Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-29

32 Az országgyűlés képviselőházának 2 dekében kell ezt a megszorítást eszközölniük. Kendben van, ha állattenyésztésüket a saját maguk által termelt takarmánnyal eszközlik, vagy pedig nem a mi rovásunkra részesednek takarmányban. Azonban azt a kérdést intézem az összkormányhoz és az összkormány részéről itt jelenlévő t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz, — ha már a t. földmívelésügyi miniszter úr, amint tegnap nekem jelezte, nagy elfoglaltsága miatt nem tud jelen lenni és adandó alkalommal fog válaszolni az általam elmondottakra — hiszen bizonyára a kereskedelemügyi miniszter úr is tud róla : mikép történhetett az meg, hogy Magyarország a Futura által a múlt hetekben vagy 10.000, de amint hallom, 50.000 mázsa búzát 6 pengő 40 filléres áron kivitt Bécsbe takarmányozási célokra. Természetes, hogy amikor ezt a felsődunántúli gazdakörök és érdekeltségek megtudták, minden lehetőt elkövettek illetékes helyeken, hogy ezt az üzletet csinálja vissza a Futura és természetesen a Futura háta mögött álló kormány. Hajlandók voltak Győrig visszahozva a Bécsben már felszállított 50.000 mázsa búzát, a differenciát megfizetni, mázsánként 4*80 pengős árat. Nem sikerült. Az üzlet megköttetett és az osztrák állattenyésztők az osztrák élő jószágot innen a magyar földről kivitt 6.40 pengős búzaár mellett hizlalják a mi nyakunkra, a mi megkárosításunkra akkor, amikor mi kénytelenek vagyunk saját allathízlal ásunk céljaira 15 pengős kukoricát és 12 pengős korpát használni. Természetesen, hogy így nem vagyumk versenyképesek, nyilvánvaló, hogy így a kötelet mi adtuk az osztrák szomszédnak a kezébe, hogy azzal hurkot tegyen a magyar mezőgazdaság nyakára és kénye-kedve szerint fojtogathassa azt. Kérdezem ezzel szemben; hol van a kormány, mert ha ez így történt, akkor vétkes mulasztás terheli a kormányt? Hát kétféle agrárpolitika van ebben az országban? Az egyik a szónoklásokban, az ígéretekben, az optimizmus falrafestésében merül ki és a kormány részéről a kisgazdatömegeknek abban a — hogy úgy mondjam, ne méltótassék sértésnek venni — maszlagolásában, hogy a kormány mindent jól csinál? Hát ezt jól csinálta, ha ő csinálta, vagy tűrte, hogy ez így lehessen, ahogyan elmondottam. (Dinnyés Lajos: Kisgazdaminiszterium is volna pedig!) A másik politika a gyakorlati téren a tehetetlenség, a késedelmező patópáloskodás politikája és a mezőgazdaság érdekeivel szemben igen sokszor a mezőgazdasággal ellentétben álló más érdekkörök • akarata és irányítása előtt való meglapulás és megretirálás. Hogy még csak egy dolgot említsek és ezzel végzem is felszólalásomat, — hogy ne csak az élőállatkivitelről beszéljek, miként történhetett az meg, hogy amikor a híres makói hagymatermelők, akiknek produktumai világhíresek, akik anyagi válságban voltak és éveken keresztül nem tudtak fizetni adót, akiknek feje fölé végrehajtásokat, árveréseket tűztek ki, most egy kis szabad lélekzethez tudtak volna jutni az év folyamán, mert a hagyma nemcsak nagy belföldi fogyasztásnak, hanem világkeresletnek is örvendett, az ára örvendetesen emelkedett és így regresszálni tudták volna magukat; most amint az Országos Mezőgazdasági Kamarának minapi közgyűlésén Bálint György makói felsőházi tag úr konstatálta, megengedte a kormány, hogy 60 vágón bulgáriai hagyma jöjjön be, mert a konzervgyáraknak így volt kedves, mert azok^kartellben állanak és drága volt nekik a makói