Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-38
400 Az országgyűlés képviselőházának vetkeztébem az: mit lehet itt sürgősen és pénz nélkül csinálni? Mert ez a kérdés. {Ügy van! Ügy van! half elöl. — Erdélyi Aladár: Adóreform az első! — Helyeslés a baloldalon. — Pakots József: Tessék indítványozni! — Nagy zaj. — Magyar Pál: Kedves 1 kormánypárti ellenzék, miért nem jönnek ide? — Meskó Zoltán: Micsoda ellenzék? — Magyar Pál: Kormánypárti ellenzék! — Simon András: Ki itt az ellenzék? Miféle ellenzék? — Magyar Pál: A kormánypárti ellenzék! — Pakots József: A legnagyobb blaszfémia ez! — Magyar Pál: Mindent elleneznek és mindent megszavaznak! — Simon András: Dehogy! — Magyar Pál: Ez a demagógia, ez a veszedelmes demagógia! — Simon András: Az a demagóg, aki drága hitelt ad és itt a szegény embert védi szóval. Ez a demagógia, tudja!? — Kun Béla: Ki fedezi a kormány politikáját? Nem önök? — Magyar Pál: Bár adhatnék hitelt úgy, ahogy én gondolom! — Simon András: Mint bankigazgató, uzsorakamatra ad pénzt, itt pedig védi a szegény embert! Ez a demaigógia! — Zaj. — Magyar Pál: El tetszik^ téveszteni a házszámot! Eltévesztette a házszámot kedves barátom; nem vagyok bankigazgató! — Andaházi Kasnya Béla: De ha bankigazgató is, miért engeditek? — Simon András: Kartelligazgató lenni és szegény embert védeni szóval: ez a demagógia! — Magyar Pál: Ismétlem, téves házszám! Nem vagyok bankigazgató, tessék tudomásul venn'i! Nekem volt erőm lemondani! En lemondottam, amikor képviselő lettem! — Simon András: Csak az mondhat le, aki volt! — Kun Béla: Ki a felelős, önök a felelősek a kamatuzsoráért! — Magyar Pál (Simon András felé): Közönséges demagógia, amit a képviselő úr csinál! — Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Magyar Pál (Siwùon András felé): Abból él, hogy demagóg! — Pakots József: TTgy van! Igaza van! Fel kell tűnni valamivel! — Magyar Pál: Több igazgatósági tagságról mondottam le, mint amennyit ön valaha kapni fog! — Simon András: En nem megyek utána, vegye tudomásul! — Magyar Pál: Menjen, ha akar, de nem nagy eredménnyel menne!) Kérem Magyar képviselő urat, ne szóljon állandóan közibe. (Andaházi Kasnya Béla: Motalkó! — Simon András: Mi közöm a motalkóhoz? — Pakots József: Nem oda szólt! Mi lesz az adóval? — Folytonos zaj "minden oldalról.) Eckhardt Tibor: Sajnálom, hogy indulatokat kavartam fel akaratom nélkül, azonban azt hiszem, ez a probléma, amelyről beszélek... (Friedrich István: Nem is merünk kiabálni, mert félünk, hogy lemond a kormánv! — Kelemen Kornél a baloldal felé int. — Friedrich István: Mi az, amit mindig kézlegyintve csinál a képviselő úr? — Meskó Zoltán: Csak a kezeli árasa neki! — Derültség. — Friedrich István: Most is úgy ©simái! Kelemen mindig így csinál az ellenzék felé.) Elnök: Friedrich képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Friedrich István: Puff neki! — Andaházi Kasnya Béla: A bársonyszékek zsúfolva vannak — hellyel! — Friedrich István: Ha nem volna itt Ivádv, mind üres volna! — Andaházi Kasnya Béla közbeszól. — Zaj.) Andaházi Kasnya kén viselő urat is rendreutasítom. (Gáspárdy Elemér: Halljuk a szónokot!) Eckhardt Tibor: T. Ház! Az eladósodottság kérdésének megoldása azért is rendkívül nehéz e percben, mer;t hiszen ma már az a pénz sem áll rendelkezésére a Fob.