Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

394 Az országgyűlés képviselőházának tegye magáévá azt az akciót, amely most szétszórva, hol az Okh.„ hol valamely altruista hank kebelében igyekszik megoldani a mezőgazdáik, a kisgazdák számára alakítandó földbérletek intenzivebb szervezését. A magyar népet akarjuk ezzel megmenteni s azt a földet, amelyet számára juttattunk. Igenis, itt a kormánynak minden áldozatot meg kell hozni, hogy az a fölldl amelyet már egyszer a magyar népnek adtak, ki ne csússzék a keze alól, hogy azt szeresse, művelje és termőképessé tegye. Ha a törlesztésnél nehézségek merülnek fel, akkor a hatóságoknak és a kormánynak, amelyeknek kezére van bízva ügyük további vezetése és az összegek bekasszálása, a legméltányosabban, a legszociálisabban kell eljárniok. Ha nem tudnak fizetni, ennek ne az legyen a következménye, hogy kidobják őket a birtokból és mást állítanak a helyükbe;, hanem egyenként kell megvizsgálni azoknak az egyéneknek körülményeit, s őket, mint a betegeket, gyógyítani kell, hogy az a föld az ő erejüknek támasztéka és fejlesztője legyen. Annak idején már találkoztunk itt azzal a felfogással, hogy a nagyibirtokot nem szabad bántani, mert a nagybirtok a maga nagy komplexusával biztosítja a városi lakosság ellátását, és a külföld számára egyöntetűen termelt termeivények nagy mennyiségét. Ez igaz, de ha azt tapasztaljuk, hogy a nagybirtok csak addig «ne nyúlj hozzám!», amíg azt parcellázási úton ötszörös áron nem lehet a kisemberek nyakába nyomni, akkor elesik minden argumentum, amely eddig a nagybirtok érinthetetlenségét hangoztatta. Ezzel kapcsolatban egy kérdést szeretnék a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani. Nagyon gyakran előfordul, hogy a magyar nép lába alól kihúzza a talajt az a gépvásárlás, amelynek révén a magyar föld népe intenzívebb és^ hasznosabb gazdálkodást akar elérni. Ez a gépvásárlás nagyon sok kisbirtokost tett tönkre. Van rá eset, hogy egy nyolcholdas kisbirtokosnak nyakába sózott a gépgyáros egy 18.000 pengő értékű cséplőgépet. Igen sok hasonló eset van, amikor egy ilyen túlterhelt kisbirtokos, aki a 30 pengős búza reményében úgy kalkulált, hogy néhány év alatt egy gép birtokába jut, földönfutóvá lett, mert nemcsak a gépet vették vissza, hanem a kis birtokát is elárverezték. (Zaj a jobbaldalon.) ~Nagy számmal vannak az egész vonalon. Kétségbeesve rohannak fűhöz, fához, hogy mentsék meg őket a pusztulástól. (Egy hang a baloldalon: A bíróság sem tud segíteni rajtuk!) A bíróság sem tud rajtuk segíteni. Itt a földmívelésügyi kormánynak a feladata az, hogy keressen módot arra, hogy halasztást kapjon az illető, a gyárak várják meg a jobb időket, hogy fizetési kötelezettségüknek ezek a vevők akkor tehessenek eleget, amikor ez már nem fogja tönkretenni a birtokukat, hanem a vétel gazdasági és anyagi erejüket fogja gyarapítani. A földreform kérdését, amelyet itt most, az év végén tűztek napirendre, rendkívül nagyfontosságú kérdésnek tartom. Ez olyan gazdasági probléma, amelybe politikumot vegyíteni alig is lehet. Ez a kérdés megkívánná azt, hogy minden oldalról alapos vita tárgya legyen és a múltnak konzekvenciájaképpen inauguráljunk olyan földreformot, — azért nem mondom politikának, mert akkor a politika tengelyévé lesz és más kérdések kapcsolódnak hozzá — amelyet mint kialakult dolgot a kormányzat prograimmjává tehetünk