Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-29

Az országgyűlés képviselőházának 29 tal benyújtott jelentést kinyomatja, tagjai között szétosztatja és a miniszter úr által megnevezett bizottságnak előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja. Napirend előtti felszólalás határozathozatal tárgyát nem képezi. Áttérünk a napirenden levő két jelentés (írom. 17., 62. és 9., 16. sz.) együttes vitájának folytatására. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Dinien Ödön! Dinich Ödön: T. Képviselőház! Az az óriásig érdeklődés, amely a túlsó oldalon megnyilvánul ez iránt a tárgyalás iránt, (Mozgás és zaj a jobboldalon.) eszembe juttat egy keleti közmondást, amelyet valamennyien ismerünk s amely azt mondja, hogy a kutya ugat és a karaván halad. {Zaj. — Ka bók Lajos: Melyik a kutya?) Valahogyan úgy érzem, hogy beszélhetünk mi az ellenzéki oldalon, hozhatunk mi akármilyen javaslatot, a karaván halad, nem törődnek azzal semmit. {Felkiáltások a szélsőjobboldalon: Kimaradt a karavánból. — Derültség jobbfelől. — Édes Antal: Ha ki nem maradtál volna, nem lármáznál!) Homonnay Tivadar t. képviselőtársam legutolsó felszólalásában, amelyben a tisztviselőkérdéssel foglalkozott, Gaal Gastont olymódon állította az ország közvéleménye elé, mintha Gaal Gaston és az ő vezetése alatt álló párt a közalkalmazottaknak ellensége volna. Tartozom annak kijelentésével és szeretném, hogyha innen az ország egész köztisztviselői és közalkalmazotti társadalma meghallaná, hogy ebből egy szó sem igaz, sem Gaal Gaston, sem pedig pártja soha a közalkalmazottaknak ellensége .nem volt, sőt ellenkezőleg. Gaal Gaston t. képviselőtársam itt a Képviselőházban (Zaj. — Elnök csenget.) igaz, nem egyszer nyilatkozott elítélően közalkalmazottakról, azonban nem általánosított, ö és valamennyien erről az oldalról csak a magukról megfeledkezett, az esküjüket megszegő falusi kiskirályokról nyilatkoztak elítélően és azt hiszem, az ellenzéki oldalon ülő képviselőtársaim valamennyien osztják azt a véleményemet, hogy ezeknek a múlt választáson elkövetett attrocitásai, esküszegései, pribékszolgálatai olyanok voltak, amelyekről csak elítélően lehetet megnyilatkozni. Mi nem fogjuk elfelejteni ezeknek az uraknak azt, amit elkövettek és el fog majd következni az az idő, amikor majd megfizetünk nekik, de sajnáljuk a közalkalmazottaknak azt a rétegét, amely még ma is nyög éppen úgy, sőt most talán még jobban, mint azelőtt, amiért őket ilyen szerencsétlen formában megcsonkították. Azt izenjük a közalkalmazottaknek, ne felejtsék el, hogy ők legközelebb a polgársághoz állanak, a polgárságért kell nekik dolgozniok. Ne felejtsék el, hogy ha a polgárságnak nincs miből adót fizetni, (Ügy van! a baloldalon.) akkor a közalkalmazottaknak nem lesz fizetésük. Minden erejükkel, sőt minden szeretetükkel azon legyenek tehát, hogy a polgárság a maga kötelezettségének minél inkább eleget tudjon tenni. T. képviselőtársaim, nem kell bővebben magyaráznom, hiszen nagyon sokat beszéltünk arról az egészen szokatlan helyzetről, amely pl. Budapesten bekövetkezett, amikor a városi választások voltak. A statisztikusok kiszámították, hogy nincs is annyi szociáldemokrata, mint ahány szavazatot a szociáldemokratapárt kapott. Vájjon kik adták a szociáldemokrata pártra szavazatukat? (Egy hang jobbfelől: Azok, akik nem fizetik a tag dijakat!) T. Képülése 1931 november 27-én, pénteken. 