-nak, az a 16 millió, amely a gyufakiölcsön maradványaként erre a . ülése 1931 december 15-én, kedden. célra kellett volna, hogy szolgáljon, mert időközben, úgy tudom, az Altruista Bank útján ez is kihelyezetett földbirtokosoknál és ennek következtében ma már vissza nem szerezhető, ma mán ez a pénz is immobil helyzetben van és a Fob. tanácstalanul, pénz nélkül áll szemben ezzel a megoldásra váró óriási, azt mondhatnám, emberfeletti feladattal. A probléma, ismétlem az, hogyan lehet pénz nélkül sürgősen a magyar földibirtok mobilitását biztosítani. T. Ház, akár tetszik, akár nem, nincs más megoldás, mint a kényszerkonverzió, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) az adósságok kényszerű konverziója, mégpedig két irányban: kényszer útján olcsó kamatozású és hosszúlejáratú hitelekké (Élénk helyeslés.) átváltoztatni a rövidlejáratú és megfizethetetlenül drá^a kölcsönöket. Én nem akarok itt a részletekbe belemenni, bár vannak elgondolásaink ebben a tekintetben, csupán az elveket szeretném itt leszögezni abból a célból, hogy megindítsam sürgősen azt a diskussziót, eszmecserét ebben a kéridésben, amelyre szűkéig van, mert a tavasz előtt itt már eredményeket kell elérni, (Gyömörey Sándor: Akkor már késő lesz!) már nem elég a tervek megalkotása, hanem eredményeket kell produkálni ebben a tekintetben. T. Ház! Kérdem, mit lehet itt cselekedni a nélkül, (hogy bárkinek a logos érdeke sérelmet szenvedjen? Amint mondottam, hiosszúlejáiratií és alacsony kamatozású jelzáloglevél típusokra kell konvertálni ezeket a nehéz és terhes adóssáerokat. Talán a hitelező azt mondhatja ez esetben, hogy ő itt rosszul jár. Én állítom, hogv ez érdeke a hitelezőnek is, mert hiszen a hitelező nem most kell hogy lemondjon a magasabb kamatjövedelemről, a hitelező nem most immobilizálja a pénzét záloglevelekbe, a hitelező ezt akkor immobilizálta, amikor a kölcsönt folyósította és ma bizonyos mértékig a hitelező mobilitását is csak javítaná az, ha mégis például az állam által garantált kamatozású, a kamatoknak közadók módjára való beszedését i's garantáló záloglevelekkel a mai tökéletes immobilizációból bizonyos mértékig mobilabb helyiéibe kerülne. Mert természetes, hogy ugyanakkor ezt az elvet tovább kell vinni és ki kell mondani azt is, hogy minden hitelező a maga hitelezőiének ugyanúgy teljesíthet, mint ahogyan az adós az első hitelezőjével szemben a maga kötelezettségét teljesítette. Ha ez az elv végigvitetik, akkor végeredményben elérünk számos esetben a külföldi hitelezőhöz is, és miután úgy értesültem róla, bár megerősítést hivatalos helyről ez a hír még nem nvert, hogy a transzfermoratórium igenis körülbelül biztosítva van, én ennek a transzfermoratóriumnak biztosítását, mint premisszáját egy egészséges földteherrendezésnek, a legnagyobb örömmel üdvözlöm, mert most már igenis alkalom és mód nyilt arra, hogy itt befelé is levonjuk a konzekvenciáit ennek a transzfermoratóriumnak, viszont kifelé a moratórium tartama alatt azokat az egyezkedési, mondjuk kényszeregyességi tárgyalásokat is lefolytathatjuk, amelyek az egész mai eladósodottságot nyugodt vágányra terelik és a békés lelikvidálást lehetővé teszik. Nemcsak azokról a gazdákról kell gondoskodni itt, akik már a maguk erejéből nem tudnak magukon segíteni; vannak itt olyan gazdák is, hála Isten nagv számmal, akik e percben még tudnak élni. akik mê^c e pillanatban akcióképesek, de előreláthatóan rövid időn belül ugyanilyen eladósodott helyzetbe kerülnek, ha nem segítünk rajtuk.
