Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

334 Az országgyűlés képviselőházának zal, hogy a virilisek is választás útján kerülnek be. Hogy ott vannak a szakszerűség útján kinevezett tagok, s a választottak csak kétötöd része a testületnek. Ezt én mind tudom, de éppen ez a szerkezeti felépítés teszi lehetetlenné, hogy azoknak a rétegeknek érdeke érvényesüljön a törvényhatóságokban, amely rétegek leginkább vannak érdekelve a földbirtokreform kérdésével kapcsolatban. Továbbmegyek; a törvényhatóságba még ma sem hívták be az érdekképviseleteknek azt a részét, amely a munkások soraiból kerül ki. Ott kellene, hogy üljön már a Társadalombiztosító szakszerű képviselete is a törvényhatóságokban, de úgy látszik, politikai okok miatt nem intézkedtek még most sem a tekintetben, hogy ott legyen ez a képviselet. Mert az a munkások soraiból kerül ki. Ott vannak a vitézek, a különböző mezőgazdasági kamarák és érdekképviseletek kiküldöttei. Milyen vérszegény képviselete volna a vármegyén a munkásságnak, és még az sem lehet ott, mert a belügyminiszter urak elfelejtettek még ebben a tekintetben intézkedni. A törvényhatóság munkájában részt veszek s így tudom azt, hogy a tanácskozások során mennyire érvényesül ott az osztályérdek, nem vagyok tehát hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a szegény embereknek az ügye a gazdasági albizottságokhoz kerüljön és ezek határozzanak végérvényesen felette. T. Képviselőház! Azokhoz tartozom, akik a Pöldbirtokrendező Bíróság leépítését akarják. Nem mintha én soknak, vagy kevésnek tartanám a földreform-kérdésben kifejtett munkásságát. És ha a földreform-kérdést egészségesen akartuk volna megoldani, úgy, amint azt majd később meg kell oldanunk, akkor én olyan hosszú bírói eljárásra nem is bíztam volna az ügy elintézését, mint amilyen hosszú bírói eljárásra bíztuk ezt. (Pintér László: Ebben igaza van!) Én a bíróság jóakaratában, bölcsességében — hogy úgy mondjam — nem kételkedem, de kételkedem abban, — és ezt gyakorlati tapasztalatok alapján állítom, — hogy a bíró, aki soha mezőgazdasági kérdéssel nem foglalkozott, amikor kijön egy-egy községbe, szakszerűen értene a kérdéshez és egészségesen el tudná a dolgokat bírálni. Hiszen abban a gyakorlati életben, amely a mezőgazdaság körében adódik, a bíró sohasem élt. Nem foglalkozott azzal a társadalmi réteggel, amely távol állt tőle. Ilyen körülmények közt, még ha minden jóakarat meg lett volna benne, akkor is csődöt mondott volna a földbirtokreform végrehajtása során. De én emlékszem azokra a tárgyalásokra, amelyeket folytattunk a földbirtokreform-törvényt kiegészítő novella tárgyalásakor, amikor nagyon is súlyos kifogások merültek fel egyes bírák ellen és felmerült az a gondolat, hogy el kell tiltani a bíróság tagjait, hogy kocsit, ellátást és egyéb szívességet vegyenek igénybe a megváltást szenvedettektől. Ha ezt tudjuk és hozzávesszük, hogy a bíróság tagjai nem gyakorlati szakemberek, akkor tudjuk lemérni, mennyivel más eredményt érhettünk volna el a földbirtok-politika terén. ha ezt az egész eljárást nem tesszük ki hoszszadalmas bírói eljárásnak, (Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Közigazgatási kortéziára sem lehetett volna bízni!) Arra sem lehetett volna. Éppen a szakszerűség hiányából származott az a sok furcsaság, amit a földbirtokreform végrehajtása során tapasztaltunk. Az előbb, amikor az előadó úr beszélt, közbeszólással