33 viselőtársaim, dacára annak, hogy itt a fővárosban titkos a szavazás, a közalkalmazottak egészen nyíltan a legszélsőségesebb politikai irány mellé állottak. (Östör József: Es a magánalkalmazottak!) Igen, a magánalkalmazottak is. De a küzalkalmazottk ott, ahol ellenőrzés alatt nem voltak, valamennyien, úgyszólván 100%-ban odaállottak a szociáldemokratapárt mellé, — a szegény, az elnyomott tisztviselőket értem ezalatt — és nyíltan leszavaztak a szociáldemokrata pártra. (Östör József: Titkosan ós mégis nyiltan?) Nyíltan azért, t. képviselőtársam, mert ha méltóztatik rá emlékezni, a fővárosban az ajánlási rendszer alapján történt a szavazás s maga a szelvény megmondja már, hogy tulajdonképpen hova fog szavazni az illető. Azokat a szelvényeket a közalkalmazottak egész nyiltan adták át a szociáldemokrata pártnak. Valahogy úgy érzem, hogy a közalkalmazottakkal nagy igazságtalanság történt. Ha a közalkalmazottak tudták volna a válsztások előtt, hogy velük ilyen megcsonkítás történik, egészen bizonyos vagyok abban, hogy a nyilt választásos kerületekben sem segítették volna úgy a kormányt, mint ahogy segítették. Meghálálta a kormány, mondhatom! A 33-as bizottságnak a közalkalmazottakkal való elbánása egyenesen kétségbeejtő. Itt valahogyan meg kell állanunk, valahogyan arra kell gondolnunk, hogy pont azok az urak, akik a 33-as bizottságnak tagjai, nem hivatottak arra, hogy a szegény ember tsorsa felett döntsenek, mert hiszen köztudomású, hogy a 33 tagból 22 többszörös igazgatósági tag 11, aki nem igazgatósági tag, anyagilag hála Istennek, olyan jó módnak örvend, hogy "igazán nem tudja megérteni, hogyan lehet ma Budapesten 100 pengő havi jövedelemből lakni, enni, ruházkodni, gyermeket nevelni és iskolába járatni. Méltóztassanak, t. képviselőtársaim, felfigyelni arra, amit mondok;. Mit szólnának ahhoz, ha például megfordítva történnék. Ha pélául ezek a megnyomorított, szegény, szerencsétlen emberek csak egy hétig lehetnének tagjai a 33-as bizottságnak, hogyan fognák ők keresztülvinni a restrikciót? (Sándor Pál : Bolsevizmus lenne !) Igen, úgy van, amint t. közbeszóló képviselőtársam mondja, a legszélsőbb irányzattal intéznék el ezt a kérdést. Én úgy látom, és azt hiszem, hogy nagyon sokan vannak a túloldalon ülő igen t. képviselőtársaim között is olyanok, akik úgy látják, hogy nem helyes a 33-as bizottság tagsági helyeinek a mostani elosztása. Valahogyan olyan embereket kellett volna odaültetni, illetőleg oda beválasztani, akik ismerik magát az életet. (Sándor Pál : Ez igaz !) T. Ház ! Azzal, hogy megnyomorították a közalkalmazottakat, tulajdonképpen megnyo morították a kisgazdát is, mert hiszen köztudomású az, hogy a közalkalmazott száz százalékig elkölti a fizetését. A közalkalmazott fizetése olyan kevés, hogy .abból félre nem tehet. Tisztelettel és csodálkozással adózom azokkal a közalkalmazottakkal szemben, akik képesek voltak 100—150 vagy 200 pengős havi fizetésükből félretenni. Ilyen csodabogarakat más társadalmi rétegből nem igen fogunk találni sem Budapesten, sem a környéken. Viszont, ha megnézzük például a Pénzintézeti Központnak azt az osztályát, ahol a közalkalmazottak fizetésük letiltása ellenében vélhetnek fel kölcsönöket, akkor azt látjuk, hogy a tisztviselőtársadalom majdnem 100%-ban van megterhelve ilyen kölcsönnel. És azt a 10—15—20 pengőt, amelyet most elvettek, azt is a közalkalmazottak szájától vonták