Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

Az országgyűlés képviselőházának 86. bak, mint a mieink, amelyeknek munkaereje sincs olyan, mint a miénk, de intelligenciája, értelmiségi foka magasabb. Ott nincs egymillió analfabéta, mint nálunk, ahogy ezt itt annakidején a kultuszminiszter úr megállapította. Ez a tényező, az intelligencia magasabb foka teszi lehetővé, hogy többet termeljenek, vagy a dupláját termeljék ezek a kisbirtokos országok, mint amennyit termelünk mi, a nagybirtokos ország. (Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az egész francia világhatalom erre a kisbirtokra van felépítve!) T. Ház! Azonban nemcsak így foglaltak állást a kisbirtok rendszere ellen, hanem például a földmívelésügyi miniszter kiadásában megjelent, a világ 1928. évi mezőgazdasági termeléséről szóló munkában is. Ennek a munkának annak kimutatása lett volna a célja, hogy bemutassa számszerűleg, hol termelnek többet, vagy kevesebbet, de nem az, hogy kritikáját is adja azon európai államok termelésének, amelyekkel politikai szempontból nincsenek esetleg megelégedve. Már pedig azt látjuk, hogy ebben a munkában szinte tudatosan szolgálják azt a célt, amelyet az előbb már említettem. Egyszer a munkabérek ellen üzen hadat, mint amely gátja a termelésnek, máskor a birtokmegoszlást kifogásolja, mint amely tönkreteszi és lesüllyeszti a termelést. Ismétlem, tisztán agitációs szempontból üzen hadat a földbirtok egészségesebb megoszlásának. Például Ausztriáról a következőket mondja ez a szakmunka (olvassa): «A belföldi fogyasztásnál javulás állt be és a gazdák vásárlóképessége emelkedett ugyan, Ausztria jelenleg mégis keveset és drágán termel. Hogy az osztrák mezőgazdaság mindezek ellenére mégis haladt, az a mindinkább észlelhető meliorizációs intézkedésekre és az intenzívebb megmunkálásra vezethető vissza.» Ez még csak hagyján, ezzel nincs még semmi különösebb baj, de amikor azután Cseh-Szlovákiáról beszél, ott azután megmondja a maga véleményét. Azt mondja, hogy (olvassa); «A háború előtti utolsó békeévekhez viszonyítva azonban már jelentékeny és állandósult eltérések mutatkoznak a bevetett területek nagyságát illetően.» Megállapítja, hogy mennyit vesztett a szemtèrmelés, s azután ezt mondja (olvassa): «Ezzel szemben a takarmánynövények művelése jelentékenyen fokozódott, s miután az állattartás alig növekedett, azt kell következtetnünk, hogy a köztársaság fennállása óta a mezőgazdaság külterjesebb lett, amely jelenség oka a földreformban rejlik.» (Kertész Miklós: Miért nem a saját fejünk fáj nekünk?!) Megnézem e kimutatásban, hogy a búzatermelés tekintetében hogyan is állunk Cseh-Szlovákiával szemben. A hivatalos kimutatás szerint egy hektár területen Cseh-Szlovákia termel 17 métermázsa 19 kg búzát, Magyarország pedig 12 métermázsa 78 kg búzát termel. (Farkas István: így hamisítanak hivatalos jelentésben! — Petro Kálmán: Nem lehet ezt összehasonlítani! — Zaj.) Nekem sohasem volt szándékomban összehasonlítani terméseredmény tekintetében Csehszlovákiát Magyarországgal, ha a földmívelésügyi miniszter úr által kiadott eme könyvecske nem hasonlítaná össze. (Petro Kálmán: Rosszul teszi!) Minthogy összehasonlítja, én kénytelen vagyok ebből az összehasonlításból valamelyes konzekvenciákat levonni. (Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem tudom megérteni, hogy Európa legintelligensebb földmunkása és kisgazdája miért termel kevesebbet, mint Cseh-Szlovákia! — Petro Kálmán: Mert nincs pénze!) 