Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

3Ô6 Az országgyűlés képviselőházának 35. vegyük holnap tárgyalás alá. Mindennél fontosabb ezek támogatása és mindennél f onto sab b az éhező szájak elhallgattatása. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Ház! Azzal a szociális gondolkozással, amelynek előttem szóló t. képvislőtársam kifejezést adott, én magam is és úgy gondolom, ennek a pártnak minden tagja egyetért. Nekünk azonban disztingválnunk kell a kívánalmak és a teljesítőképesség lehetőségei között. Nekünk az az qlajcsepp, amely a szociális gondolkozást jelképezi, olaj tengerré kell, hogy váljon lelkünkben, látva azt a gazdasági depresszió folytán kialakult európai helyzetet, amelyet fokozottabban érzünk éppen azzal a munkásosztállyal szemben, amelynek kezei éppen olyan becsesek ezen párt minden tagja számára, mint a t. túloldalnak, amint azt a t. képviselő úr hangoztatta. Amely ország a maga munkáskezeit nem becsiili meg, az a legkomolyabb és legbecsesebb értéket dobja oda a bizonytalanságnak. A munkáskezeknek, a munkának megóvása és biztosítása Magyarországon is a legfontosabb államérdeket jelenti. Ha tehát mi ebbe a disztinkcióba belemegyünk, korántsem az a célzat vezet minket, mintha mi a szociális olaj csepp gondolatában és szívünk érzésében eltávolodtunk volna attól a mélysé ges gondolkozástól, amely ennek a kérdésnek kapcsán mindnyájunk lelkét eltölti, hanem igenis, nekünk számolnunk kell azzal, hogy a pénzügyi lehetetlenülés helyzetében vagyunk, amikor az adakozási kívánság megvan a lelkünkben, de nincs meg a lehetősége annak, hog eléget tegyünk azoknak a szociális kívánalmaknak, amelyet megkövetel ezen a rettenetes nagy vértengeren átment Európán végigdübörgő nagy gazdasági válság, amelyet Magyarországon is érzünk. A t. előttem szólott képviselő úr ismételten felhozta a kormányelnök úrral szemben azt a vádat, hogy azt a bizonyos 150.000 pengő segélyt, ami már itt longum et latum tárgyalva volt, a munkanélküliek számára nem adja meg. Én igenis, kereken visszautasítom azt, mintha ennek a 150.000 pengőnek nem odaadása abból a szempontból indult volna ki, mintha a munkanélkülieket a kormány nem kívánná segélyezni Igenis, kívánja segélyezni, csak a segélyezés módja ellen volt a Ház ezen oldaláról kifogás, de korántsem az ellen, hogy a munkanélküliek bizonyos segélyezésben részesíttessenek. A kiosztás módjában politikumot láttunk és mi pártszempontokon felülemelkedve akarjuk az inség, a nyomor kérdését kezelni és attól a gondolattól vagyunk áthatva, hogy a magunk berkeiben sem tűrhetjük meg a pártoskodást, nem tűrhetjük, hogy elfogultság vezesse azt a kezet, amely az Ínségeseket akarja a rendelkezésre álló f csekély anyagi eszközökkel segélyben részesíteni. De éppígy nem tűrhetjük, hogy a másik oldalról is politikai szempontból történjék a segélyezés. (Szeder Ferene: Önök mindent politikai szempontból csinálnak!) Nem lehet indítvány formájában megoldani ezt a mélységesen nehéz kérdést, t amely minden magyar ember lelkét egyformán kell, hogy megfogja. Amikor a szegény embernek ma még sokkal nehezebb sorsáról van szó, amikor azt látjuk, hogy a mezőgazdasági munkás micsoda kínos válságon megy keresztül, amikor munka nélkül kell tengetnie a maga idejét, amikor semmiféle módja nincs ahhoz, hogy keresethez jusson, higyje el a t. előttem szólott képviselő úr, mi is épp olyan melegséggel érezzük ennek a kérdésnek ülése 1931 december 10-en, csütörtökön. rettenetes súlyát, mint önök és mindenkép igyekszünk arra, hogy ne kívánalmak, hanem teljesedés révén igyekezzünk ezen a kérdésen segíteni. (Szeder Ferenc: Azt érzik, hogy annak a politikának is része van benne, amit önök űztek? Nem érzik ezt?) Ezektől a gondolatoktól eltelve nem látom szükségét annak, hogy ez a kérdés kiragadottan, incidentaliter a holnapi ülés napirendjére tűzessék, amely kérdésnek megoldása különben nemcsak a kormánynak, de azt hiszem, minden képviselőnek és különösen ennek a pártnak kívánsága, amely párt az országos nyomorenyhító^ akció tényleges és cselekvőleges megindításában vezető szerepet vindikálhat magának. Zaj a baloldalon.) Mégsem lehet ezt a kérdést incidentaliter a holnapi ülés napirendjére tűzni, miért is kérem, hogy az elnök úr napirendi indítványát méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a joboldalon. — Malasits Géza: Hová tették az inségakció pénzét? Erről tessék beszélni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek Malasits képviselő úr. Méltóztassék megengedni, hogy legalább addig legyen csend, amíg az elnök beszél. Következik a határozathozatal. Megállapítom, hogy a házszabályoknak megfelelően ellenindítvány írásban be nem adatott, ennélfogva ellenindítvány nem létében az elnöki napirendi javaslatot jelentem ki elfogadottnak. Szeder Ferenc képviselő úr a mai ülés folyamán engedélyt kapott arra, hogy a következő ülés napirendjének megállapítása után személyes kérdésben felszólalhasson. A szó a képviselő urat megilleti. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Személyes kérdésben azért szólalok fel, mert az egyik tárgyalási napon Szilágyi Lajos képviselőtársam, tegnap pedig Andaházi Kasnya képviselő úr felénk adresszálva olyan kijelentést tett, amelyet magamra vonatkoztattam. Tudniillik én vagyok a szociáldemokratapártban az egyedüli, akinek a felesége tanítónő. Az urak valami jellemző módon ahhoz a módszerhez folyamodtak, hogy feleségemnek tanítónővé történt kinevezése mögött panamát keressenek, mert a szociáldemokratapártnál más panamákat nem találhattak. Kijelentem, hogy feleségen 1911 augusztus 13-ika óta állandóan aktív tanítónő, annak pedig még csak nyolc éve lesz, hogy a feleségem. Hogy azután idekerült, hogy a családi életet folytathassuk, az más kérdés és azt hiszem, talán e mögött sem látnak az urak panamát. Hog^y ezt okmányszerűleg idehoztam, azt csak azért teszem, hogy rávilágítsak arra a munkára, amelyet egyes képviselők a szociáldemokratapárt tagjaival szemben folytatnak azért, hogy őket diszkreditálják. Azt hiszem, ezek után nem sikerül azoknak az uraknak ez a munkája. Elnök: T. Ház! Áttérünk a sürgős interpellációkra. Sorrend szerint első Magyar Pál képviselő úrnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «Miért késik a jelzálogkölcsön-üzletnek a megváltozott pénzügyi helyzet folytán indokolttá vált szabályozása? Miért nem jelennek meg a betevők megnyugtatására, tehát a belső tőkeképzés szempontjából lényeges pénzintézeti havi kimutatások?