Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-29

Az országgyűlés képviselőházának 29. lók megjelentek és ahol megjelentek az egész világ sportban kiváló nemzetei, a magyar mindenütt első volt, a magyar bárhol megjelent, mindenütt győzött és akkora tömegek, — hiszen valamennyiünk előtt köztudomású dolog, hogy egy sporteseménynél 50.000—60.000 ember szokott megjelenni, tudjuk, hogy pl. külföldi sporteseményeknél 100.000 ember szokott együtt lenni és nézi a sportot, — kezdtek felfigyelni. Bocsánatot kérek, nekem mégis csak az az érdekem, hogy a nagytömeg tudomást vegyen Magyarországról, mert az, hogy propaganda ^ iratok százezrei kerülnek ki a külföldre és könyvtárakba kerülnek, nem érdeke a magyarságnak. A magyarságnak az az érdeke, — amit tényleg a magyar sportnak köszönhet, — hogy a nagy tömeg vegyen róla tudomást. Es amikor tényleg bekövetkezett az, hogy ezekkel a hatalmas, gazdag, sok milliós nemzetekkel szemben a magyarság győzedelmesen jött ki a harcból, akkor fordult a tömeg figyelme tulajdonképpen Magyarország felé, (Dinnyés Lajos: Ez igaz!) és akkor gondoltak arra, hogy ugyan milyen ország lehet az, ahol ilyen kiváló emberek vannak és akkor kezdték a propaganda iratokat tanulmányozni és méltóztassanak visszaemlékezni arra is, hogy attól az időtől kezdődött az idegenek beözönlése Magyarországra. (Sándor Pál: özönlés nem volt!) Mindenesetre ahhoz képest, ahogy évtizedekkel ezelőtt látogatták a magyar földet, özönlésnek mondható és özönlésnek mondható csupán azért is, mert példának okáért, ma már nem akad fenn a magyar ember, ha az országban vagy Budapest útjain idegenekkel megrakott autókat lát, ezt ma már egészen természetesnek veszi. Ez mind a sportnak köszönhető. Ezt csak azért mondottam el, mert most a 6-os bizottság munkájára akarom ráterelni a Képviselőház figyelmét. Méltóztatnak tudni, hogy a 6-os bizottság ezt a sportot, ezt a magyar testnevelési ügyet, amely nekünk a legtöbb dicsőséget .szerezte, egyszerűen halálra ítélte, egyszerűen eltörölte. Már bizottság tagjai közt sem találtam olyan urakat, akik a sporttal aktíve foglalkoztak, de a 6.-os bizottság t. tagjairól igazán feltehető, hogy a napilapokban a sportrovatig sohasem jutottak el, vagy ha el is jutottak, minden esetben keresztülugrották. Mert csak ennek tudható be az, hogy mindazt, amit az egész ország kicsinye-nagyja tud, amit a legutolsó falvakban is tudnak, hogy a magyar sport ma a magyarságnak legnagyobb propagatív eszköze, ők nem tudják. Azt ők nem tudják, amit ma úgyszólván minden ember tud Magyarországon, hogy amit az osztrák-magyar diplomáciának ötven esztendeig visszamenőleg nem sikerült elérnie és apait a legutóbbi magyar diplomácia minden propagandairatok és milliók befektetése ellenére sem ért el, azt a magyar lábak és kezek, a magyar izmok megszerezték az országnak: ma ismer bennünket a világ. Ezt a ténvt, hogybennünket ismernek, akarják ma semmivé tenni, ezt akarja ma teljesen eltörölni a 6-os bizottság. Nekem szent meggyőződésem az, hogy képviselőtársaimnak mindegyike óvást fog emelni ez ellen, mert érzi lelkében, hogy ez olyan határtalan igazságtalanság volna, amelyet nekünk nem szabad megengednünk. Én megértem mindazoknak az aggodalmát, akik attól félnek, hogy a mostani általános nagy restrikció következtében kultúrintézményeket kell majd megszüntetni, de ne méltóztassanak elfelejteni, ülése 1931 november 27-én, pénteken. 35 hogy disztingválni kell és hogy azokat az intéz

