Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-29

38 Àz országgyűlés képviselőházának i Elnök: Kérdem a t Házat, méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Iqen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Br. Vay^Miklós: Itt látóin leginkább azt, hogy ez az értelmi foglalkozási ág a legkevésbbé van megadóztatva és itt a pénzügyigazgatóságoknak még nagy összegeket lehetne beszedníök. A házbirtok az összjövedelemből 6'11%-ban részesül s az adóteher ben 27'41%-kai vesz részt Itt Összefoglalva megállapíthatom, hogy a látható vagyon, vagyis a mezőgazdasági és házbirtok összesen az adóteher 68'70%-át viseli. s ugyanakkor a jövedelemnek csak 27.19%-ában részesül. Mint méltóztatnak látni, ezek alapján meg lehet állapítani, hogy Magyarországon a mezőgazdaság az, amely az adóteher legnagyobb százalékát viseli, ezzel szemben a jövedelemben igen mérsékelt százalékkal részesül. (Lázár Miklós: Ez igaz! — Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van!) Méltóztassanak megengedni, hogy a 6-os bizottságra vonatkozóan egypár észrevételt tegyek és felhívjam a 6-os bizottság figyelmét arra. hogy nem tartom megengedhetőnek, hogy a falut érintő kérdésekben s egyáltalán az ország rokkantjait és özvegyeit érintő járulékokban bizonyos re^trinkciokat csinálnak. Az ivóvíz kérdésében sem tartom ezt lehetőnek, mert igen »ok községben tifusz van s ha az ivóvíz

t kérdésének megoldását még inkább hátráltatjuk, akkor a község lakosainak betegedési aránya csak nőni fog. Ügyszintén nem tartom lehetségesnek a restrinkciót a testnevelés, a eserké°zet kérdésében s egyáltalán az ifjúságot érintő kérdésekben. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt már a túloldalról is felhozták. A 6-os bizottság a testnevelés terén ez évben megállapított 222000 pengőből és a cserkészetre megállapított 60.000 pengőből összesen 112.000 uengőt akar levonni, a jövő esztendőre vonatkozóan pedig az egész Összeget meg akarja szüntetni. En nagyon kérem, hogy az ifjúság és egyáltalán a test fejlődését és a testnevelést célzó költségvetési tételeket minden szín alatt méltóztassanak megtartani (Élénk helyeslés a .jobboldalon.) már csak gazdasági szempontból is, (Szilágyi Lajos: Nemzeti szempontból!) mert mindig sokkal jobban járunk, - ha az egészséges emberekre költünk és az egészséges embereket védjük meg. Hiszen, ha csak a betegeket akarjuk védeni, akkor ez elsősorban sokkal több költséget emészt fel, másodsorban pedig sokkal problematikusabb a kérdés. Méltóztassanak megengedni, hogy a testnevelés kérdésével kapcsolatban kitérjek az előttem szólott Dinien képviselőtársam beszédére és egyúttal Dinnyés képviselőtársam múltkori interpellációjára is. Meg kell emlékeznem arról a kijelentésről, amelyet az interpelláló képviselő úr a múlt héten tett, hogy: az élősportra rátette kezét a bürokrácia. Én ez ellen a magyar sporttársadalom nevében úgy is, mint ennek aktív tagja és úgy is, mint számtalan egyesület tagja, a legerélyesebben tiltakozom, (Helyeslés a jobboldalon!) mert azzal, hogy az illető képviselő úr ezt mondta, a kérdést még nem világította meg*. Ezt a kérdést csak úgy lehetne megvilágítani, ha azt mondanám, hogy az élősportra is rá akarja tenni a kezét a demagógia. (Ügy van! jobb felől.) A sportban nem szabad politikát tűrni és a nemzetek között és az országban is a sport mindig politikamentes volt a múltban is és az lesz a jövőben is. (Kabók Lajos : Ezt sem tudná bebizonyítani !) Én tehát a legerélyesebben visszautasítom azt a támadást, amelyet az Országos Testnevelési . ülése 1931 november 27-én, pénteken. Tanács ellen intéztek, azért, mert azt teljesen alaptalannak tartom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Meg méltóztatnak engedni, hogy mivel az idő igen előrehaladott, a válság kérdésével ne foglalkozzam, annál kevésbé, mert arra orvosszert nem tudok, csak jelzem azt az elgondolásomat, hogy az önellátás kérdése nem a kivezető út. Felfogásom szerint csak akkor lesz megint boldog a világ, ha a természet örök törvényei is mét életrekapnak és a termelő és a fogyasztó megint magára talál. Én ezzel fejezem be beszédemet, kijelentve, hogy a jelentést tudomásul veszem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb oldalon! — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A miniszterelnök úr kíván bejelentést tenni. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! — Vázsonyi János: Halljuk a programmot !) Van szerencsém a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének az 1930/31. évi állami költségvetési hitelekkel szemben az egyes költségvetési fejezeteknél e számadási év második felének végén mutatkozó eltérésekről szerkesztett jelentését és a hozzátartozó kimutatásokat beterjeszteni és kérem, hogy azokat a zárszámadásvizsgáló bizottság elé utasítani méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : A beadott jelentés előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadatik a zárszámadásvizsgáló bizottságnak. Szólásra következik 1 Patacsi Dénes jegyző : Gallasz Ágost Rudolf ! Gallasz Ágost Rudolf : T. Képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy mint Magyarország gazdatársadalmának egyik szerény tagja, néhány megjegyzést fűzzek az előttünk fekvő jelentéshez. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy súlyosabb jelentés még sohasem feküdt a magyar parlament asztalán. A vita során elhangzott beszédek bírálatot mondanak az elmúlt tíz esztendő gazdasági rendszeréről, politikájáról. A jelentés pedig a jövőt illetőleg olyan kietlen perspektívát, a megélhetésnek olyan hihetetlen megnehezülését tárja elénk, hogy mi mindnyájan, különösen a termelő osztályok, aggodalommal vagyunk eltelve. Az őstermelés jövedelmezőségének teljes megszűnése, a ráfizetéssel járó mezőgazdasági termelés, nemkülönben a munkanélküliség általános természetű világjelenség, amely kisebb-nagyobb mértékben mindenütt észlelhető. Természetes, hogy ezek a jelenségek a mi kifejezetten agrárországunkat létalapjában támadják meg, de mi nem vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy a mezőgazdaság más államokban is, sőt az egész világon a legnagyobb erőfeszítéssel küzd fenntartása érdekében. Nekünk mindent el kell követnünk az ország határain belül, hogy mezőgazdaságunkat megmentsük. Alapigazságnak tekinthetjük, hogy hazánk jövője főleg mezőgazdasági helyzetünk alakulásától függ. Hiányzott a múltban a mezőgazdasági termelés helyes irányítása. A helyett, hogy a gazdák megfelelő összegű és kamatozású hitelt kaptak volna, amelyet szabadon, a saját gazdasági viszonyaiknak megfelelően használhattak volna fel, különféle akcióhitelekre fordították a rendelkezésre álló összegeket, amelyeknek egyike sem járt kellő eredménnyel. Itt különösen az érdekképviseleteket terheli súlyos felelősség, amennyiben ne-