utaltam már azokra a furcsasáí£. ülése 1931 december 11-én, pénteken. \ gokra, amelyeket a házhelyek kiosztása körül tapasztaltami. Az előadó úr azt mondotta, hogy én talán nem jártam kint a falvakban, nem láttam ezeket a házhelyeket és azért kockáztattam meg ezt a közbeszólást. Hát én jártam és járok is a falvakban, mert nem vagyok fővárosi és engem, mint aki ebből a társadalmi rétegből származom és szakszerűen is foglalkozom a kérdéssel, rendkívül érdekel a kérdés. Láttam, hogy mocsaras helyeket osztottak ki a községtől távoleső területeken házhelyek céljaira, ami közegészségügyi szempontból rendkívül veszedelmes, mert ez a tuberkulózisnak és egyéb betegségeknek szinte melegágya. Láttam, hogy dacára annak, hogy meglett volna a lehetőség a község egészséges fejlődésére és terjeszkedésére, ezt az elvet eldobták a földbirtokreform végrehajtása során és szinte kiközösítették azokat egy külön területre, akiknek házhelyet hasítottak ki. Ott van továbbá a földbirtokreform végrehajtása során nélkülözött gazdasági szempont, amelynek mellőzésével eredményesen gazdálkodni nem lehet. Szentesen pl. dacára annak, hogy lett volna a városhoz közeleső igénybevehető földbirtok, mégis több mint 20 km távolságban osztották ki az egy-két hat. hold területeket az ott keresztülvezető csatorna feneke alatt fekvő területen. Jártam Újkígyóson, ahol kiosztottak _ azelőtt sohasem munkált területeket, jószágjárásokat, amelyeket az Üristen osak azért teremtett, hogy lyukas ne legyen ott a föld. Kiosztották ezeket a területeket a községtől 13 km távolságra, de ismerek olyan községet is

% ahol 35 km távolságra osztották ki az egy-két kat. holdnyi területet és az így kiosztott területekkel már eleve lehetetlenségre kárhoztatták a földbirtokreform eredményes végrehajtását, mert nyilvánvaló, hogy 25, 20 vagy 10 km-es távolságból kellő módon gazdálkodni képtelenség. Ha még 4—5 km-nyire van a községtől, kimegy gyalog az illető s ha más alkalmas eszköze nincs, felássa az egy-két kat. hold földjét maga, de olyan körülmények között^ mint ahogy a földbirtokreformot végrehajtották, képtelenség az eredményes gazdálkodás létfeltételét megteremteni. De, t. Képviselőház, az ármegállapításoknál is ugyanezeket a jelenségeket tapasztaljuk. Erre utalt az előadó úr is, amikor megállapította, hogyha még úgy sikerülne a föld vételárát rendezni, mint amennyire sikerült a bírói eljárást lefolytatni, akkor még nem volna túlságos nagy baj. Csakhogy a baj egyik lényeges része éppen az, hogy a kérdés pénzügyi része megoldatlanul maradt. Akkor, amikor a földbirtokreform gondolata becsapott a nemzetgyűlésbe, senki sem gondolkozott azon — és ez végzetes hiba volt, — hogy mi lesz a kérdés pénzügyi részével. A r jobbágyság megváltása alkalmával egészen másként oldották meg a felszabadítás pénzügyi részét. Hosszas tanakodás után arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az igénybevett területek tulajdonosait teljes összeggel kártalanítani kell és lehetőleg rövid időn belül. Ezáltal állott elő az a furcsa helyzet, hogy amikor a kedvező gazdasági konjunktúra felhajtotta a föld vételárát, akkor állapította azt meg és az így megállapított vételárat kell nyögniök a földhözjuttatottaknak a mezőgazdasági termények áresése következtében a föld vételára csökkent. Elismerem, t. Képviselőház, hogy a földbirtok egészséges megosztása nem egyszerű kérdés, tudom, hogy megvan annak a súlyos