Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-37
348 Äz országgyűlés képviselőházának 37. herbíró képességéhez volt méretezve. Amíg tehát költségvetésünknek ezt a nagy aránytalanságát, azt a nagy aránytalanságot, amely az ország teherbíró képessége és költségvetésünk mai méretei között fennáll, meg nem szüntetjük, addig teljesen reménytelen minden kísérletezés arra, hogy a költségvetés egyensúlyát maradandóan és állandó jelleggel helyre tudjuk állítani. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy minden áron, minden erőnkkel tartanunk kell a pengő 'belső értékét. A miniszterelnök úr a pengő külső értékéről nem is beszélt, pedig ma már a pengő külső és belső értéke között elég jelentékeny a diszázsió. Ez már nem is lehet titok, ezt már mindenki- tudja. Bármiként igyekezzünk is a pengő. belső és külső érteke között különbségét:tenni, vagy ezt a két értéket egymástól függetleníteni, ma mégis tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy a dollár árfolyama ma nem 5 pengő 70 fillér, hanem 9 pengő 70 fillér és hogy az iparcikkek ára itt belföldön is ennek a diszázsiónak megfelelően mintegy 30%-kal emelkedett. A pengő belső értékét éppúgy, mint külső értékét csakis tervszerű, életképes s az ország gazdasági struktúrájának megfelelő gazdaságpolitikával lehet alátámasztani, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a kormányzatnak azonban, a miniszterelnök úr beszédéből megállapíthatóan, semmiféle gazdasági programmja nincsen. Természetes tehát, hogyha" a pengő belső értékét alá akarta támasztani, semmi egyebet nem tehetett, mint azt, hogy kiadott egy rendeletet, egy papírrendeletet, az úgynevezett aranypengő rendeletet. Ezzel az aranypengővel azonban úgy vagyunk t. Képviselőház, mint a női erénnyel. (Halljuk! Halljuk!) Addig még megvan ez a női erény, addig még mindenki hisz ebben az erényben, amíg nem beszélnek róla. A baj ott kezdődik, amikor már beszélnek róla, mert akkor már senki sem hisz benne. Az aranypengő rendelet életbeléptetése a pengő belső értékének alátámasztására teljesen célját tévesztett intézkedés volt és a Kitűzött céllal merőben ellenkező hatást idézett elő. Ez f az intézkedés behozta a kétféle pengő fogalmát, a kétféle pengő különbözőségét/ behozta a kétféle számítást és belevitte a köztudatba egyúttal a diszparitás, a diszázsió tudatát is; ha egyéb okból nem is, de már pszichológiai hatásánál fogva is meg kellett teremtenie ezt a diszparitást, mert amikor az áranypengőrendelet megjelent, akkor a papírE engőt kezdték nem aranypengőnek tekinteni. fgészen természetes, hogyha a kettőnek az értéké-azonos lenne, akkor nem lenne szükség külön aranypengőre, ha pedig ennek a létjogosultsága megvan, akkor ez csakis az lehet, hogy a kettő között mégis különbség van ; En nem akarok most arról beszélni, hogy fájjon célszerű és indokolt volt-e az adósságok összegét arány értékben megállapítani, arany értékben megrögzíteni akkor, amikor minden más érték, minden más vagyonérték nagy mértékiben több, mint a felére lemorzsolódott, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Fizessen a szegény magyar!) nem lett volna-e helyesebb az általános árcsökkenésnek, az általános-árlemorzsolódásnak megfelelően a pengőt i£ egy alacsonyabb árfolyamon stabilizálni. (Egy hang a közéven: Infláció!) Ez nem inflá ció. Nem akarok arról beszélni, hogy nem lett volha-e helyesebb az angol, a svéd, a norvég, a_holland, a dán, a japán és egyéb államok példáját követve az arany standard f ikeiój át elejtenünk, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ülése 