Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-39

Az országgyűlés képviselőházának 39. ülése 1931 december 16-án, szerdán. 493 érni, rendes ember lévén, nem akar záróra után kimaradni ... Elnök: Kérem, ne méltóztassék ilyen személyes ízű megjegyzéseket tenni, annál is kevésbbé, mert az interpelláció nem az államtitkár úrhoz van intézve. (Kabók Lajos: Az sincs itt, akihez intézve van!) Propper Sándor: De valakinek csak itt kell lenni! Egyelőre, ha szemeim nem csalnak, egyetlen árva élő miniszter, miniszterelnök, vagy államtitkár nincs jelen. (Zaj a jobboldalon.) Szól tehát valamennyire, ami azt jelenti, — mélyen t. elnök úr, nem vitatkozásból mondom, csak felelek rá, — hogy az egész kormány abszolúte nem törődik ezzel az igen fontos kérdéssel. Tisztelettel kérem karácsony előtt, tekintet nélkül arra, hogy a mélyen t. Képviselőház hazamegy karácsonyi nyugalomra, tessék intézkedni. Tessék intézkedni az adókivetésnél úgy, hogy legalább ne csúfolják, ne froclizzák a szegénységet. Akinek nincs pénze, akinek nincs állása, akinek nincs kenyere, azt hagyják békében, arra ne vessenek ki adókat. Úgysem tud fizetni, csak azt érik el vele, hogy szerencséjük lesz hozzá, felviszi a rongyait, ott megmutatja és kikéri, kiköveteli magának, hogy hagyják békében. Ez az egyik. A másik az, hogy a behajtásnál ne tegyenek tönkre exisztenciákat. Tessék megnézni egy pestkörnyéki megyei városban a raktárt, amelynek alimentálását az adóbeszedők végzik el. Tessék megnézni, hogy milyen siralmas látvány. Ócska gépek, gyalupadok, lim-lomok hevernek ott, amelyek, míg a helyükön vannak, értékeket képviselnek, mert hiszen dolgozhatnak, vagy dolgoztathatnak rajtuk, mihelyt azonban elmozdítják azokat helyükről, rárakják a kocsira és beviszik a raktárba, transzferálják és ott egymásra szórják, megszűnnek^ értékek lenni, nem is fedezet ez arra az adósságra, amelynek fejében elvitték. Tessék tehát egy kis ésszel is dolgozni, mert hiszen akinek szerszámját, gépét, gyalupadját viszik el, annak elvették a lehetősegét is, hogy valamikor kereshessen, fi; zethessen. Tehát egy kis szívet, gondolkodó agyat kell belevinni ebbe a munkába. Ez — azt hiszem — egészen szerény kívánság. A harmadik pedig az, hogy tessék a befolyt összegekből annyit bocsátani a városok rendelkezésére, (Dinnyés Lajos: Mindent az ínségeseknek 1) amennyire szükségük van. En nem mondom, hogy pontosan annyit, amennyi egy helyen befolyik, ott is hagyjanak, mert varinak jobban szituált községek és vannak rosszabbul szituált községek. A jobban szituált községekben több adó folyik be és kevesebb kell az ínségakcióra, a rosszabbul szitualt községekben kevesebb adó folyik be és több kell az ínségakcióra, tehát el lehet osztani a befolyó összeget a városok és községek közötti szolidaritás elve alapján, de adjanak annyit, amennyi elégséges ezeknek • a borzalmas téli napoknak átélésére, áthidalására. Ez nem szocialista követelés, ez nem demagógia, ez egy szükséglet, amely az urak érdekében is van. Tessék tehát a mélyen t. pénzügyi kormánynak ezt a három szempontot figyelembe venni és a jövőben úgy eljárni, hogy itt azután ne legyen panasz. Tessék tudomásul venni, hogy a felelősséget azokért, amik történni fognak, nem vállalhatjuk és nem vállaljuk és t

a karácsonyi szünet után, ha itt nem történik változás, igenis valóra fogjuk váltani, amit nem fenyef

