Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-39

Az országgyűlés képviselőházának 39. ülése 1931 december 16-án, szerdán. 493 érni, rendes ember lévén, nem akar záróra után kimaradni ... Elnök: Kérem, ne méltóztassék ilyen sze­mélyes ízű megjegyzéseket tenni, annál is ke­vésbbé, mert az interpelláció nem az államtit­kár úrhoz van intézve. (Kabók Lajos: Az sincs itt, akihez intézve van!) Propper Sándor: De valakinek csak itt kell lenni! Egyelőre, ha szemeim nem csalnak, egyetlen árva élő miniszter, miniszterelnök, vagy államtitkár nincs jelen. (Zaj a jobbolda­lon.) Szól tehát valamennyire, ami azt jelenti, — mélyen t. elnök úr, nem vitatkozásból mon­dom, csak felelek rá, — hogy az egész kormány abszolúte nem törődik ezzel az igen fontos kér­déssel. Tisztelettel kérem karácsony előtt, tekintet nélkül arra, hogy a mélyen t. Képviselőház hazamegy karácsonyi nyugalomra, tessék intéz­kedni. Tessék intézkedni az adókivetésnél úgy, hogy legalább ne csúfolják, ne froclizzák a sze­génységet. Akinek nincs pénze, akinek nincs állása, akinek nincs kenyere, azt hagyják bé­kében, arra ne vessenek ki adókat. Úgysem tud fizetni, csak azt érik el vele, hogy szerencséjük lesz hozzá, felviszi a rongyait, ott megmutatja és kikéri, kiköveteli magának, hogy hagyják bé­kében. Ez az egyik. A másik az, hogy a behajtásnál ne tegyenek tönkre exisztenciákat. Tessék megnézni egy pestkörnyéki megyei városban a raktárt, amely­nek alimentálását az adóbeszedők végzik el. Tes­sék megnézni, hogy milyen siralmas látvány. Ócska gépek, gyalupadok, lim-lomok hevernek ott, amelyek, míg a helyükön vannak, értékeket képviselnek, mert hiszen dolgozhatnak, vagy dolgoztathatnak rajtuk, mihelyt azonban el­mozdítják azokat helyükről, rárakják a kocsira és beviszik a raktárba, transzferálják és ott egymásra szórják, megszűnnek^ értékek lenni, nem is fedezet ez arra az adósságra, amelynek fejében elvitték. Tessék tehát egy kis ésszel is dolgozni, mert hiszen akinek szerszámját, gépét, gyalupadját viszik el, annak elvették a lehetősegét is, hogy valamikor kereshessen, fi; zethessen. Tehát egy kis szívet, gondolkodó agyat kell belevinni ebbe a munkába. Ez — azt hiszem — egészen szerény kívánság. A harmadik pedig az, hogy tessék a be­folyt összegekből annyit bocsátani a városok rendelkezésére, (Dinnyés Lajos: Mindent az ínségeseknek 1) amennyire szükségük van. En nem mondom, hogy pontosan annyit, amennyi egy helyen befolyik, ott is hagyjanak, mert varinak jobban szituált községek és vannak rosszabbul szituált községek. A jobban szituált községekben több adó folyik be és kevesebb kell az ínségakcióra, a rosszabbul szitualt köz­ségekben kevesebb adó folyik be és több kell az ínségakcióra, tehát el lehet osztani a be­folyó összeget a városok és községek közötti szolidaritás elve alapján, de adjanak annyit, amennyi elégséges ezeknek • a borzalmas téli napoknak átélésére, áthidalására. Ez nem szo­cialista követelés, ez nem demagógia, ez egy szükséglet, amely az urak érdekében is van. Tessék tehát a mélyen t. pénzügyi kormány­nak ezt a három szempontot figyelembe venni és a jövőben úgy eljárni, hogy itt azután ne legyen panasz. Tessék tudomásul venni, hogy a felelőssé­get azokért, amik történni fognak, nem vál­lalhatjuk és nem vállaljuk és t a karácsonyi szünet után, ha itt nem történik változás, igenis valóra fogjuk váltani, amit