Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-29

34 Az országgyűlés képviselőházának el. Az >a tisztviselő, az a közalkalmazott az utolsó fillérig elköltötte élelemre és ruhára mindazt, amit kapott. Tudvalévő dolog, hogy a kisgazdák nagyrésze nem vagonszámra termel, hanem beviszik terményeiket a városokba és saját maguk adják el. Most mi a helyzet ? Az a helyzet, hogy nincs meg a közalkalmazottnál az .a levont 10—15—20 pengő, a kisgazdák tehát 10—15—20 pengővel kevesebbet tudnak bevenni. Ez a rendelkezés tehát a kisgazdát, az iparost ée a kiskereskedőt is nagyon érzékenyen érinti. Én úgy képzeltem a dolgot, hogy valahogyan ennél zseniálisabb pénzügyi és gazdasági koncepciója van a kormányzatnak. Hiszen amit tett, az a legkönnyebb dolog, nincs pénz, nem tudnak pénzt szerezni, hát mit csinálnak? Oda nyúlnak ahhoz a közalkalmazotthoz, aki nem tud védekezni s egyszerűen nem fizeti ki neki a fizetését. (Farkas Gyula : Hát kihez nyúljanak?) Mi tisztán emberek vagyunk akkor, amikor teljes részvétünkkel és teljes szívünkkel melléjük állunk s mindent el akarunk követni abban az irányban, hogy ezt a jogtalan és ezt az igazságtalan megcsonkítást valahogyan reparáljuk. T. Ház! A 33-as bizottság t. tagjai egészen furcsa módon restringálnak. Ha átméltóztattak olvasni a 6-os bizottság jelentését, akkor az érdeklődőket meglephette az, hogy ezek a t. bizottsági tag urak egyszerűen megtizedeltek mindent, s nem törődtek azzal, hogy... (Kozma Jenő: Be kellett volna jönni oda és dolgozni! — Sándor Pál: Statisztáknak! — Kozma Jenő: Dolgozni velünk! — Mojzes János: Ügyis leszavaztak volna bennünket! — Kozma Jenő: Az okos ideákat odatenni az asztalra az ország érdekében, nem csak kritizálni! — Mojzes János: Statisztálni nem érdemes! Itt is csak statisztálunk! — Elnök csenget — Kozma Jenő: Ha vannak ideák? — Elnök csenget. — Sándor Pál: Voltak, de nem használt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Figyelmeztetem a képviselő urakat,, maradjanak csendben, ne szóljanak közbe és ne zavarják folytonosan a szónokot. (Lázár Miklós: Soha egy indítványt el nem fogadtak!) Csendet kérek Lázár képviselő úr. Éppen most adtam le a figyelmeztetést. Tessék csendben maradni. Dinich Ödön: Hiszen az a megjegyzés, hogy méltóztattak volna az illetőknek bejönni, (Kozma Jenő: Hogyne!) olyan megjegyzés, amely felett gondolkozni lehet, ha ilyen formában azonban, amilyen formában a 33-as bizottság most döntötte el azt, hogy mi a hasznos az ország szempontjából, mit kell leépíteni, az a többség eldönti a kérdéseket, hiába lett volna az ellenzéknek bármiféle ékesszólása a felszólalások kapcsán, úgyis csak leszavazták volna. (Kozma Jenő: Ott nincs kormánypárt és nincs ellenzék, >ott c^ak az ország javát akaró emberek vannak. — Dinnyés Lajos: Ezt tagadjuk! Ezt tagadjuk!) Hogy mennyire az ország javát akarták, erre vonatkozólag méltóztassanak megengedni, hogy majd beszédem folyamán rátérjek erre. (Mojzes János: Az ösiszeférhetlenség és az álláshalmozás kvintesszenciája, ez volt a 33-as bizottság! — Vgy van! Ügy van! balfelől.) Már a háború előtt is mindent elkövetett az^ország abban az irányban, hoary rólunk, országunkról és népünkről a külföld valahogyan tudomást szerezzen. A propaganda iratok ezrei - és ezrei mentek el mindenféle nyelven a világ minden kultúrnemzetéhez, amelyekben iparkodtunk