Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

324 Az országgyűlés képviselőházának ilyen vonatkozásban, amikor anyagilag támasztja alá az ipartestületek életét. Majdnem minden ipartestületnél, ahol székház építésébe fogtak, beállott olyan helyzet, hogy adósságokba keveredtek és az adósságok kamatait sem tudták fizetni. Nálunk, Biharban is ez volt a helyzet. Ez a törvényjavaslat tehát csak mulasztást pótol és reméljük, hogy még túlkésőn nem érkezett s meglesz annak az üdvös hatása. Az iparosok nálunk, Bihar megyében éppen abból az okból, mert a gazdák bajbajutottak és éppen aíbból az okból mert majdnem minden gazda bajbajutott, ezidőszerint a legnagyobb nyomornak vannak kitéve és ezt a nyomort és munkanélküliséget ijesztő mértékben fokozta a tisztviselők fizetésének redukciója, (Ügy van! a jobboldalon.) mert nálunk, mint vármegyei székhelyen, a kisiparosok legnagyobb része az ott élő és pénzüket ott elköltő tisztviselők bevásárlásaiból és megrendeléseiből éli A kormányjelentés vitájánál már szóvátettem, — s most újból hangsúlyozom — hogy nálunk, Biharban igenis nagy örömet keltett a lakosság széles rétegeiben, hogy a kormány a tisztviselők fizetéséhez hozzányúlt; de rá néhány napra, két ihetivásár után, két csütörtöki nap után megváltozott ez a hangulat, mert úgy a termelő gazdák, mint a kisiparosok látták, mit jelent számukra az, ha a tisztviselők és nyugdíjasok, mint megrendelők és vásárlók elmaradnak. Márpedig ez történt, mert a tisztviselők fizetésredukciója és a nyugdíjak csökkenése folytán mindegyik tisztviselőcsalád meghökkent és első dolga volt az, hogy kiadásait csökkentette és a legközelebbi hetivásáron ez már szemmelláthatóan megfigyelhető volt. Az iparosok tehát rosszul állanak, részint azért, mert a bajba jutott gazdák elmaradtak mint megrendelők, részint pedig azért, mert a lecsökkent fizetésű tisztviselők és a lecsökkentett jövedelmű nyugdíjasok elmaradtak mint megrendelők. Ilyen körülmények között ennek a törvényjavaslatnak kapcsán igenis szóvá kell tennünk azt, hogy az iparfejlesztési törvényt, amelyet ennek az évnek tavaszán tárgyaltunk és fogadtunk el, a kormány a mai napig nem hajtotta végre, illetőleg a végrehajtási utasítást, a végrehajtási rendelkezéseket az iparfejlesztési törvényre vonatkozóan a kormány a mai napig nem adta ki. T. Képviselőház! Már a képviselőválasztások alkalmával az egymásra féltékenykedő foglalkozási ágakat csak úgy lehetett megnyugtatni, hogy az agitáció során rámutatott az ember arra, hogy nemcsak a bajbajutott gazdákra nézve szavazott meg a törvényhozás egy segítő javaslatot, hanem a bajbajutott iparosokra vonatkozóan is megszavaztuk az 1931 : XXI. t.-cikket, amely felhatalmazta a kormányt arra, hogy bizonyos adókat és bizonyos illetékeket elengedjen, a kereskedelemügyi minisztert felhatalmazta arra, hogy vasúti kedvezményeket adjon, felhatalmazta a kormányt arra, hogy segélyeket osztogasson szét az iparosok között. Megszavaztunk igen fontos és üdvös újításokat a közszállítások újabb szabályozása tekintetében, megszavaztunk igen fontos újításokat a hazai ipar kötelező támogatása érdekében, megszavaztuk az Országos Ipartanács újjáalakítását és megszavaztuk azt is, hogy iparfejlesztési bizottságokat kell alakítani. Mindezekhez hozzájárult az, hogy a közüze. ülése 1931 december 11-én, pénteken. mek tekintetében ebben az iparfejlesztési törvényben mélyreható nagyfontosságú újítások rendeltetnek el. Mindezek azonban — sajnos — j csak irott betűk maradtak ezideig. A főméltó- A ságú kormányzó úr kihirdette ezt a törvényt, • ez törvénytárunkban szerepel, ellenben a vég- 7 rehajtási utasítás mind a mai napig nem jelent meg. (Szakács Andor: A választások előtt hozták a törvényt.) Innen ered azután az, hogy az ellenzéki oldalról, épúgy, mint most \ is közbeszóló képviselőtársam, szemrehányást tesznek a kormánynak és annak a gyanúnak adnak kifejezést, hogy mivel választások küszöbén állott a kormány, esetleg kortescélokból szavaztatta meg ezt az iparfejlesztési törvényt. En ebben az álláspontban nem osztozom, ellenben hogy most is elhangzott ez a közbeszólás, belekapaszkodom és megragadom az alkalmat, hogy e közbeszólás folytán is figyelmeztessem a kormányt arra, hogy ha az iparfejlesztési törvény végrehajtási utasítását rövid idő alatt ki nem adja, nem menekülhet semmi körülmények között az alól a vád alól, amelyet Szakács Andor t. képviselőtársam hangoztatott, hogy választások előtt másként kezelte a kormány az iparosokat, vagy az iparosok társadalmát, mint választások után. Bemélem, hogy ezt ^ a gyanút elhárítják azzal, hogy a végrehajtási utasítást rövid idő alatt kiadják, T. Ház! Az iparfejlesztési törvény végrehajtásán kívül kérem és követelem most már a kormánytól azt is, hogy a kartelltörvényt amelyet a főméltóságú kormányzó úr szintén kihirdetett, de amelyet ezideig végre nem hajtottak, végrevalahára hajtsa végre. Az igen t. pénzügyminiszteri államtitkár úr, aki éppen most jelent meg, , az ásványolajipari kérdésben is egészen más megoldáshoz nyúlhatott volna. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: Nem kellett volna törnie a fejét olyan tervezeteken, mint aminő volt például az ásványolajipar vállalatok kényszertársulásának gondolata, ha a karteltörvényt végrehajtotta volna a kormány, mert ebben a törvényben olyan szigorú, olyan drákói rendszabályok foglaltatnak, hogy azok alapján bármikor megtáncoltathatta volna a pénzügyminiszter az ásványoljaipari vállalatokat, diktálhatta volna az árakat és nem riadtak volna meg a fogyasztók ezrei és tízezrei akkor, amikor ez a kérdés napirendre került. Az iparfejlesztési törvény végrehajtásán kívül tehát sürgetem és követelem a megszavazott kartelltörvény végrehajtását is. (Zsigmond Gyula: De ez csak papíron van meg!) Áz iparosok sorsa ezidőszerint nem is a kereskedelmi miniszter úr, hanem a pénzügyminiszter, — a pénzügyminisztériumot vezető pénzügyi államtitkár úr kezében van. ök is, mint a többi társadalmi rétegek, egyedül és kizárólag a pénzügyminisztériumtól várják a megértést, ők is, mint a töbhi társadalmi rétegek, megértik azt, hogy éppen az őszi hónapokban kell falun az adó után kutatni, mert többnyire az őszi hónapokban van a falun pénz, az idén azonban teljesen abnormális ősz van, amely más naptári évekhez nem hasonlítható. Az idén sem a gazdánál, sem az iparosnál, annak dacára, hogy a termény betakaríttatott, ezidőszerint nincsen pénz és ebből kifolyólag adót, közterheket abban a mértékben, ahogy az tőle követeltetik, a gazda- és a kisiparostársadalom fizetni nem tud.