hagyma. (Zaj.) Miként történhetett az meg, hogy amikor . ülése 1931 november 27-én, pénteken. most almatermésünk elegendő mennyiséget mutat, megszállt területről 40 vágón almát hoztak be ide, (Dinnyés Lajos: És kaliforniai alr mát!) hogy így az almatermeléssel és gyümölcstermeléssel intenzíven, szakavatottan foglalkozó mezőgazdasági adóalanyoknak minden reménységét, minden bizakodását a jövőre nézve egy csapással tönkre tegyék? (Ügy van! Ügy van! a haloldalon.) Miként lehetett ezt eszközölni? (Lázár Miklós: Kaliforniából is hoztunk be almát! — Dinnyés Lajos: Keletindiából pedig banánt! — Zaj.) Gróf Bethlen István t. volt miniszterelnök úr (Sándor Pál : Leendő miniszterelnök !) nagy intervjúkat adott külföldi útjai alkalmából, ömlengések kísérték ezeket az utakat, diadal és hozsannázás volt ezeken az utakon a t. miniszterelnök úrnak osztályrésze odakint, és amikor ide bejött, méltóztattak neki összevert tenyerekkel lázasan tapsolni. Parádé volt ez és elhitetése nemcsak a magyar gazdasági élettel, hanem az egész nemzeti közvéleménnyel annak, hogy a jövőt jól alapozta meg, hogy nemcsak politikai kapcsolatokat szerzett nekünk, (Dinynyés Lajos; Szép jövőt szerzett nekünk !) de a világ előtt kivitte azt, hogy revíziós törekvéseink megvalósítását, a Trianon által okozott sebek orvoslására vonatkozó gyógyintézkedések meg-tételét az egész világ tartsa kötelességének. Azt mondották, nemcsak ezt érte el gróf Bethlen István, — én eddigelé nem látom az eredményét ennek — hanem egyúttal azt is mondották, hogy olyan gazdasági kapcsolatokat létesített, amelyek a magyar mezőgazdaság produktumainak nyilt piacot fognak adni Olaszország, Ausztria, Németország felé és mindenfelé. Hát hol vannak ezek a nyilt piacok ? Kérdezem, hol a gazdasági téren megfogható eredmény? Csalódás, kiábrándulás jár ezek után, az optimizmustól átfűtött reménységeknek konstatálása után. Benne vagyunk egy irtózatos nagy gazdasági, pénzügyi válságban. Benne vagyunk mindannyian, t. Képviselőház. Pártkülönbség nélkül el kell ismernünk és emellett ott van a politikai válság, ott van a bizalmi válság. Hát miképpen tudunk kijutni ebből a hínárból, ebből az örvényből, amelybe belezuhantunk ? T. Képviselőház ! Ezek után természetes, hogy mást nem mondhatok, mint azt, hogy a nagy politikai válságból való kijutáshoz keíl a t. túloldal részéről önmegtartóztatás, kell nagy önfeláldozó készség, hogy titkos választással, becsületes választási eljárással bocsássák eddigi ténykedéseiket a nemzet közvéleményének ítélete elé. (Zaj.) Hasonlóképpen kell, hogy míg ez <az idő elkövetkeznék, — adja Isten, hogy minél hamarább. — mindannyian pártkülönbség nélkül mondjuk ki, hogy a kormány nem folytathatja politikáját gazdasági téren olyan irányban, olyan eszközökkel, amint eddig folytatta. Álljon sarkára, legyen több gerince, legyen erélye, követelje a szerződésekben nekünk biztosított jogok respektálását a külállamok részéről és ne kapituláljon, amint eddig is kapitulált Ausztria önző érdekei előtt. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök : A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter! T. Képviselőház! Van szerencsém az 1893. évi XXVIII. te. rendelkezése értelmében bemutatni a t. Háznak a magyar királyi iparfelügyelők 1927. évi tevékenységéről szóló jelentést. Tisztelettel kérem, méltóztassék azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a társadalompolitikai bizottságnak kiadni. Elnök: A Képviselőház a miniszter úr ál-