Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-29

36 Az országgyűlés képviselőházának mas kis alakulatot — hogy úgy mondjam— amelyet törölni lehetne. Ez is testnevelés ügyét, illetve sportot szolgál. Ez olyan titokzatos intézmény, amelyről a 6-os bizottság jelentésében egyetlen szót sem láttam. (Egy hang bal felől: Talán a póló?) Nem az, annál sokkal pikánsabb. Ez az én kerületemben lévő állami csikótelep. Kiskúnlacháza és Áporfa községek között van ez a nevezetes Pusztaszentkirály nevű csikótelep, amelynek egyetlen kötelessége az, hogy négyes és hatos fogatokat tanít szépen trappolni. Hát ez is igen érdekes dolog, de a magyar testnevelésügynöz képest mégis csak kissé költséges. Elmondom egészen őszintén, hogyan keletkezett ez azon a kisbirtokon, amelyet tulajdonosa később az államra hagyott. Élt egy öreg úr, egy agglegény, Kégly János uram, akit gyakran meglátogattunk. Amikor az öreg úrnak vendégei voltak és egypár pohár bor már elfogyott, mindig csillogó szemmel beszélt az ő huszárélményeiről és azt mondotta, hogy ha meghal, birtokát egy csikótelep céljaira hagyományozza. Nem hittük el. Amikor ott van Mezőhegyes 40.000 katasztrális holdjával és ott van két másik ménesbirtok, akkor hogyan hihettük volna el, hogy ez is megvalósulhat? De ez a csoda megtörtént, a 400 holdas kis magyar birtokból állami csikótelep lett és az ősi kúriát, amelyen az örökhagyó élte életét, amelyet én magam is jól ismertem, ezt a tipiSus magyar kúriát jó költségekkel, modernizálva, átalakították a számvevő és tiszttartó részére. Mivel azonban a parancsnok úrnak megfelelő lakása nem volt, a szomszéd birtokos kastélyát kibérelte. Miután azonban ez a kis 400 holdas birtok nem volt elegendő, béreltek még hozzá jó egypár száz holdat és tényleg márólholnapra megépültek a gyönyörűbbnél gyönyö rűbfo istállók. Az igaz, hogy^ csikókat ott nem lehet látni, mert a környéken sincsen csikó, (Kun Béla : Adminisztráció, csikó nélkül !), de tagadhatatlan, hogy az ember lát ottan gyönyörűen felsallangozott négyes fogatokat, amelyek szépen trappolva mennek az országúton. (Zaj. — Erdélyi Aladár : A többit elvittük Egyiptomba !) Nekem az a meggyőződésem, hogy ennek az eldugott csikótelepnek, amelynek számadásait nem olvasta senki, évi deficitje elegendő lenne ahhoz, hogy a magyar iskolai testnevelés ügyét meg tudjuk menteni. Mert méltóztassanak csak arra gondolni, hogy micsoda igazságtalanságok vannak, hogy itt megtörténik az, hogy 50 000 pengőnek megtakarításáért eltörlik a testnevelési órát, elveszik egy pár embertől a kenyeret és akkor itt egy állami csikótelep 400 kis holdaeskán ott büszkélkedik, kimennek külföldi versenyere a magyar hatosfogatokkal és az útiköltség sokkal többe kerül, mint egy egész sereg ember exisztenciája. Ahhoz a csokorhoz, .amely csokorról már tudomással bírt a Képviselőházon keresztül az egész társadalom, még egy szép virágszálat akartam fűzni most, amikor ezt a csikótelepet itt megemlítettem és én arra kérem t. képviselőtársaimat, hogy emeljenek vétót a 6-os bizottság romboló munkájának és mentsék meg a magyar testnevelés ügyét. Nem fogadom el a jelentést. