Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-35
308 Az országgyűlés képviselőházának 35. litikának a tengelye pedig csak az lehet, hogy fizetni ^akarunk és fizetni fogunk, ha fizetési " képességünk érdekében gazdasági ' erőink érvényesülését lehetővé teszik. En nemcsak ezzel a konkrét esettel kapcsolatban, ' hanem általában nagyon károsnak tartom azt az itt elharapódzott szokást, hogy akkor, amikor tisztában vagyunk azzal, hogy gazdasági egyensúlyunk fenntartása s egész gazdasági jövőnk a hiteléletre van szorulva, mely hitelélet belső tőkeképződésből nem táplálkozhatik, hanem a külföldi bankárok bizalmát kell visszaszereznünk magunknak, egyebet sem teszünk, mint hogy hol mezőgazdaságunk, hol pedig egész országunk életképtelenségét hangoztatjuk. Ne méltóztassanak azt, képzelni, hogy az a külföldi bankár szentimentális, hogy egyedül azért, mert Trianonban velünk egy történetileg és etnográfiailag igazságtalan aktus történt, amely gazdaságilag is ab- . szúrd, nemcsak ránk, hanem egész Európára nézve, mondom, hogy ebből a szomorú tényből azt a konzekvenciát vonja le, hogy a rábízott tőkéket mégis ideküldi, akkor, amikor mi állandóan életképtelenségünket hangoztatjuk. De nemcsak ebből a pénzügyi praktikussági szempontból nem tartom helyesnek annak állandó hangoztatását, hogy ez az ország nem ország, hanem ellenkezik ez bel«ő meggyőződésemmel is, mert az az ország amely olyan termőfölddel rendelkezik, mint Magyarország, amelynek olyanmunkás és kitartó produktív gazdálkodója van, mint a magyar paraszt, olyan tanulékony és szerényigényű munkása, mint a magyar munkás, és olyan vállalkozói szellemtől áthatott kereskedői osztálya, mint a magyar kereskedőosztály, elveszettnek nem mondható; legfeljebb arról lehet szó, hogy nálunk Trianon miatt fokozottabb erőkifejtéssel kellett az egész világ előtt igazolnunk, hogy igenis, bár rosszabbak termelési feltételeink s nehezebb itt exisztenciát biztosítani, a magyar akarat s a magyar kitartás ennek ellenére is megteremti az eredményes termelés szükséges feltételeit. Ha ez a^ gondolat fog érvényesülni, akkor Magyarország^ bankárai a világhelyzet kitisztulásával, a pénzpiacok megj avulásával ismét kimehetnek, hogy ennek az országnak a szükséges hiteltőkéket megteremtsék. Nyugodtan merem állítani, hogy egy céltudatos politika, egy demokratikus szellemben vezetett parlament olyan biztosítékai itt a közrendnek, minden más országgal szemben, hogy a tőke nemcsak rentabilitást, hanem ezenfelül a biztonságot is megtalálja ebben az országban. De nemcsak külföldi pénzügyeinkben érvényesül ez a tervszerűtlenség és át nem gondolás, hanem rá kell mutatnom arra, —••• és ezzel közelebb térek interpellációm témájához — hoay belső gazdálkodásunkban is ez a tervszerűtlenség, ez a határozatlanság az- ami legjobban karakterizálja helyzetünket. Nem feladatom erről a helyről egy átfogó gazdasági programmot adni. Nekem a kritika szerepe jutott. Legföljebb azon síránkozhatom. hogy még kritizálandó matériát sem kapunk, ellenben c nem tarthat vissza -attól, hogy egyes területekről, elsősorban a hitelélet területéről talán incidentalisnak látszó, de a helvzet jellemzésére mégis alkalmas néhány körülményt fel ne hozzak, beigazolandó azt a tényt, hogy mennyire érzi ez az ország az igazi vezetés hiányát. Egy száraz gazdasági törvénnyel kezdem. A kapitalista