: menyeket, amelyek az ország érdekében kiváló teljesítményeikkel kiváló hasznokat hajtottak, megszüntetni bűn, azokat az intézményeket megszüntetni nem lehet. A 6-os bizottság t. tagjai közül Wplff Károly és Marschall Ferenc t. képviselőtársaim kivételével a többiek valamennyien sokszoros bizottsági tagok és igen jómódú emberek. Mit tettek most a magyar testnevelésüggyel ezek az urak, akik közül egynek egyévi jövedelme is képes volna fedezni a magyar testnevelésnek egy esztendei szükségleteit. Itt bátran ki merem mondani, hogy Teleszky Jánosra gondolok, az elnök úrra, akinek egyetlen igazgatósági tagságának egyévi jövedelme elég volna erre. (Hegymegi Kiss Pál : Szerencsés ember !) Ezek az «urak a következőt követték el testnevelésünk ellen: A magyar testnevelési ügyre 350.000 pengőt irányoztak elő a múlt évben. Ha ezt a 350.000 pengőt összehasonlítom például azzal, hogy a lillafüredi Palota-szálló építkezése hat és fél millióba került, és ha a kettőnek kulturális értékét akarnám valahogy összehasonlítani, azt hiszem, mégis csak a magyar testnevelés ügyét kellene előbbre helyeznem. (Erdélyi Aladár : Ott js fejesugrást végeztek !) Ha csak ezt a hat és fél milliót szánnám rá a magyar testnevelés ügyére, akkor az évi 350.000 pengő mellett tizennyolc esztendeig biztosítva volna az egész magyar testnevelés ügyének kérdése. És ha ehhez hozzáveszem azt a kilenc milliót, amelyet idáig a mátraházai szanatóriumba beleöltek, (Dinnyés Lajos : S amely még nem nyilt meg most sem! Nem lehet elhelyezni benne egy tüdőbeteget sem !) akkor méltóztassanak összehasonlítani, hogy mit jelent az a 350.000 pengő és mit jelent az a tízegynéhány millió pengő, milyen hasznot hajt az egyik és milyen hasznot hajt a másik. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Dinich Ödön : Tartozom lojálisán elismerni, hogy a magyar testnevelésügy érdekében soha még senki annyit nem tett, mint a volt kultuszminiszter úr, aki tízesztendős kultuszminisztersége alatt ilyen terebélyes, lombos fává erősítette a magyar testnevelés ügyét. A történelmi hűség kedvéért azt is meg kell mondanom, hogy én emlékszem arra, hogy amikor ő tíz esztendővel ezelőtt mint kultuszminiszter a magyar testnevelés kérdéséről először beszélt, akkor nem tapasztaltuk nála ezt a nagy ügyszeretetet. De hozzátartozik a történethez az is, hogy véletlenül akadtak olyan barátai, akik a privát életben gyakran voltak vele együtt és a magyar testnevelés ügyének szeretetére nem a hivatali szobában, hanem egyéb helyeken nevelték úgyszólván a kultuszminiszter urat. A tény az, hogy sokat tett a testnevelés kultuszáért, s éppen azért teszek neki ma szemrehányást, hogy amikor a 6-os bizottság ott járt az ő ijjesztő kék ceruzájával a kultuszminisztériumban, nem állította meg ezt a kék ceruzát, hanem engedte, hogy ezt a 350.000 pengőt először leszállítsák 225.000 pengőre, majd a 6-os bizottság egyszerűen 120.000 pengőre szállította le azzal az ígérettel, hogy jövőre már a testnevelés ügyére egyáltalában egy krajcárt sem fognak adni. Ez már mégis csak sok, erre mégis csak kellene nekünk valamit válaszolnunk, akik ezt az ügyet szívünkön viseljük. (Zaj a jobboldalon.) Mondok valamit, t. Képviselőház, ezeknek a 6-os bizottsági uraknak ajánlok valami mást cserébe a testnevelésügyért, t amelyet ők halálra ítéltek: ha már minden áron törölni akarnak, akkor mondok nekik egy igen alkal-