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Patacsi Dénes jegyző : Báró Vay Miklós. Br. Vay Miklós: T. Képviselőház! A vitatárgyát képező jelentéssel kapcsolatban vagyok bátor megragadni az alkalmat és mint az országgyűlés egyik új képviselője a Ház színe 9. ülése 1931 november 27-én, pénteken. előtt nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk! a jobbés a baloldalon.) Beszédemet Biedermann t. képviselőtársam a minap itt a Házban tartott igen értékes felszólalásához fűzöm és ezt különösképpen a magyar falu szempontjából, a mezőgazdasági munkásság érdekében és a falu szociális kérdéseinek szem előtt tartása mellett akarom elbírálni. T. Ház Nekünk, mezőgazdáknak, akiknek legtöbb közünk van a magyar faluhoz, akik a magyar röghöz vagyunk kötve, elsősorban kötelességünk akkor, amikor a magyar falu válságban van és bajban van, hogy mint olyan képviselők, akik a faluknak képviseletében kerültünk be ide a Házba, ezeknek a faluknak az érdekeit kötelességszerűleg meg is védjük. (Ügy van! Ügy van!) Amidőn én mandátumomat elfogadtam, ez a szempont vezetett, mert láttam, hogy a magyar faluból évről-évre mindig kevesebben és kevesebben foglalkoznak, és ha ez így van, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy ha szélsőséges irányba tolódik el a politika kérdése. t ' T. Képviselőház! Engem nem politikai ambíciók sodortak ide a Képviselőházba, hanem tisztán a gazdaérdekek képviselete miatt jöttem ide be. Mi elsősorban az ipari kartellek ellen, az ú. n. agrárolló ellen akarunk küzdeni, (Helyeslés balfelöl.) továbbá a közéleti tisztaságot akarjuk teljes mértékben fenntartani. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nekünk gazdáknak nem szabad politikai kérdést csinálni akkor, amikor az ország válságban van, hanem mint a fakt képviselőinek, nekünk igenis ^egy^ láthatatlan szövetséget kell alkotnunk és félre kell tennünk minden politikai kérdést, mert csak összefogással tudjuk az országot jelenlegi helyzetében megmenteni. (Ügy! van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi nem tűrhetjük azt, hogy amíg mi itt békésen tárgyalunk, a falukban agitációt fejtsenek ki, népbolondító tanokat hintsenek el a néü közé. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nekünk, t. képviselőtársaim, össze kell fognunk ebben a kérdésben és el kell követni minden lehetőt. Egy olyan talajt kell előkészítenünk a falun, hogy ezek a konkolyok ne kelhessenek ki. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En akkor, mikor ide a Képviselőházba bekerültem, politikai szempontból, mondhatom, teljesen kezdő voltam és amikor azt láttam egyszer, hogy az ellenzék a képviselőház összehívását sürgette, ebből azt gondoltam, hogy az ellenzék talán egy olyan kitűnő tanácsot fog adni a helyzet megoldására, hogy ezzel a gazdasági válságot meg is szüntethetjük. Én ezzel «zeniben azt látom, hogy minden nap — bocsánat a kifeiezésért — üres szalmát csépelnek (Bródy Ernő: Most is! — Derültség.) és hogy az egyedüli gyógyszernek és orvosságnak a titkos vá^sztój-og megteremtését tartják. En, aki a falun élek, ebben a kérdésben nem vagyok velük egy véleményen. (Bródy Ernő: Elhiszem! — Derültség balfelöl.) A magyar falu nem tart még ott, hogy ne merje a véleményét nyilvánosan megmondani. (Farkas István: Nem engedik meg, hogy nyilvánosan megmondja a véleményét!) mert a magyar paraszt, a magyar nép, a magyar földmíves büszke arra, hogy annak, akit megválaszt, vagy akit el akar buktatni, nviltan is megmondja a véleményét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Buchinger Manó: Ha nem volna büszke, akkor is a csendőrök odakényszerítenék! — Zaj.) Ha én ezt az újonnan feltalált orvosszert a gazda szemével egyszerűen