termelés keretében a magángazdálkodásnak az a feladata ; hogy munkássága minél eredménvesebb, minél produktívabb le gyen. A centrális hatalomnak, a központi inülése 1931 december 10-én, csütörtökön. tézésnek, tehát az államhatalomnak jut az a feladat, hogy a magángazdálkodásnak ez a ténykedése ne váljék annyira egyoldalúvá, a köz szempontjából ártalmassá, hogy a gyengébbet elnyomja, hogy a gyengébbet károsodás érje. Ha ezt a termelés szempontjából foglalom össze, azt mondom, hogy a magángazdaság arra törekedjék, hogy minél nagyobb haszonnal termeljen, az államgazdálkodás feladata viszont az, hogy gondoskodjék arról, hogy a fogyasztás minél olcsóbban legyen kielégíthető. Es ha a magyar magángazdálkodás nem érzi maga felett azt az erélyes, azt a céltudatos, azt a mindenre kiterjedő központi gazdaságpolitikát, amely ennek az egészséges gazdasági politikának érvényesülését a gyakorlatban lehetővé teszi, a'kkor én elsősorban jobboldalon ülő képviselőtársaimmal szemben nem a magángazdát teszem ezért felelőssé, hanem az államhatalom részéről elkövetett hibákat kell ostoroznom. Miként a termelői életben, úgy a hiteléletben is ugyanazokkal a hibákkal, ugyanazokkal a nehézségekkel találkozunk. Itt van egy terület, amelyet ma Pever képviselőtársam is érintett, a magyar értékeknek, a magyar zálogleveleknek, a külföldi tőzsdéken való lezuhanása. Ez szomorú jelenség, de mint minden rossznak, ennek is megvan a gazdaságilag előnyösíthető oldala is. En sokkal jobban félve nyúlok bele olyan területekbe, ahol a nagy nyilvánosság: előtt az ember többet árthat, mint használhat, semhogy a záloglevél problémáit itt a parlament színe előtt minden részletében taglalhatnám. Ellenben, az hiszem, nem ártok semmiféle jogos érdeknek, amikor ezzel kapcsolatban elvként szögezem le azt, hogy nem lehet az államhatalomnak tűrnie azt- hogy ebből a devalválódásból, amely zálogleveleinknél előállott, csak a közvetítők és hitelezők profitáljanak, de a mélven suitott adós ne élvezze ennek előnyét is. Nem lehet azonban főkép tovább nézni azt. hogy akkor, amikor praktikussági és egyébként is érdekelt okoknál fogva megjelenik az a rendelet, hogy a magyar záloglevelek tulajdonosainak szelvényeit csak pensrőértékben kell beváltani, elmarad az a rendelet, amely mintegy kiegészítő része volna ennek a mondatnak s amely azt mondja: ellenben ezekkel a kuponokkal az esedékes annuitásokat lehet teljesíteni. Tisztelettel kérek meghosszabbítást. Elnök: Hány percet 1 ? Magyar Pál: Negyedórát kérek. Elnök: Méltóztatnák megadni? (Igen.) A Ház a 15 perc hosszabbítást megadta. Magyar Pál: Főként azonban nem történhetik meg, hogy akkor, amikor az- adós kellő időben teljesíti a fizetési esedékességét és az esedékes annuitásokat pengőben lefizeti, akkor a bankok ezt a lefizetést csak fenntartással fogadják el, hivatkozva arra, hogy Csákiakkor írják véglegesen jóvá, ha a jegybank részéről a valutakiutalás megtörtént. Mindentől r eltekintve, lehetetlennek tartom, hogy az amúgyis rosszabb helyzetben lévő adós ennek a konzekvenciáit viselje, (Ugy van! Ugy van! balfelől) mert mindenekelőtt egészen kétséges. hogy. abban az időpontban, amikor az illető bankok ezeket a dollárokat vagy más_ idegen valutákat kiutalva megkapják, ki fogja megállapítani, hogy az annak idején való pengő azonos értékű lesz-e azzal a pengővel, amely-
