Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

Az országgyűlés képviselőházának 38. kai felkészültségük nincs meg ahhoz, hogy a földet tényleg okosan használhassák. Nem demagóg földreformra van szükség, hanem egy előrelátó földbirtok-koncepcióra, amely nem improvizálva, nem rögtönözve, nem máról holnapra, nem incidentaliter, hanem mint egy állandó és szerves t programmot műveli ezt a kérdést, megszakítás nélkül, mindenféle erőszak és kényszer nélkül. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! En úgy érzem, hogy a magyar nemzetnek nincsen fontosabb és nagyobb problémája, mint a magyar földkérdés helyes megoldása. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldaton.) De ezt a kérdést sem demagógiával, sem pedig rosszindulattal, felülről jövő látszatintézkedésekkel elintézni nem lehet. A magyar földkérdést csak szeretettel, a nemzeti szolidaritás jegyében, mindannyiunk összefogásával lehet a nemzet javára egészségesen megoldani. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mojzes János: Szociális érzékkel!) Ügy érzem, hogy az elmúlt tíz év alatt lett volna lehetőség arra, hogy e tekintetben több történjék, mint ami történt és más történjék, mint ami történt. Ha csak azt ve-« szem, hogy körülbelül 1.800 millió pengőre rúg az az összeg, amelyet költségvetésen kívül költött el a kormány — jól vagy rosszul (Egy hang a baloldalon: Inkább rosszul!) invesztíciókra, befektetésekre és egyebekre, akkor azt kell mondanom, hogy számításaim szerint maximálisan 500 millió pengővel egy millió hold földön már egy egészséges és szép telepítsi politikát lehet végrehajtani. Kérdem: legalább egy millió hold földre nem lehetett volna ezt az 500 millió pengőt tényleg fenntartani, rezerválni és egy mintaszerű telepítéssel megindítani egyrészt szociális téren azt az ujjászerveződését a nemzetnek, amelyre szükség van, de megindítani azt az új termelési politikát is, amelyre szintén szüksége van az országnak? Mert az a legfontosabb ellenérv, amelyet boldogult Nagyatádi Szabó Istvánnal szemben itt a Házban és a Házon kívül is annyiszor felhoztak, hogy ki fog akkor búzát termelni, ha feldarabolódik a nagybirtok, nem áll meg, mert úgy érzem, hogy éppen termelési szempontból lett volna a legfontosabb az, hogy végre a szemtermelést bizonyos mértékig nem visszafejlesztve, hanem csökkentve és redukálva, áttérjünk azoknak a hasznosabb, intenzívebb művelési ágaknak bevezetésére és fejlesztésére, amelyeket igenis, haszonnal lehet és lehetne különösen kellő megszervezés esetén ' még ma is ebben az országban művelni. (Kun Béla: Ez lenne az igazi földbirtokpolitika! Tíz év alatt ennek alapjait lerakhatták volna!) Elnök: Kun Béla képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon is. (Halljuk! Halljuk!) Eckhardt Tibor: Nézzük ezt a kérdést a rideg számok világításában. Nézzük azt, minő erőfeszítést, (Zaj a baloldalon.) a nemzet anyagi erejének, azt mondhatnám, micsoda káros igénybevételét jelentette az elmúlt néhány év alatt a búza exportja, amely, miután búzát tényleg fölös mennyiségben termeltünk, elkerülhetetlen volt, amely fölösleges kiadásokat azonban kellő providenciával múlhatatlanul elkerülhettük volna. Mert ha veszem azt, hogy Magyarország átlagbúzatermése f évi 20 millió métermázsa, amiből 15 millió métermázsa körülbelül a belföldi fogyasztás^ és 3 millió métermázsa az exportbúza, tehát a amgyar búzatermésnek körülbelül 25 százaléka KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ- IIIülése 1981 december 15-én, kedden. 395 az, amely — nagy átlagban beszélve — exportálandó, akkor kérdezem: nem lett volna-e sokkal helyesebb a búzaexportra meddő módon elpazarolt milliókat — 10, sőt talán 100 milliókat is — a magyar termelés megfelelő átszervezésére fordítani, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.)^ arra, hogy főleg a búzatermelésre kevésbbé hivatott, rosszabb minőségeket termelő vidékeken igenis takarmány-, zöldség-, gyümölcstermelés és számos egyéb művelési ág bevezetésével bizonyos mértékig csökkentsük a búzával bevetett terület mennyiségét és ilyen módon egészséges alapjait rakjuk le a magyar exportpolitikának? Mert ha én ázt látom, hogy például a közel jövőben elénk kerülő francia kereskedelmi szerződésben Franciaország 10 százaléknyi búza megvásárlására kötelezi magát a saját importmennyiségéből, én ezt mint a francia jóakaratnak egy nyilvánvaló dokumentációját köszönettel veszem tudomásul, de tisztában vagyok azzal, hogy ennek gazdasági értéke reánk nézve teljesen nulla, mert Franciaországnak mi haszonnal búzát nem tudunk eladni. A világpiaci árak, a szállítási költségek, amelyek Argentínát, Kanadát fuvardíj szempontjából is sokkal közeiebbi országnak minősítik, mint a mi szegény hazánkat, lehetetlenné teszik, hogy mi Franciaországnak haszonnal tudjunk búzát eladni. A búzatermelés exportra tartós, veszteséges termelést jelent, ha csak nem bizonyos speciális, príma tiszavidéki kvalitásokról van szó, amelyeket természetesen nem szabad ebbe az átlagkontingensbe beleszámítani. Ebben az esetben azt kell mondanom, hogy külföldi barátainknak és összeköttetéseinknek egy fölösleges megterhelését jelenti, azt mondhatnám, külpolitikai fölösleges megterhelést is jelent a mi számunkra, ha állandóan kénytelenek vagyunk barátainkat igénybevenni a búza elhelyezésénél, amely kérdést aránytalanul jobban tudnánk megoldani megfelelő földbirtokpolitika és megfelelő termelési politika útján. Méltóztassék csak ezeket a számokat figyelembe venni: 1925 és 1930 között Magyarországon a búzával bevetett terület mennyisége 450.000 katasztrális holddal emelkedett. 1929-ben a búzával bevetett terület már csökkenő tendenciát mutatott, már 150.000 katasztrális holddal kevesebb búzaterületet vetettek be, mint az előző évben. S akkor behozta az igen t. kormány a bolettát, ezzel egy mesterkélt búzatermelési szubvenciót nyújtván a búzatermelőknek. (Kun Béla: Szemfényvesztés volt az egész boletta!) a helyett, hogy megfelelő tanáccsal a búzával bevetett terület további csökkentését idézte volna elő. 450.000 katasztrális holddal növekedett meg a búzával bevetett terület akkor, amikor az 1925. évi kontingenssel szemben körülbelül ugyanennyi csökkentést kellett volna a búzával bevetett területnél végrehajtani és akkor minden megterhelés nélkül — mert ez a fontos — biztosíthatnék itt az országban a búzának akár harminc pengős árát. Mert addig, amíg exportállam vagyunk búzában, függő helyzetben vagyunk a világpiaci áraktól és nincs az a technika, nincs az a művelet, amelylyel függetleníteni tudnók magunkat Csak akkor következik be ez a lehetőség, ha nem vagyunk többé exportállam, mert akkor igenis vámokkal megvédhetjük a magunk búzatermelését, biztosíthatjuk a rentabilitását, sőt a haszonnal való termelést is intézményesen garantálni tudjuk az ország számára. Igen t. Ház! Egy másik nagyon súlyos mu57