorúságban, nem tud előleget adni a mélyen t. államnak, üres zsebéből. Amire azt mondja az adófelügyelő: „Tessék a vagyonából kifizetni!" Az illető azt mondja: „Kérem, nekem nincs vagyonom, amire az adófelügyelő így felel: „Látom, van óra zsebében, adja el az órát." Kérem, mi ez? Nem hiszem, hogy valaha megszálló csapat, akár tatárok, akár törökök, akár botokudok, akár micsodák, ilyen ^elbánásban részesítették volna megszállott országban a megszállott népet. Tessék végre kiadni egy rendelkezést, amely ezen a téren rendet teremt. Hát, lássák be az urak, lássa be a pénzügyminisztérium ennek az állapotnak tarthatatlanságát. Lássák be, hogy ez nem is tragédia, ez mar komédia, ezen már nem felháborodni, hanem röhögni kell, ezen már röhög az egész ország, hogy a magyar állam az ő nagy erkölcsi presztízsével odaáll és követelődzik ott, ahol nincsen és akar jogokat érvényesíteni és akar elvinni onnan, ahol éheznek és koplalnak. Egészen természetes azután, hogy ilyen szükségadók behajtásánál a legkíméletlenebb terror érvényesül. (Zaj.) Azt hiszem, majd keresek más alkalmat, amikor az urak türelmesebbek lesznek, hogy újra idehozzam ezt a kérdéstMost hadd beszéljek azok után, hogy megállapítom, hogy a behajtásnál a legkíméletlenebbül járnak el, arról, hogy mire használják ezt a szükségadót. Minden józan felfogás szerint a szükségadó arra^ szolgálna, amit így szegény emberekből kipréselnek, hogy a szükségben lévő munkaés állásnélkülieket ebből támogassák. Pest vármegyében ezen a címen befolyt 2,500.000 pengő. Adtak belőle az egész vármegye területén Budapest kivételével a városoknak, községeknek 80.000 pengőt, hogy ebből az ő ínségeseiket támogassák, a többi, úgylátszik, az ínséges államnak, vagy a szükségben levő államkincstárnak jut. Most ígértek még négy hónapon át à 80.000 pengőt összesen 32.000 pengőt. Végösszegben ez 400.000 pengő a 2,500.000 pengőből. Nem lehet másra gondolni emberi ésszel, minthogy az ezen a területen befolyt szükségadót az ezen a területen szükséget szenvedők nyomorának enyhítésére kell fordítani. Kispesten befolyt például 132.000 pengő, visszaadtak 13-000 pengőt, Üipesten befolyt 368.000 pengő, visszaadtak belőle — ez csak ígéret — öt hónapon át à 8000 pengőt, összesen 40.000 pengőt. Méltóztatnak tudni, t. Képviselőház, hogy mi van odakünn? Én megkérem az^ urak közül azokat, akikben van még felelősségérzet és egy kis szociális érzék, ragasszanak álszakállt és jöjjenek el velem Kispestre, ötszáz ipari és szellemi munkás túrja a Budapestről kihordott szemetet és ebből igyekszik családját táplálni és a gyermekeknek egy kis meleget varázsolni a vacokba. Ez a teteje, a vége mindennek. Ez Szodoma és Gomorha. Nem tudom, mi lesz ebből, de tessék végre emberi fővel gondolkozni ezekről a dolgokról. Egészen természetes, hogy miután az állam elszedi a szükségadót és nem adja vissza a magúk rendeltetésének, ezek a községek és megyei városok, például a pestkörnyéki kerület AlagDunakeszitől Budafokig terjedő nagy karéj 26 községgel és öt megyei várossal, a legborzalmasabb helyzetben vannak. Karácsonyra valószínűleg megállanak az ínségakciók és szükségmunkák és minden megáll, ha nem adják viszsza legalább azt a pénzt, amit onnan kihoztak. Hát csinálnak ínségakciókat. Az egyik helyen például egy egésznapi munkáért egy egész kemény pengőt adnak. Ezért^ 30 udvart és 30 udvar előtti járdát kell takarítani. Az ottani polgármester borzasztó nagy vívmánynak tekinti, hogy ő ezt megszervezte. A háziuraktól beszednek havonta egy pengőt, harminctól harmnic pengőt és egy-egy inségmunkásnak kiadnak 30 hazat takarítás céljából és ezért adnak egy hónapban 30 pengőt. Egy másik községben, Sashalmon például utakat és nem tudom, mit csinálnak, ami éppen kerül és ezért naponta semmi egyebet a világon nem adnak, mint két kilogramm kenyeret. Ez az Önök in^égakciója, ezért kell ezt a sok szükségadót befizetni. De így van ez végig az egész vonalon. Az idő rövidsége miatt nmrj3 módom elmondani, de ide fogom hozni az anyagot és azt hiszem, valamit kell ezzzel a pestkörnyéki nyomorúsággal csinálni, össze fogom szedni ezeket az embereket és ide ÍDgom hozni, vagy elviszem a minisztériumba, vagy nem tudom, mit csinálok, veszek egy kocsit és felpakkolom ezeket a nyomorgó, rongyos, félpucér, fázó gyermekeket és ide fogom hozni, le fogom tenni őket ide a Képviselőház közepévé, tessék megnézni az önök müvét, az önök művének eredményét. Nem lehet így es inalni, t. uraim! Tessék végre ezen a téren rendet teremteni. Nemcsak munkás érdek ez, nemcsak a nyomorgók érdeke, polgári érdek is "z ezekben a községekben, amelyeket így megnyomorítanak, egyrészt elhurcolják onnan a felesleges pénzeket szükségadó címén, másrészt nem adnak nekik az inségakcióra fedezetet. A polgárság is megsínyli ezt, hiszen olyan förtelmes nyomorúság van ezekben a pestkörnyéki falvakban, hogy az minden képzeletet felülmúl. Nincs a boltosnak vásárlója, nincs az iparosnak megrendelője olt, nincs sonkinek egy büdös, megveszekedett vasa sem. Ezt a nyomorúságot még nem látta a világon senki, ezt látni kell, mélyen t. képviselő urak. Tessék egyszer oda kijönni, tessék egyszer ezt megnézni. Megnyomorítják azután a polgárságot másrészt azért is, mert az inségakciót átutalják a magánjótékonyság körébe és akkor azután a polgármester urak, a jegyző urak és a többi vezető urak könyörögnek ós azt mondják: tessék valamit, holmi lim-lomot, rueg nem tudom, készpénzt összehordani a községházán és megpróbálunk ezeken a bajokon segíteni. De bocsánatot kérek, amikor van inségadó, amikor van szükségadó, amikor erre a célra milliókat szednek be Budapesten például — Kétbly Anna képv;s.előtársnőm mondotta — 14 milliót szedtek be és visszaadnak 250.000 pengőt, úgy hogy éppen s/ent karácsony napján foí? megakadni a budapesti ínségakció és nem lehet még a rántott leveseket sem kiporpíózni siem karácsony dicsőségére a budapesti éhezi szegényeknek, amelyekel a környékbeliek már régen nem kapnak meg, vagy nem kapják meg megfelelő formában es megfelelő mennyiségben, akkor nekem az a tiszteletteljes kérésem és figyelmeztetésem is a mélyen t. pénzügyi kormányhoz, amelynek mostani képviselője, az ige í t. államtitkár úr nem tartotta szükségesnek ezt az interpellációt megvárni, mert úgy látszik, záróra előtt akar haza-