Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. béreket sokáig tartani nem lehet. Előreláttuk, hogy ia házbérből ma 9—12%-os kamatozásra szert tenni nem lehet. Előreláttuk, hogy; ezen a téren a krachnak be kell következnie és éppen, ínért ezt előreláttuk, akartunk olyan preventivákról gondoskodni, amelyek a széles, dolgozó tömegek lakásszükségletének elviselhető áron, kisebb ibérek mellett való kielégítését szolgálják. Igen t. Képviselőház! Sajnos, ez mimd nem történt meg. Sajnos, ez mind elmulasztatott, pedig 1927 óta minderre bőséges fedezetet nyújtott a kormányzatnak az a kipréselt adójövedelem, amelynek inamimutszámai itt hömpölyögtek ennek az öthetes vitának nyomán. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Abból, amit 1927 óta feleslegesen elpocsékoltak, abból, amit fényűző haszontalanságokra az ablakon kidobtak, meg leshetett r volna valósítani ezt a valóban nemzeti újjáépítést. Ezt az újjáépítő munkát azonban elmulasztották megvalósítani és egészen bizonyos, hogy ezért még el fog következni a felelősségrevonás. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Mi változatlanul állunk ennek a programomnak alapján, változatlanul hisszük és szilárd meggyőződéssel valljuk, hogyha a reakció parlamentje ezen a téren semmit nem is csinált, de a magyar demokrácia parlamentje meg fogja valósítani ezt a progirammot. (Ügy van! (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) A programm áll a maga épségében és sértetlen valóságában, mert mindazok a kiindulási pontok, és mindazok a tények, amelyeket lefektettünk annak idején, programmunk megkonstruálásakor, változatlanul igazak ma is. Igaz, hogy a lakáskérdésnek nemcsak menynyiségi, hanem minőségi része is van. Az igények emelkedtek. A XX. század embere megalázásnak, emberi méltósága ellen intézett merényletnek tartja a vályogfalat, a zsupfödelet, a pinceodút. Nem szabad visszariadni az áldozatóktól, mert a nyomortanyák eltörlése egyúttal bűnügyi megelőzés is, amely sokszorosan kifizetődik a közbiztonság és a moralitás fokozásában. Vállalnia kell az erősnek és teherbírónak az újjáépítés költségeit, mert eddig mindig a gyengék és a kiszolgáltatottak viselték az összes terheket, már pedig az ö

r összeroppanásuk a társadalom összeroppanása is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Napirend előtti felszólalásában Téglássy képviselőtársam itt a társadalmi piramisról beszélt. Mi más mértani idomot képzelünk^ az egészséges és igazságos társadalmi felépítés jeleképpen. De maradjunk a piramis hasonlatnál. Mi itt a baji A főbaj és minden bajnak kiindulási pontja és kútforrása az, hogy ez a magyar társadalmi piramis a reakciónak, a jogtalanságnak, az osztályelfogultságnak ingoványos talajára épült fel. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nincs szilárd alap és; éppen azért, mert ez hiányzik, mert ezt a szilárd alapot megteremteni elmulasztották, süly ed egyre mélyebbre a társadalmi piramis. Elhiszem, hogy kellemetlen és kínos a csúcson lévőknek is, lioffy az Ő relatív magaslati helyzetük csökken. A széles rétegek, amelyek az alapnál helyezkednek el, a mocsárba belesülyednek és ennék a katasztrofális következményeit kell, hogy mi a magunk részéről elhárítsuk. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Szilágyi Lajos. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Előttem ülése 1931 december ll-én, pénteken. 323 szólott t. képviselőtársam fejtegetései közül azokkal a részekkel, amelyek szociális vonatkozásúak, természetszerűleg egyetértek. Egyet is kell érteni, mert hiszen ebben a kérdésben pártelválasztó ellentétek nem lehetnek és ebben a kérdésben mindnyájunknak egy éknek kell lennünk. így tehát azzal az egyszerű kijelentésseL hogy egyetértek felszólalásának ezekkel a részeivel, már kijelentettem azt is, hogy osztozom nézetében mindazokat a követeléseket illetőleg, amelyeket a szociális fejlődés szempontjából felállított. Rátérve azonban a törvényjavaslat tulajdonképpeni tárgyára, én is sajnálattal konstatálom azt az érdektelenséget, amely jelenleg az ülésteremben szemmellátható. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Szilágyi Lajos: E tekintetben én a kormányelnöik úr tétovázását.. .(Zaj jobb felől.) Elnök: A jobboldalra is intéztem figyelmeztetésemet. Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben és foglalják el helyeiket. Szilágyi Lajos: Már a kormányjelentés vitájánál is szóvátettem, hogy bizonyos tétovázást látok, a Ház munkájának irányításánál bizonyos tétovázást látok, de abban a kérdésben is tétovázást látok, hogy a kormány miképpen képzeli el a helyzetet, a 33-as bizottsággal akar-e kormányozni, vagy pedig a plénumbeli tárgyalások igénybevételével. Megítélésem szerint egy és ugyanabban az időben nem alkalmazható a két módszer. Vagy az egyik irányban, vagy a másik irányban, a kormánynak elhatározásra kell jutnia, de ez a rendszer tovább nem folytatható, hogy a kormány tetszése szerint válogatva bizonyos kérdéseket a 33-as bizottsághoz utal, mintha arra jogosultsága volna, hogy hatáskörök tekintetében az egyik kérdést ide, a másikat odairányítsa, más törvényjavaslatokat pedig szerinte az egyszerűbbeket juttatja plenáris elbírálás elé. En ezt a törvényjavaslatot az első betűtől az utolsó betűig helyeslem, kifogást nem tudok támasztani ellene, ezt tehát változatlan formában megszavazom és helyesnek tartom. De már a költségvetési vita befejezése után is szükségesnek^ láttam volna e törvényjavaslat gyors előterjesztését, mert hiszen a költségvetési vita alkalmával igen sokan szóvátettük az ipartestületi székházak építésének a kérdését. Az előttem szólott képviselő úr tehát nem mondott újságot akkor, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozott, mert a költségvetési vitánál ezzel a kérdéssel a polgári részről felszólalt képviselő urak ismételten foglalkoztak. Berettyóújfaluban, az én választókerületem székhelyén az ipartestület olyan intenzív életet él, mint talán sehoh Dicséretére legyen mondva, valódi érdekképviseleti munkát végez minden pártpolitikai érdek szolgálása nélkül. Nálunk az ipartestületi székház valóban a kisiparosok találkozóhelye az ügy érdekében és sohasem pártpolitikái célok szolgálatának érdekében. Amikor az ottani képviselő — ezidőszerinj; igénytelen személyem — az ipartestületi székházban tartott értekezletek anyagát kézhez kapja, akkor valóban hűen visszatükröztetve kapja meer a kisiparosok társadalmának kívánságait. Illő dolog, sőt közkötelesség, az állam részéről pedig elsőrangú fontosságú kötelesség tehát, hogy az ipartestületeket minden vonatkozásban támogassa, s különösen 47*