1981 december 12-én, szombaton. mert akkor valóban biztosítani tudtuk volna az import csökkenését, az export emelkedését, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a mai természetellenes helyzet helyett, amikor mintegy 30%-os export pönáléval és 30%-os import^ prémiummal itt éppen az ellenkező hatást érjük el, mert az exportunk összezsugorodik, (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) importunk növekedik és ez a külkereskedelmi mérlegünk felborulását fogja eredményezni. (Kun Béla: A jószág ára maholnap papírpengőt sem ér!) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy el kell kerülnünk az inflációt. De éppen a kormány mai határozatlan, bizonytalan és káros valutapolitikája fogja ezt az inflációt elő idézni, mert amíg a kormány egyrészt ragaszkodik az úgynevezett arany fedezeti alaphoz, addig más részről azt látjuk, hogy ezt a teljesen bizonytalan fedezeti alapot, amely legutóbb egy év alatt is éppen a felere csökkent le, a kormány a teljesen céltalan és káros külföldi kifizetésekkel még jobban leapasztja és így a bankjegymennyiséget a kormány nem a gazdasági élet valódi szükségletéhez, hanem ehhez a teljesen bizonytalan és Összezsugorodott fedezeti alaphoz méretezi, azt a bankjegymennyiséget, amellyel itt az áruk, a javak forgalmát és a termelést kellene biztosítani. (Kun Béla: Húsz nagy vállalat pedig privilégiumot kapott a deviza korlátlan használatára és seftelnek vele! — Egy hang a baloldalon: Húsz? — .-Kun Béla: Igen, húsz vállalat van, amely a devizával szabadon rendelkezik, elszámolás nélkül seftel vele, zugforgalomban adja el!) Ez a deflációs politika pedig, amely az értékek nagymérvű rombolásával és a gazdasági élet, a termelő munka teljes megbénításával jár, anynyira tönkre fogja tenni magángazdaságunkat, — ha ugyan már eddig is nem tette tönkre — hogy az állam a legszigorúbb takarékossági politika és a legerélyesebb adópolitika mellett seim lesz képes kiadásait , másképpen fedezni, mint úgy, ha hozzányúl a bankópréshez, ez pedig az inflációt fogja jelenteni. Mélyen tisztelt Képviselőház! Szükséges volt itt ezekre a kérdésekre is kitérnem és röviden reflektálnom arra a programúira, amelyet a kormányelnök úr itt a legutóbb ismertetett, mert tulajdonképpen ezeknek a kérdéseknek mikénti megoldása determinálja egy állam hiteléletét, a hitelélet mikénti állását és a^belföldi hitelélet rendjét is. De ha szemügyre vesszük csak egészen röviden azokat a főbb intézkedéseket, amelyeket a kormány egyrészt a valuta biztosítására, másrészt pedig a hitelélet belső rendjének helyreállítására, a legutóbbi négy hónapban is életbeléptetett, akkor azt kell látnunk, hogy ezek az intézkedések nenr voltak alkalmasak arra, hogy a kitűzött célok . elérését biztosítsák. (Kun Béla: Tegnap egységespárti küldöttség volt a miniszterelnök úrnál. — Zaj.) így kénytelenek vagyunk mindenekelőtt megállapítani, -hogy teljesen káros és felesleges intézkedés volt a bankzárlat elrendelése. E helyett tulajdonképpen a devizazárlatot kellett volna haladéktalanul elrendelni, mert akkor a bankzárlat elkerülhető lett volna. (Kun Béla: A külföldre sibolókat kellett volna idejében megfenyíteni!) Azt látjuk azonban, hogy ezzel szemben a kormány devizarendelete teljes egy hónappal elkésett, elkésett a deviza- és pénzkiviteli tilalom is, (Ügy van! a baloldalon.) elkésett a külföldi követelések kötelező bejelentéséről szóló rendelet is, (Ügy van! a baloldalon.) amely ! a mellett, hogy későn jött, még túlságosan ; enyhe is volt ahhoz, hogy a kitűzött cél el-