Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

322 Az országgyűlés képviselőházának 36 lem, négy esztendővel ezelőtt mondottuk mi, hogy — az ország gazdasági és pénzügyi erejét a lakáskérdés megoldására kell összpontosítani, hogy nagyszabású koncepciózus tervekre,^ a kivitelben pedig hatalmas tempóra van szükség, hogy a háború kitörése óta mind a mai napig eltelt időszak mulasztásait legalább részben pótolni tudjuk. Itt a napirend előtt egyébként igen rokonszenves felszólalásában Téglássy Béla képviselőtársunk azokról a szörnyű állopotokról beszélt, amelyek a falun a lakásviszonyok tekintetében fennállanak. Ez a szörnyű lakásinség, ez a kétségbeejtő lakásnyomorúság megvan mindenütt a vidéken és a városokban, de elhárítható lett volna akkor, ha ennek az elgondolásnak szavai és intenciói figyelembe vétettek volna és főképen, ha az abban megjelölt pénzügyi és finanszírozási módszerek igénybevételével valóban lett volna lakásügyi elgondolása a kormányzatnak és akart volna cselekedni ezen a téren. Az első szempont az volt. hogy országos lakásépítési törvény létesítendő- tehát nem országos lakásépítési hitelszövetkezet, összesen 30 milliós pénzügyi keretben, amelyből esztendők keserves erőfeszítésével 22 milliót lehetett eddig — amint az újabb információk szólnak — kihitelezni, hanem országos lakásépítési törvény, amely a tényleges szükséglet és a valóban fennálló lakásínség, tehát nem csupán a fizetőképes lakásszükséglet, hanem az ennek sokszorosát kitevő tényleges lakásszükséglet alánján állapítja meg a városokban és a községekben a legszegényebb néposztályok résziére építendő lakások mennyiségét. A fővárosban errenézve konkrétumok állottak rendelkezésre és e számszerűségek alapján proponáltuk, hogy tizenötezer kislakás és legalább háromezer szükséglakás építendő meg, mert csak ennek az előfeltételnek teljesítése esetén lehet áttérni — és még akkor is kétes, hogy lehet-e — a kötött gazdálkodásról a szabad lakásforgalomra. Ugyanez a programm tartalmazta azt is, hogy a nagyobb földbirtokok urai megfelelő számú egészséges munkás- és cselédlakás megépítésére kötelezendők^ Ez a programm előirányozta azt is, hogy a városokban és a fővárosban a közüzemek kötelesek munkásaik és alkalmazottaik részére az akkor még bőséggel rendelkezésre álló eszközeikből megfelelő munkás- és tisztviselőlakások r építésére, végül ugyanez a programm állapította meg azt, hogy a városokban, különösen pedig a fővárosban dühöngő szörnyű albérleti uzsora és az ezzel kapcsolatos morális visszásságok meggátlására egészséges és modern munkásszállók építendők férfiaknak és nőknek, annak a munkásgenerációnak, amely^ elzüllik és tönkremegy a mi szerencsétlen és áldatlan lakásviszonyaink következtében. Ez volt a mi lakásépítési programmunknak első^ fele, amely a feladatot jelölte meg. A második rész a fedezetet és az igénybeveendő anyagi forrásokat foglalja magában. Azt hiszem, hogy itt is minden józanul és becsületesen gondolkozó embernek el kell fogadnia azt a programmszerű megállapításunkat, amely szerint a lakásépítés számára a törvényhozásnak gondoskodnia kell bőséges és állandó fedezetről, mert csak megfelelő anyagi eszközök^ birtokában lehet az ország kétségbeejtő lakásviszonyain segíteni. Mi lett volna a fedezet? Elsősorban egy általános föld- és telek értékadó, amely nem a felépítményt, nem a földnek hozamát fogja meg, hanem a földnek és a teleknek az értékét, amely munkára, befektetésre