Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-37

348 Äz országgyűlés képviselőházának 37. herbíró képességéhez volt méretezve. Amíg te­hát költségvetésünknek ezt a nagy arányta­lanságát, azt a nagy aránytalanságot, amely az ország teherbíró képessége és költségveté­sünk mai méretei között fennáll, meg nem szüntetjük, addig teljesen reménytelen minden kísérletezés arra, hogy a költségvetés egyen­súlyát maradandóan és állandó jelleggel helyre tudjuk állítani. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy minden áron, minden erőnkkel tartanunk kell a pengő 'belső értékét. A miniszterelnök úr a pengő külső értékéről nem is beszélt, pedig ma már a pengő külső és belső értéke között elég jelentékeny a diszázsió. Ez már nem is lehet titok, ezt már mindenki- tudja. Bármi­ként igyekezzünk is a pengő. belső és külső ér­teke között különbségét:tenni, vagy ezt a két értéket egymástól függetleníteni, ma mégis tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy a dollár árfolyama ma nem 5 pengő 70 fillér, ha­nem 9 pengő 70 fillér és hogy az iparcikkek ára itt belföldön is ennek a diszázsiónak meg­felelően mintegy 30%-kal emelkedett. A pengő belső értékét éppúgy, mint külső értékét csakis tervszerű, életképes s az ország gazdasági struktúrájának megfelelő gazdaság­politikával lehet alátámasztani, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a kormányzatnak azonban, a miniszterelnök úr beszédéből meg­állapíthatóan, semmiféle gazdasági pro­grammja nincsen. Természetes tehát, hogyha" a pengő belső értékét alá akarta támasztani, semmi egyebet nem tehetett, mint azt, hogy kiadott egy rendeletet, egy papírrendeletet, az úgynevezett aranypengő rendeletet. Ezzel az aranypengővel azonban úgy vagyunk t. Kép­viselőház, mint a női erénnyel. (Halljuk! Hall­juk!) Addig még megvan ez a női erény, addig még mindenki hisz ebben az erényben, amíg nem beszélnek róla. A baj ott kezdődik, ami­kor már beszélnek róla, mert akkor már senki sem hisz benne. Az aranypengő rendelet élet­beléptetése a pengő belső értékének alátámasz­tására teljesen célját tévesztett intézkedés volt és a Kitűzött céllal merőben ellenkező hatást idézett elő. Ez f az intézkedés behozta a kétféle pengő fogalmát, a kétféle pengő különbözősé­gét/ behozta a kétféle számítást és belevitte a köztudatba egyúttal a diszparitás, a diszázsió tudatát is; ha egyéb okból nem is, de már pszichológiai hatásánál fogva is meg kellett teremtenie ezt a diszparitást, mert amikor az áranypengőrendelet megjelent, akkor a papír­E engőt kezdték nem aranypengőnek tekinteni. fgészen természetes, hogyha a kettőnek az ér­téké-azonos lenne, akkor nem lenne szükség külön aranypengőre, ha pedig ennek a létjo­gosultsága megvan, akkor ez csakis az lehet, hogy a kettő között mégis különbség van ; En nem akarok most arról beszélni, hogy fájjon célszerű és indokolt volt-e az adósságok összegét arány értékben megállapítani, arany értékben megrögzíteni akkor, amikor minden más érték, minden más vagyonérték nagy mér­tékiben több, mint a felére lemorzsolódott, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Fi­zessen a szegény magyar!) nem lett volna-e he­lyesebb az általános árcsökkenésnek, az általá­nos-árlemorzsolódásnak megfelelően a pengőt i£ egy alacsonyabb árfolyamon stabilizálni. (Egy hang a közéven: Infláció!) Ez nem inflá ció. Nem akarok arról beszélni, hogy nem lett volha-e helyesebb az angol, a svéd, a norvég, a_holland, a dán, a japán és egyéb államok példáját követve az arany standard f ikeiój át elejtenünk, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ülése 