'etésképen mondok, de nincs más út, begy fel ogjuk ide hozni a környék sínylődő, éhező, KÉPVISELŐHÁZ NAPLÓ. IÖ. rongyoskodó, fázó lakosságát. En ide fogom önöKnek hozni, ide logoin prezentálni, meg fogjak látni, én megteszem, ide fogom hozni és itt fogom önÖkneK prezentálni a nyomort, hogy a saját szemükkel lássák, hogy ezen a téren végre igazan kell valami okosat, valami bölcset, valami becsületeset csinálni, (ugy van! Ugy van! a szélsöbalotdalon.) EIIIOK: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következnének báró Kray István és Tóbler János képviselő urak interpellációi. (Felkiáltások: iV mesének itt!) Mindkét képviselő úr bejelentette, hogy interpellációját a legközelebbi interpellációs naprfv, kívánja halasztani. UvaoóK JUajos: Mikor lesz az? Januárban!) Méltóztassék ezt tudomásul venni. Több interpelláció a napirendünkön nincs, ellenben Dinnyés Lajos képviselő úr kért és kapott személyes kéraes címén szót. A szó a képviselő urat illeti. Dinnyés Lajos: T. Haz! (Halljuk! Halljuh! balfelől.) Távollétemben Györki Imre t. képviselőtársam interpellációjában a következő megjegyzést tette: (Egy hang jobbfelöl: Tisztázva van! — Hegymegi-iviss l*ál: Ne idegeskedjék, kérem!) »Kötelessége lett vo^na annak a képviselő úrnak, aki erről tudomást szerzett, hogy már eddig is nyilatkozzék. — (Felkiáltások: Ki az?) — Dinnyés képviselő úr. Én is azért hívtam fel, hogy tessék Dinnyés Lajos képviselő úrnak nyilatkozni, hogy igaz-e az az állítólagos mende-monda, amely szemben áll a kormány kijelentésével, a sajtó közleményekkel, hogy nem maradt semmiféle levél, mely némileg tájékoztatást adna a közvéleménynek.« T. Ház! Ebből a kijelentésből az következik, hogy én, aki a megboldogult Schill Ferenc tábornok családjának egyik régi ismerőse és jó barátja vagyok, a családdal szemben ebben a tragikus pillanatban nem teljesítettem volna a kötelességemet. Én a szülei házban azt tanultam és az anya tejjel is azt a mentalitást szívtam magamba, hogy a koporsónál némuljon el a harag, a szenvedélyek láza és imádkozzunk a megboldogult lelki üdvéért! T. Ház! Eme szomorú ügyben tragikus halállal kimúlt Schill tábornok holtteste még a ravatalon volt, mikor tudomást szereztem a levélről, melyet magam is olvastam, de nem tartottam megengedhetőnek azt, hogy mindaddig, amíg Schill Ferenc tábornok sokat, nagyon sokat szenvedett lelkének földi maradványai el nem temettetett, ez ügyben csak egy szót is szólj aki Most, t Ház, hogy aposztrofálva lettem, most már kötelességemnek tartom itt, az ország színe előtt kijelenteni azt, hogy én azt a levelet, amelyet megboldogult Shill Ferenc csendőrtábornok írt, saját szemeimmel láttam és olvastam. (Propper Sándor: Szóval hazudtak a komünikékl) E levél három oldalon van írva. Barna papíron ceruzával. Magam is csak rövid ideig láthattam és olvashattam ezt az t írást, mely a látszat után is tele van tragikummal. En, amikor olvastam, sírtam, mert benne volt azokban a holt betűkben mindaz, ami fájó, mindaz, ami kétségbejtő volt, mindaz, ami akkor Shill Ferenc tábornok lelkében élt, amikor azokat a sorokat papírra vetettel Ez a levél, nem tudom, nevezhetem-e levélnek, vagy minek nevezzem, (Felkiáltások: Jegyzetnek!) megszólítást nem tartalmaz, nincs adresszálva sem baráthoz, sem ismerőshöz, sem fiúhoz, sem 71