nem fenye­f 'etésképen mondok, de nincs más út, begy fel ogjuk ide hozni a környék sínylődő, éhező, KÉPVISELŐHÁZ NAPLÓ. IÖ. rongyoskodó, fázó lakosságát. En ide fogom önöKnek hozni, ide logoin prezentálni, meg fogjak látni, én megteszem, ide fogom hozni és itt fogom önÖkneK prezentálni a nyomort, hogy a saját szemükkel lássák, hogy ezen a téren végre igazan kell valami okosat, valami bölcset, valami becsületeset csinálni, (ugy van! Ugy van! a szélsöbalotdalon.) EIIIOK: Az interpelláció kiadatik a minisz­terelnök úrnak. Következnének báró Kray István és Tóbler János képviselő urak interpellációi. (Felkiál­tások: iV mesének itt!) Mindkét képviselő úr bejelentette, hogy interpellációját a legköze­lebbi interpellációs naprfv, kívánja halasztani. UvaoóK JUajos: Mikor lesz az? Januárban!) Méltóztassék ezt tudomásul venni. Több interpelláció a napirendünkön nincs, ellenben Dinnyés Lajos képviselő úr kért és kapott személyes kéraes címén szót. A szó a képviselő urat illeti. Dinnyés Lajos: T. Haz! (Halljuk! Hall­juh! balfelől.) Távollétemben Györki Imre t. képviselőtársam interpellációjában a követ­kező megjegyzést tette: (Egy hang jobbfelöl: Tisztázva van! — Hegymegi-iviss l*ál: Ne ide­geskedjék, kérem!) »Kötelessége lett vo^na annak a képviselő úrnak, aki erről tudomást szerzett, hogy már eddig is nyilatkozzék. — (Felkiáltások: Ki az?) — Dinnyés képviselő úr. Én is azért hívtam fel, hogy tessék Dinnyés Lajos képviselő úrnak nyilatkozni, hogy igaz-e az az állítólagos mende-monda, amely szemben áll a kormány kijelentésével, a sajtó közlemé­nyekkel, hogy nem maradt semmiféle levél, mely némileg tájékoztatást adna a közvéle­ménynek.« T. Ház! Ebből a kijelentésből az követke­zik, hogy én, aki a megboldogult Schill Fe­renc tábornok családjának egyik régi ismerőse és jó barátja vagyok, a családdal szemben ebben a tragikus pillanatban nem teljesítet­tem volna a kötelességemet. Én a szülei házban azt tanultam és az anya tejjel is azt a mentalitást szívtam ma­gamba, hogy a koporsónál némuljon el a ha­rag, a szenvedélyek láza és imádkozzunk a megboldogult lelki üdvéért! T. Ház! Eme szomorú ügyben tragikus ha­lállal kimúlt Schill tábornok holtteste még a ravatalon volt, mikor tudomást szereztem a levélről, melyet magam is olvastam, de nem tartottam megengedhetőnek azt, hogy mind­addig, amíg Schill Ferenc tábornok sokat, na­gyon sokat szenvedett lelkének földi marad­ványai el nem temettetett, ez ügyben csak egy szót is szólj aki Most, t Ház, hogy aposztrofálva lettem, most már kötelességemnek tartom itt, az or­szág színe előtt kijelenteni azt, hogy én azt a levelet, amelyet megboldogult Shill Ferenc csendőrtábornok írt, saját szemeimmel láttam és olvastam. (Propper Sándor: Szóval hazud­tak a komünikékl) E levél három oldalon van írva. Barna papíron ceruzával. Magam is csak rövid ideig láthattam és olvashattam ezt az t írást, mely a látszat után is tele van tragikum­mal. En, amikor olvastam, sírtam, mert benne volt azokban a holt betűkben mindaz, ami fájó, mindaz, ami kétségbejtő volt, mindaz, ami akkor Shill Ferenc tábornok lelkében élt, ami­kor azokat a sorokat papírra vetettel Ez a le­vél, nem tudom, nevezhetem-e levélnek, vagy minek nevezzem, (Felkiáltások: Jegyzetnek!) megszólítást nem tartalmaz, nincs adresszálva sem baráthoz, sem ismerőshöz, sem fiúhoz, sem 71

Next

/
Thumbnails
Contents