és a politiK ülése 1931 december 15-én, kedden. kától mentesen a magyar nép boldogulására, megerősítésére hajthatunk keresztül. Amikor a törvényjavaslatot elfogadom, bátor vagyok ezt a határozati javaslatot a t. Ház elé terjeszteni és szíves elfogadásra ajánlani (olvassa): «Utasítsa a Ház a kormányt, hogy megfelelő hivatalos szerv létesítésével a mezőgazdasági munkásság és a kisgazdák földbérlőszövetkezeti akcióját segítse és támogassa.» (Helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A sajtó egy részében pártunkat a közelmúlt napokban azzal a váddal illették, hogy itt mi obstrukciós beszédeket mondunk, szándékosan nyújtjuk a vitát abból a célból, hoigy megnehezítsük a mai kormány helyzetét. Határozottan tiltakozom ez ellen a beállítás ellen. (Helyeslés balfelől.) Ebben a mai beszédemben is nemcsak hogy nem szándékozom elvi kérdéseket felvetni, nemcsak hogy nem szándékozom még olyan hasznos és szép teóriákat sem kifejteni, mint amilyeneket itt az előttem szólott t. képviselőtársaim fejtettek ki, különösen pedig Lázár Miklós t. képviselőtársam ma itt olyan rendkívül helyesen és nagy elokvenciával fejtett ki, hanem kizárólag azokat a kérdéseket akarom itt szóvátenni, amelyek vagy ennek a javaslatnak keretén belül már megoldandók volnának, vagy pedig ennek a Háznak azonnali munkarendjébe beillesztendők volnának. (Ügy van Ügy van! — Helyeslés balfelől.) Tehát nem messzemenő, távoli, még oly helyes és kívánatos, de ezidőszerint kivihetetlen célok érdekében kívánok itt felszólalni, hanem azonnali, sürgősen megvalósítandó, sőt azt mondhatnám: elódázhatatlanul szükséges intézkedések érdekében akarom itt a t. Ház idejét igénybevenni, olyan intézkedések érdekében, amelyeknél minden percnyi késedelem a nemzet számára súlyos károkat jelent. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Igen t. Ház! Ez a javaslat, amely előttünk fekszik, azt mondhatnám, utolsó felvonása egy rosszul sikerült kísérletnek. (Ügy van! balfelől.) Befejezése akar lenni annak a földreformnak, amelynek célkitűzése és eredeti elgondolása minden támogatást és megértést megérdemel, sőt továbbmegyek, amelynek végrehajtása során a feladat teljesítésével megbizott bíróság is teljes tudásával és legjobb meggyőződése szerint iparkodott tényleg megfelelni annak a feladatnak, amelyet a törvény rábízott. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ügy van!) Mégis azt kell mondanom, a kísérlet sikertelen maradt, inert az a koncepció, az az elgondolás, főleg azok a pénzügyi premiszszák,^ amelyek alapján egy ilyen reformot okosan és mindenkinek hasznára lehetett volna végrehajtani, a mai napig sem születtek meg. A földreformot vagy bármilyen telepítési politikát vagy földbirtokpolitikát egy finanszírozási programmnak kell megelőznie és csak a pénzügyi lehetőségek mértékéig lehet azután észszerűen a földbirtokpolitikát, a telepítést vagy földreformot felépíteni. (Zaj. — Kun Béla: Hova lett a sok kincstári felesleg? A földbirtokosokat se fizették ki! Elvették a földet! — Elnök csenget.) T. Ház! Ennek a kétségtelenül jó szándékkal ^megalkotott törvénynek sikerét eleve aláaknázták részben a forradalomból visszamaradt jelszavak, melyekkel nehezen lehetett megküzdeni. Mert én nem minősíthetem egyébnek, mint jelszónak azt, hogy földet olyanoknak adjunk kezébe, akik azzal nem tudnak bánni, és akiknek sem szellemi, sem techni-