Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. il érését biztosítani tudta volna. A kormány ezekkel az elkésett, határozatlan és tapogatódzó intézkedésekkel nemhogy nem tudta megakadályozni a tőkéknek külföldre való áramlását, hanem akaratlanul is azt még egyenesen előmozdította. (Kun Béla: A bankár gyászmagyarok szabadon garázdálkodtak, sibolták külföldre a vagyonukat. Eső után köpönyeg volt a rendelet.) Előmozdította a tőkéknek külföldre való menekülését még a külföldi tartozások bejelentését illetőleg a megfelelő ellenőrzés és kritika hiánya is, mert azok, akik be is jelentették külföldön lévő követeléseikét, ugyanakkor egyúttal, rendszerint még azon az íven, ugyanannyi vagy több tartozást jelentettek be, amelynek a valódiságát senki sem ellenőrizte, senki sem győződött meg arról, hogy ezek a tartozások valóban fennállanak-e és így lehetővé tették azt, hogy azok, akiknek a külföldön követeléseik voltak, amelyeket a pengő megszilárdítása érdekében a Nemzeti Banknak, a jegybanknak kötelesek lettek volna beszolgáltatni, ezeket a devizáikat kivonják a beszolgál tatási kötelezettség alól. Itt van azután az aranypengő rendelet, amelyről már beszéltem és amely a teljesen elhibázott bankzárlat után egy meglehetősen szerencsétlen, de szükségszerű lépés volt a miatt, hogy megszüntesse azt a pánikot, amelyet ez a bankzárlat előidézett és egyúttal lehetővé tegye itt a bankbetétek felszabadítását. Ez után az aranypengő rendelet után, amely lényegében hitelező védő rendelet volt a Hegedűs Loránt-féle szimfónia törvényei szerint, természetesen jönnie kellett egy úgynevezett adósvédő intézkedésnek is, az úgynevezett hitelvédő rendeletnek, amely október hó 17-én lépett életbe. Ez az úgynevezett hitelvédő rendelet tulajdonképen három intézkedést tartalmaz. Először is az 1000 korona kataszteri tiszta jövedelmen aluli, tehát a tulajdonképeni kisbirtokok árverése és zár alá vétele tekintetében behozta az egyéves burkolt moratóriumot, másodszor bizonyos korlátozásokat hoz be az ingók elárverezése tekintetében, amennyiben az ingókat a becsérték kétharmad részén alul elárverezni nem lehet, végül pedig behozta a 12%-os kamatmaximumot. Ezek az intézkedések azonban éppen olyan félrendszabályok, mint a kormány többi intézkedései, (Ügy van! a baloldalon') akár az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, akár a valuta stabilizálására, akár a külkereskedelmi mérleg helyreállítására, akár pedig a hitelélet rendjének helyreállítására irányuló intézkedéseket tekintjük is. Félrendszabályokkal pedig, amelyek bizonyos problémák megoldása terén csak a fele útig mennek el, de tovább már nem, semmiféle kérdést vagy feladatot gyökeresen megoldani nem lehet. Mert ha a mezőgazdaság nem tud fizetni, akkor egészen természetes, hogy nem fizethet a kisipar, a kiskereskedelem, sőt általában az ipar és a kereskedelem, nem fizethet a lateiner osztály, nem fizethetnek^ a bankok sem, amelyeket végeredményben mégis csak a mezőgazdaságnak kell fenntartania és táplálnia. Az egyoldalú mezőgazdasági moratórium helyett tehát sokkal célszerűbb lenne ezt a moratóriumot általánossá tenni, ezt a moratóriumot kiterjeszteni az iparra, a kereskedelemre, a lateiner osztályra, (Ügy van! balfelöl.) ia gazdasági és a társadalmi élet összes ágaira. Sokkal becsületesebb lenne ezt a burkolt moratóriumot nyilt moratóriummá tenni, mert a gazdasági élet organizmusában sem le- > lése 1Ù31 deoember i2-én