és arra Ösz. ülése 1931 december 11-én, pénteken. tönöz, hogy ezt a nagy értéket, amely abban különbözik minden egyéb tőkétől, hogy nem termelt termelési eszköz, hanem a természetnek az ajándéka, valamennyiünk közös tulajdonát képező földgömbnek egy része, hogy ezt senki ne bírhassa magáénak, csak bérben bírhassa a közösségből azon az alapon, hogy a közösségnek megfizeti annak a területnek azt a mindenkori értékét, amely mindenkori értékben a közösség által létrehozott utak. csatornák stb. létesítése által megnövelt értékemelkedések jutnak kifejezésre. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondotta továbbá az az előterjesztés, hogy igénybe kell venni erre a célra az ingatlanokkal kapcsolatos állami jövedelmek öszszeségét, a földadót, a házadót, az ingatlanátírási illetéket, ezeket zárolni kell, ezeket nem fiskális bevételeknek, hanem céladóknak ,kell^ tekinteni és maradék nélkül a lakásépítés céljaira, a lakásinség enyhítésére kell fordítani. (Ügy van! a szélsőbalőlctalon.) Ami pedig a harmadik részt illeti, az elgondolás financiális és finanszírozási részét, erre vonatkozólag egy valóban országos, valóban nagyszabású hitelszövetkezetre gondoltunk, amelynek háromféle típusú kölcsönt kellett volna kibocsátani a. Az egyiket, mint kamatmentes szociális kölcsönt, a legszegényebb néprétegek lakásszükségletei biztosítására, a munkáslakások és munkásszálló építésére, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert ez kamatot nem bír el. Itt a legtöbb, amire lehet számítani, az, hogy 30—35 esztendő alatt az erre a célra külön stipulait adóbevételekből a kölcsönadott összegek visszatérülnek. Ezen az alapon azután fel lehetett volna építeni az egészséges és olcsó falusi és városi kislakások és munkásszállók ezreit és tízezreit. A második számú kölcsön a szociális igazság mértéke szerint, a valamivel teherviselőképesebb rétegek szamára, a városi és állami alkalmazottak, kisiparosok, kiskereskedők, kereskedelmi és magánalkalmazottak részére 2 és 3 százalék •mellett lett volna nyújtható és ezzel körülbelül megfelelt volna annak a gondolatnak, amelyet mindenütt elfogadtak és a gyakorlatban itt átültettek ott, ahol a háború utáni időben rájöttek arra, hogy a lakáskérdés kinőtt a magángazdaság kereteiből, hogy a lakásprobléma nem magánügy, hanem közügy (Ügy van! Ügy van! a szétsőbalodalon.) és ebből születtek meg azok a lakásügyi elgondolások Ausztriában, Csehszlovákiában és Németországban, (Buchinger Manó: Nézzék meg, mit alkotott Bécs! — Farkas István: A vörös Bécs!) amely módszerek eredményeiből egész városrészek keletkeztek pl. r Bécsben, egészen nagyméretű újjáépítés történt Csehszlovákiában is és ha mindezt talán túlságosan messzmenőnek méltóztatnak gondolni, ott van a német példa, ahol azon az egyszerű módon, hogy a házbéradó 2 százalékos kamatozás mellett, mint Hauszinssteuerhypothek az építtető rendelkezésére bocsáttatik, több mint egymillió új lakás létesült a szintén háborút vesztett, szintén nagy és súlyos nehézségekkel küzdő Németországban. A harmadik kölcsöntípus a biztosítási díjtartalékok felhasználását és ezekneek igénybevétele mellett megfelelő olcsó kölcsön nyújtását célozta, mert világosan állt előttünk már akkor, hogy fikció mindaz, amit a lakáskérdés magángazdasági alapon álló tudósai hirdetnek, hogy nincs lakásínség és lakásnyomorúság. Mi világosan láttuk, hogy az újonnan épült házakban ezeket a 800, 900 és 1000 pengős szoba-