Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-28

24 Àz országgyűlés képviselőházának 28. állításhoz nagymértékben hozzájárult a kormány ügyessége». Szószerint: «die Geschiktlichkeit der Regierung». A világ egyik első tekintélyének ezeket a szavait azért idézem, hogy ne az én igénytelen szavam, de Európa egyik első tekintélyének hangja győzze meg a t. Házat a vasút teljesítményének, munkájának nagyságáról, ennek az üzemnek gazdaságosságáról és hogy ne lemondással és kishitűséggel, hanem Önérzettel gondoljunk a vasút tízesztendős alkotásaira és ezeknek az eredményeknek alapján megnyugvással és bizalommal a jövőre. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Ezzel azonban távolról .sem akarom azt mondani, hogy a vasútnak nem volna kötelessége a jövőben is folytatni az üzemgazdaságosság terén azokat az intézkedéseket, amelyekkel már eddig is olyan kiváló eredményeket ért el. Jól tudom, hogy a feladat nagyon nehéz, mert a vasúti üzemi kiadások 60%-a — a kiadásokba beszámítottam már a tőkeamortizációt is — személyzeti költség és nyugdíjteher, amely téren a további redukció nézetem szerint ez idő szerint már lehetetlenség. Tekintettel azonban az üzemgazdaság terén elért kiváló eredményekre, mégis azzal a kéréssel fordulok a vasút vezetőségéhez, hogy az üzemgazdaság egyéb terein a mai viszonyok között végezze el még a lehető takarékoskodást. T. Ház! A közk-kerésről beszélve, meg kell még emlékeznem egy másik nagy közüzemről, a csepeli kikötőről, amelyről — meg vagyok győződve — a cseh Komáromban és a cseh Pozsonyban többet beszélnek, mint nálunk^ (Ügy van! jobb felől.) és nem minden animozitás nélküL Mindjárt az összeomlás után fogtak ennek a nagy kikötőnek létesítéséhez. 1928 második felében került üzembe a kereskedelmi kikötő és petróleummedence. Nem beszélve az első csonka évről, a második évben a forgalom 1*77 millió métermázsa volt, amely a következő évben 3*52 millió métermázsára emelkedett, tehát 100%-oá az emelkedés. Megjegyzem még, — és ezt főleg Kálmán István t. képviselőtársam múltkori beszédére reflektálva tartom szükségesnek elmondani, aki nem volt ilyen véleménnyel erről a kikötőről — hogy ez egyike ama kevés belvízi kikötőknek, amelynek bevételei fedezik az üzemköltségeket, sőt az üzemi feleslegekből telik még apróbb beruházásokra is. Az én igénytelen véleményem tehát az, hogy miután ez a kikötő nagymértékben elősegíti Budapest és az ország kereskedelmi forgalmát, ennek a kikötőnek továbbfejlesztése, ha a viszonyok megengedik, felette sürgős és felette fontos. , Legyen szabad még csak egy szóval rámutatnom a közlekedés terén a dunaföldvári hídra. Méltóztatik emlékezni, hogy a közelmúltban nyitották meg ezt a hidat, amely közúti közlekedést bonyolít le a Dunántúl és a Duna—Tisza-köze között és egyéb országos érdekeket is szolgál. Méltóztatik tudni, hogy Budapesttől Bajáig nem volt azelőtt Duna-híd és Baján is csak vasúti híd van. Az idő rövidsége miatt elhagyva az amúgy is közismert útépítési dolgokat, nem beszélve a közlekedés terén a Mavart.