1981 december 12-én, szombaton. mert akkor valóban biztosítani tudtuk volna az import csökkenését, az export emelkedését, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a mai ter­mészetellenes helyzet helyett, amikor mintegy 30%-os export pönáléval és 30%-os import^ pré­miummal itt éppen az ellenkező hatást érjük el, mert az exportunk összezsugorodik, (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) importunk növe­kedik és ez a külkereskedelmi mérlegünk fel­borulását fogja eredményezni. (Kun Béla: A jószág ára maholnap papírpengőt sem ér!) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy el kell kerülnünk az inflációt. De éppen a kor­mány mai határozatlan, bizonytalan és káros valutapolitikája fogja ezt az inflációt elő idézni, mert amíg a kormány egyrészt ragasz­kodik az úgynevezett arany fedezeti alaphoz, addig más részről azt látjuk, hogy ezt a telje­sen bizonytalan fedezeti alapot, amely leg­utóbb egy év alatt is éppen a felere csökkent le, a kormány a teljesen céltalan és káros kül­földi kifizetésekkel még jobban leapasztja és így a bankjegymennyiséget a kormány nem a gazdasági élet valódi szükségletéhez, hanem ehhez a teljesen bizonytalan és Összezsugoro­dott fedezeti alaphoz méretezi, azt a bankjegy­mennyiséget, amellyel itt az áruk, a javak for­galmát és a termelést kellene biztosítani. (Kun Béla: Húsz nagy vállalat pedig privilégiumot kapott a deviza korlátlan használatára és sef­telnek vele! — Egy hang a baloldalon: Húsz? — .-Kun Béla: Igen, húsz vállalat van, amely a devizával szabadon rendelkezik, elszámolás nél­kül seftel vele, zugforgalomban adja el!) Ez a deflációs politika pedig, amely az értékek nagy­mérvű rombolásával és a gazdasági élet, a termelő munka teljes megbénításával jár, any­nyira tönkre fogja tenni magángazdaságunkat, — ha ugyan már eddig is nem tette tönkre — hogy az állam a legszigorúbb takarékossági politika és a legerélyesebb adópolitika mellett seim lesz képes kiadásait , másképpen fedezni, mint úgy, ha hozzányúl a bankópréshez, ez pedig az inflációt fogja jelenteni. Mélyen tisztelt Képviselőház! Szükséges volt itt ezekre a kérdésekre is kitérnem és rö­viden reflektálnom arra a programúira, ame­lyet a kormányelnök úr itt a legutóbb ismer­tetett, mert tulajdonképpen ezeknek a kérdé­seknek mikénti megoldása determinálja egy állam hiteléletét, a hitelélet mikénti állását és a^belföldi hitelélet rendjét is. De ha szem­ügyre vesszük csak egészen röviden azokat a főbb intézkedéseket, amelyeket a kormány egy­részt a valuta biztosítására, másrészt pedig a hitelélet belső rendjének helyreállítására, a legutóbbi négy hónapban is életbeléptetett, ak­kor azt kell látnunk, hogy ezek az intézkedé­sek nenr voltak alkalmasak arra, hogy a ki­tűzött célok . elérését biztosítsák. (Kun Béla: Tegnap egységespárti küldöttség volt a minisz­terelnök úrnál. — Zaj.) így kénytelenek va­gyunk mindenekelőtt megállapítani, -hogy tel­jesen káros és felesleges intézkedés volt a bankzárlat elrendelése. E helyett tulajdonkép­pen a devizazárlatot kellett volna haladéktala­nul elrendelni, mert akkor a bankzárlat elke­rülhető lett volna. (Kun Béla: A külföldre sibolókat kellett volna idejében megfenyíteni!) Azt látjuk azonban, hogy ezzel szemben a kor­mány devizarendelete teljes egy hónappal el­késett, elkésett a deviza- és pénzkiviteli tila­lom is, (Ügy van! a baloldalon.) elkésett a kül­földi követelések kötelező bejelentéséről szóló rendelet is, (Ügy van! a baloldalon.) amely ! a mellett, hogy későn jött, még túlságosan ; enyhe is volt ahhoz, hogy a kitűzött cél el-

Next

/
Thumbnails
Contents