valahogyan Magvarországra terelni a, figvelmet. Tagadhatatlan, hogy abban az időben Magyarországnak voltak világhíres 29. ülése 1931 november 27-én, pénteken. — hogy úgy mondjam — raritásai. Hiszen köztudomású az, hogy lovainkat szállították le délre és keletre, azt mondják, hogy tokaji bor világhírű volt... (Lázár Miklós: Ma is igaz!) Ma is az, aláírom, csak azt nem tudom, hogy annakidején mennyit szállítottunk belőle. ki külföldre. Annyi bizonyos, hogy ha valaki idegen idevetődött és azt megkósolta, el volt ragadtatva, (Egy hang balfelől: Jó kedve lett tőle!) annyi bizonyos, hogy ha mellé még paprikás csirkét is evett, akkor azt mondotta, hogy a szegedi paprika szintén nagyszerű dolog és ha hozzávesszük még a magyar cigányt is, akit szintén világhírűnek deklarált az idejáró és itt magát jólérző idegen, talán utána hozzávesszük még a Hunyadi János keserűvizet (Sándor Pál: Es a kormáypártot!) és mondjuk, a kormánypártot, akkor ki is merítettük a magyar raritásokat. (Derültség a báloldalon.) Ne méltóztassanak ezt tőlem cinizmusnak venni. Méltóztassanak elhinni azt, hogy tárgyilagos vagyok, amikor azt mondom, hogy hosszú ideig mirólunk csak ezeknek az említett raritásoknak útján értesült a külföld. (Sándor Pál: Es a kormánypart útján. —'• Kozma Jenő: Earitás az inkább ott van! A kormánypárt az nem raritás!_ — Zaj.) Azt nagyon jól tudták rólunk az egészen exkluzív emberek, hogy vannak kiváló tudósaink és művészeink is, de azt, hogy Magyarország a világon van, a nagy tömeg nem is tudta. En azt hiszem, igazat adnak nekem a túloldalon ülő t. képviselőtársaim, ha^ azt mondom, hogy a figyelmet Magyarországra elsősorban a világháború után különösen az a reánk nézve egészen szomorú korszak keltette fel, amikor megszállták az országot. (Sándor Pál: Tévedés! Magyarország kultúrája régóta ismeretes.) Kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. (Kozma Jenő: Ausztria zárt el bennünket!) Elnök: Méltóztatnak megadni a beszédidőnek 15 perccel való meghosszabbítását? (Igen.) A Ház ia (meghosszabbítást megadja. (Sándor Pál: Exportunk volt a magyar kultúrából!) Dinich Ödön: T. képviselőtársam bizonyára nem méltóztatott odafigyelni, amikor erről az előbb említést tettem. Megemlítettem, hogy a magyar művészetet, a magyar tudományt is ismerték azok a kevesek, azok az igazán exkluzív társaságok, amelyek csak ezzel foglalkoznak. Arról tudtak, hogy nekünk nagyszerű művészeink, nagyszerű tudósaink vannak, de ismétlem, amit az előbb mondottam, a nagy tömeg Magyarországról nem tudott semmit. {Egy hang balfelől: Köszönhetjük a Habsburgoknak!) Amikor Magyarországot megszállták, akkor jöttek hozzánk először nagyobb tömegekben és mindaddig, amíg tudomásul nem^ vették a magyar sporteredményeket, az országról a világ nem tudott semmit. Szeretnék itt belekapcsolódni Dinnyés t. képviselőtársamnak az előző napokban történt felszólalásába. Tökéletesen igaza van neki. Mindaddig, amíg a magyar sport nem irányította a figyelmet Magyarországra, a nagy tömeg magyarországról nem tudott semmit. (Östör József: Még valamit tudtak Magyarországról. A magyar kommunizmust!) A magyar kommunizmus olyan volt, amelyet nem fogunk elfelejteni sohasem, de ennek ellenérp az európai országokban azt sem tudták, hogy Budapest Magyarország fővárosa-e, Bukaresttel tévesztették össze. Ahol a magyar sporto-