3 szombaton. 34-Ô het az egyik szervet lekötni a nélkül, hogy ez az egész organizmusnak és a többi szerveiknek életműködését is meg ne bénítsa. Amilyen magától értetődő dolog az, hogy a külföldnek nem fizethetünk addig, amíg vagy nem kapunk újabb külföldi kölcsönt, vagy pedig külkereskedelmi mérlegünket nem tudjuk aktívvá tenni, éppen olyan természetes és magától értetődő dolog az is, hogy ha a mezőgazdaság fizetésképtelen, akkor az összes többi termelési ágak, a többi társadalmi osztályok is fizetésképtelenekké válnak. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ami a 12%-os kamatmaximum kérdését illeti, erre nézve csak az a megjegyzésem, hogy 12%, vagy 11'5% kamat mellett a mezőgazdaság épúgy tönkre fog menni, mint ahogyan tönkrement volna 14, vagy 16%-os kamat fizetése mellett. A legyengült magyar gazdasági élet nem képes a békeidők kamatlábát kétszerte-háromszorta meghaladó kamatlábat megfizetni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A magyar mezőgazdaság, amely a konjunkturális időkben is, amikor a termények ára és az állatárak kétszerte-háromszorta magasabbak voltak a jelenlegi áraknál, a tőkeértéknek mindössze 3—4%-át tudta jövedelemként produkálni, a mai katasztrofálisan a^csony árak mellett pedig 'egyenesen ráfizetéssel termel, sehogy sem tudja a mai túlságosan magas 11%—12% kamatlábat elviselni. De ha az aranypengő életbeléptetése előtt lett volna is valami létjogosult?ága ennek az elviselhetetlenül magas kamatlábnak, amelyben bizonyos biztosítási prémium, bizonyos kockázati díj is foglaltatik a pengő esetleges áresésével szemben, ennek a létjogosultsága megszűnt akkor, amikor ezt a követelést aranyértéken rögzítettük meg, akkor megszűnt annak a létjogosultsága, hogy ilyen magas kamatot lehessen követelni. Amikor a kormány gondoskodott arról, hogy a magánjogi és a köztartozások aranyértéken rögzíttessenek meg, akkor egyúttal ennek következéseképpen gondoskodnia kellett volna arról is, hogy ezeknek a tartozásoknak kamatlába legalább is a békebeli színvonalra szoríttassék vissza. A kamatláb magassága tekintetében a mi közgazdasági életünkben tulajdonképpen a Nemzeti Bank úgynevezett hivatalos kamatlába az irányadó. Ez a kamatláb — ha jól emlékszem — ma T 5%. Ennek a magas jegybankkamatlábnak azonban ma semmi elfogadható alapja és indoka nem lehet. Szabad devizaforgalom és szabad pénzkivitel mellett ez a ika,-j matláb tulajdonképpen valutavédelmi szempontokat szolgál Szabad devizaforgalom és pénzkivitel esetében a magas kamatlábat meg lehet indokolni azzal, hogy a magas kamatláb megakadályozza a belföldi tőkéknek^ külföldre való kiáramlását és 'egyúttal csábító hatása van a spekulatív külföldi tőkékre is. De a mai kötött devizaforgalom és a pénzkiviteli tilalom mellett, amikor büntetőjogi rendelkezésekkel is módunkban áll megakadályozni ezeknek a tőkéknek kiáramlását, semmi létjogosultsága, semmi alapja nem lehet ennek a mai magas hivatalos jegybank-kamatlábnak. (Ügy van! balfelől.) Ma teljesen mellékes az a valutavédelem szempontjából, hogy milyen magas a jegybank kamatlába, ellenben nem mellékes ez a közgazdasági élet, a termelés szempontjából. (Ügy

t van! Ügy van! balfelől.) Ez a magas kamatláb arra semmi esetre sem elegendő, hogy a külföldi tőkéket itteni beruházásokra ösztönözze, vagy arra csábítsa, hogy a pengő mellett kitartson, viszont pedig 51*