-ról sem, amellyel pedig az államvasút a háztól-házig való szállítás gyorsítására törekszik^ a vasúti üzletszabályzat szerinti felelősség és olcsóbb díjtételek mellett, foglalkoznom kell még néhány szóval a másik hatalmas közüzemmel, a postával és távirdával. A posta éppen úgy megsínylette a proletárdiktatúrát és az oláh harácsolást, mint a vasút, ülése 1931 november 26-án, csütörtökön* (Ügy van! középen.) az elmúlt tíz esztendő alatt azonban pótolta a hiányokat, rekonstruálta a berendezéseket és megcsinálta a technikai fejlődés megkívánta beruházásokat is, úgy, hogy a posta nia ismét azon a színvonalon áll, amelyen állott a háború előtt, amikor a magyar posta a magyar államnak egyik legnagyobb büszkesége voit. Hogy néhány nagyobb doiogra hívjam fel a figyelmet, méltóztatnak tudni, hogy automatizálták a budapesti telefonközpontokat, berendezve azokat a régi 24.000 előfizető helyett 75.000 előfizető^ kényelmes kiszolgálására, megkezdték a vidéki központok automatizálását, földalatti kábelbe helyezték a -budapesti telefonvezetékeket és a Budapest—pozsonyi, a Budapest—szegedi, a Budapest—ceglédi távkábelhálózat megépítésével bekapcsolták a magyar telefonszolgálatot az európai távkábelhálózatba, megadva a lehetőségét a külfölddel való kitűnő beszélgetésnek, aminek, azt hiszem, egyaránt örvend iparos, gazda és kereskedő. (Ügy van! Ügy van!) Szinte szemrehányást teszek magamnak, hogy nem szólhatok még egyéb, legalább ebbe a csoportba tartozó dolgokról, de meg kell emlékeznem Dinnyés t. képviselőtársamnak egy múltkori napirendelőtti felszólalása folytán a pestmegyei lecsapoló társulat munkájáról (Halljuk! Halljuk!), amely sokszáz esztendős mocsarakat tüntetett el és mintegy 110.000 katasztrális hold területet adott át a mezőgazdaság, a kultúra és a közlekedés szolgálatának. Ügy tudom, hogy ennek a területnek talán 10%-a szikes terület, de méltóztatik tudni, hogy a szikes területek javítása az országban folyamatban van, legalább 11.000 hold szikes területet javítottak, aminek legalább 90%-a kitűnően sikerült. Jól tudom, hogy vannak ezen a területen egyéb nehézségek is, műszaki nehézségek is, amelyeknek legfőbb oka az, hogy kicsi ezen a területen az esés. Ha azonban aktuális lesz ezen a területen az öntözés is, ez a nehézség jórészben megszüntethető lesz. Vannak azonkívül nehézségek a karbantartás körül a talaj lazasága folytán, vannak még egyéb apróbb-nagyobb kezdeti bajok, amelyek idővel a karbantartás folytán eliminálhatók lesznek. Minden ilyen nagy munkánál előfordulnak eleinte kezdeti nehézségek. A legfőbb nehézség azonban az, és én azt hiszem, hogy ez növeli meg a műszaki nehézségeket is, s ez szüli az elégedetlenséget, hogy nagyok, a mai viszonyok között, az ártéri járulékok- (Ügy van! jobb felől.) Ezen a nehézségen azonban a kormány, ha az állam pénzügyi viszonyai megengedik, segíthet, amint igénytelen nézetem szerint segítenie is kell, amire vonatkozó hajlandóságát különben a múlt esztendőben már meg is mutatta a kormány. Ezek a kisebb-nagyobb kezdeti nehézségek azonban nem változtatnak azon a tényen, hogy ezzel a munkálattal Csonka-Magyarország négymillió katasztrális holdat kitevő mocsaras területének utolsó részlete is nagyjában rendeztetett. T. Ház! Érzem azt, hogy nekem a mai nehéz gazdasági viszonyok között tulajdonképpen nem a múltról, hanem a jövőről kellett volna beszélnem. De tudatosan mutattam rá a múlt egynémely nagy alkotására, legalább a közlekedés terén, ebből meríthetünk és kell is merí-> tenünk okulást a jövőre. A jövőt csak a múlt eredményeire építhetjük. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Megszűnnék minden haladás, megszűnnék minden fejlődés, ha nem vesszük tudomásul, vagy éppen letagadjuk