'ilése 1931 december 11-én, pénteken. 333 Ugyanezt látom Lengyelországnál és Jugoszláviánál is, ahol ugyancsak a földmívelésügyi miniszter úr által kiadott eme könyv a földbirtokreform ama hatására mutat rá, hogy a termelést csökkenti, nem szólva Oroszországról, amelynél ugyancsak alaposan megmondja a véleményét, szemben azzal a fejlődéssel és azokkal az eseményekkel, amelyek most már nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát irritálják, s amelyekkel gazdasági és ipari szakköreink mostanában éppen eleget foglalkoztak. Ismétlem, azért hoztam fel ezeket a< momentumokat, hogy rávilágítsak arra, milyen eszközöket és módszereket vetettek harcba azért, hogy magát a földbirtokreform gondolatát diszkreditálják, a kisbirtok-rendszernek hadat üzenjenek és elérjék a földbirtokrefoim végrehajtása során, — amit tényleg el is értek, — hogy végrehajtottak egy földbirtokreformot tíz éves keserves küzdelem és vergődés után, de ez a földbirtokreform érintetlenül hagyta lényegében Magyarországon a nagy birtoktesteket, és ismételten egy minél előbb és minél gyökeresebben végrehajtandó földbirtokreform megvalósítását teszi szükségessé. A törvényjavaslat, amely előttünk fekszik és amelyet tárgyalunk, azt tartalmazza lényegében, hogy a földbirtokrendező bíróság hatásköre alá tartozó egyes intézkedések utaltassanak át a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának hatásköre alá, másrészt, hogy az 1928. évi XLI. te rendelkezéseitől eltérően a

( Földbirtokrendező Bíróság működése hosszabbíttassék meg 1933 június 30-áig. (Krüger Aladár előadó: Csak a bírói teendők!) Ezzel szemben én azt az álláspontot vallom, hogy ezek az ügyek, amelyeket a törvényjavaslat ki akar vonni a földbirtokrendező bíróság hatásköre alól. ne utaltassanak a gazdasági albizottságok hatáskörébe, hanem azokat — ha gyakorlatilag megvalósítható — utalják a földmívelésügyi minisztérium hatásköre alá. Tudom, hogy ennek megvannak a maga nehézségei, viszont azonban vallom azt is, hogy a gazdasági albizottságokhoz való utalással megvannak ennek a kérdésnek a rossz oldalai is. Hiszen az egész földbirtokreform eredményébe való beavatkozás most már e szerint áthárulna a gazdasági albizottság hatáskörébe, kivéve a törvényjavaslat által meghatározott egyes jelenségeket. Őszintén megmondom, hogy a gazdasági albizottságokkal szemben bizalmatlan vagyok. Nem merem rájuk bízni ezeknek a nagy horderejű kérdéseknek az elintézését. Miért? Őszintén meg kell mondanom: a vármegye egészen más testület, mint hogy egy bizottságában bízhassanak a szegény emberek, mikor esetleg el akarják tőlük venni a nek|k juttatott egy-két hold földet. Itt egészen más érdek van előtérben, mint amely érdeket a vármegye és a vármegyei közigazgatási bizottsággazdasági albizottsága képvisel. Én számtalanszor - tapasztaltam, milyen élesen érvényesül az osztályérdek a vármegyén. Más volna azonban a felfogásom, ha a vármegyei törvényhatóság az általános titkos választójog alapián megválasztott testület volna. (Simon András: Hiszen titkos választás van a vármegyében! — Farkas István: Ott nem lehet többséget szerezni, ott vannak a kinevezett örökös tagok, a virilisták! — Zaj.) Én tudom, hogy az milyen intézmény, mert törvényhatósági bizottsági tag is vagyok, tehát teljesen tisztában vagyok a törvényhatóság szerkezeti felépítésével, tisztában vagyok az-