Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-37
Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése. 1931. évi december hó 12-én, szombaton, Almásy László, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Mojzes János napirendelőtti felszólalása sürgős hitelügyi intézkedések tárgyában. — Az építkezések előmozdítását célzó egyes intézkedésekről és az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezetről szóló 1930 : XLI teikk kiegészítése tárgyában beadott törvényjavaslat harmadszori olvasása. — A földbirtokrendez ós befejezésével kapcsolatos tennivalók ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak: Sándor István, Szakács Andor, Szilágyi Lajos, Dinnyés Lajos. — A «legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Interpellációk: Propper Sándor — az összkormányhoz — az interpollációs jog tiszteletbentartása tárgyában. A miniszterelnök válasza. — Sándor István - a földmívelósügyi miniszterhez — a szőlők átoitása, a meglevők megmunkálása és a bor kivitele tárgyában. A földmívelósügyi miniszter válasza. Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Károlyi Gyula, Walko Lajos, Zsitvay Tibor, Ivády Béla. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Takách Géza jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Brandt Vilmos jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Esztergályos János jegyző úr. Bejelentem a t. Háznak, hogy Mojzes János képviselő úr sürgős hitelügyi intézkedések tárgyában napirendelőtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Az engedélyt a képviselő úrnak megadtam s így a szó Mojzes János képviselő urat illeti. Mojzes János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Mindenekelőtt tisztelettel kérem beszédidőmnek tizenöt perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. ' Mojzes János: Mélyen t. Képviselőház! Kormányalnöki székből nem hangzott még el olyan sivár, reménytelen perspektívát feltáró és olyan kétségbeejtő beszéd, mint az a beszéd, amelyet öt hétig tartó parlamenti vita eredményeképpen ezelőtt három nappal a miniszterelnök úrtól itt ebben a Házban hallottunk. (Zaj. — Kiss István: Hát hol van az ellenzék? Hárman vagytok? — Kun Béla: Tegnap odaát meg egyedül volt a képviselő úr! — Zaj.) Amikor ezelőtt mintegy Öt héttel és mintegy háromhónapi előkészület után a miniszterelnök úrnak első ízben lett volna módja és kötelessége ismertetni mindazokat a terveket és elgondolásokat, amelyekkel a kormány az országot ebből a mai nehéz helyzetből ki akarja vezetni, akkor nem hallottunk a miniszterelnök KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. Hl. úrtól egyetlen-egy olyan gondolatot sem, amely bennünk a legkisebb reményt is fel tudta volna kelteni aziránt, hogy a kormány meg tudja oldani azokat a feladatokat, amelyek ennek a nemzetnek létét vagy nemlétét döntik el. Akkor azonban még reménykedhettünk abban, hogy a kormányelnök úr magáévá fog tenni legalább is egyet-mást azokból a gondolatokból, amelyek ez alatt az öt hétig tartó vita alatt itt ebben a Házban a Ház mindkét oldaláról elhangzottak. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Azt láttuk azonban, hogy a miniszterelnök úrnak e vita lezajlása után sincs semmi terve, semmi koncepciója, semmi programmja, amelyikei a mind gyorsabb ütemben közeledő gazdasági összeomlást el tudná hárítani; a miniszterelnök úr még ma is teljesen tanácstalan a mindinkább növekvő bajok áradatával szemben, mindinkább tehetetlen ezekkel szemben éppúgy, mint a saját pártjával szemben is, amely az első alkalomkor, amikor a bajok nyomása alatt a ^ személyes áldozatok terére kellett volna lépni és az eddig élvezett bizonyos személyes előnyökről le kellett volna mondani, a teljes bomlás képét mutatja. A miniszterelnök úr minap elhangzott beszédében, amikor a sötét bizonytalanság előtt álló nemzet számára programmot kellett volna adnia, sajnos nem tudott mondani lényegében mast, minthogy biztosítanunk kell az államháztartás egyensúlyát, helyre kell állítanunk ezt az egyensúlyt, azonkívül mindenáron tartanunk kell a pengő belső értékét és el kell kerülnünk az inflációt. Ami az államháztartás egyensúlyát illeti, ennek sorsa megpecsételődött már akkor, amikor költségvetésünket olyan összegre tornásztuk fel, amely számszerűleg is csak elérte a háború előtti egész Nagy-Magyarország költségvetését. Ennek a költségvetésnek egyensúlya megpecsételődött akkor, amikor a területnek 28 százalékára Összezsugorodott országnak olyan költségvetést kellett viselnie, amely a háború előtti egész Nagy-Magyarország te51
