Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. ülése 1931 december 10-én, csütörtökön. 305 A kapitalizmus igen hadakozó kedvű reprezentánsától hallottuk ma, hogy valutát csak munkával lehet szerezni. Teljesen igaza van, a kapitalista társadalomban a valuta nem potyog az égből, nem -az angyalok szórják le, ha-" nem azért keményen meg kell dolgozni, exportlehetőségeket kell keresni, versenyezni kell az egész r világgal és dolgozni kell azért, hogy valutát hozzunk be. Kérdem azonban a t. Házat, hogyan akarnak itt munkát megindítani ebben a tőkeszegény országban, amelynek azonban^ kapitalista szempontból nézve a dolgot, óriási előnye van még Ausztria, Németország és Csehszlovákia felett az, hogy Magyarország az alacsony munkabérek hazája? Sehoi,^ talán még Kínában sem dolgozik a munkás relatíve olyan olcsón, mint nálunk Magyarországon. Ez áll különösen a mezőgazdasági munkásra, akinek életszintje mélyen a maláji kulié süllyedt. Ezeket támogatni kellene. A támogatáshoz szükséges adót a Ház. megszavazta, a kormány kegyetlen szigorral bevasalja, ebből százezrek jönnek össze éa a százezrekből gyűszűvel adagolnak vissza a városoknak. Ezt nem lehet tovább fenntartani. Fel kell hívnom innen a pénzügyi kormány figyelmét, hogy ennek igen súlyos következményei lesznek. Én teljesen tisztában vagyok azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel ma egy miniszterelnök Magyarországon rendelkezik. Nekem nem voltak különösebb vágyaim, különösebb illúzióim a tekintetben, hogy a miniszterelnök úr mit fog mondani. Tisztában voltam azzal, hogy azt fogja mondani, hogy nem tudok semmit. A munkanélküliek támogatása kérdésében, az ínségesek megsegítésének kérdésében azonban mégis csak elvártam volna azt, hogy a miniszterelnöknek pár bátorító, pár biztató szava legyen azokhoz, akiknek kemény nehéz munkájával ezt a társadalmat fenn kell tartanok. Pár biztató szava lehetett volna ahhoz a sok száz és száz mérnökhöz, orvoshoz, kereskedelmi alkalmazotthoz, utazóhoz, magántisztviselőhöz, munkáshoz, akik sóvárogva várják azt, hogy valami történjék az érdekükben. A miniszterelnök szavaiból mindebből csak annyit lehetett kivenni, hogy a munkanélküliek támogatásának azt a módját, amelyet eddig alkalmazott, nevezetesen hogy a szakszervezetek útján nagy kegyesen kiadott 150.000 pengőt, meg fogja változtatni, mert e tekintetben rossz tapasztalatokat szerzett a kormány; horribile dictu találkozott állítólag, de nem bizonyíthaíólag ember, aki otthagyta a munkáját, csakhogy segélyt kapjon. Nem hiszem, hogy a mimszterelenök úr magából termelte volna ki ezt a vádat. Akik ezt mondták a miniszterelnöknek, akik őt ebben az irányban informálták, azok szemtelenül hazudtak, mert olyan nyomorult kereseti viszonyok még Magyarországon sincsenek, mint amilyen nyomorult kevés pénzt kaptak ezek a szegény munkanélküliek . Nem hinném, hogy volna olyan könnyelmű munkás, aki otthagyná munkáját azért, hogy megkapja egyszer azt a szakszervezet által nyújtott segélyt, amelyet ki tudja mikor fog azután megint megkapni! A miniszterelnök informátorai, ha nem akarnak tudatos rosszakarattal célzatosan hazudni, nézzenek egy kissé az életben körül s akkor majd a főnöküket másképpen fogják informálni. Azután felháborodni azon, hogy a munkanélkülieknek adtak 150.000 pengőt, felháborodni akkor, amikor nyugodt cinizmussal hallgatjuk végig azokat a szörnyűségeket, amelyeket itt ma Fábián Béla t. képviselőtársam mondott! Nekem nem érdekem a kapitalista gazdálkodási rend védelme, nekem cseppet sem érdekem ennek a mai társadalmi rendnek a fenmaradása, én nem tartozom védeni ezt a mai társadalmi rendet, mert én ennek a mai társadalmi rendnek ellensége vagyok és gyökeresen meg akarom változtatni s ha erőmtől telik, — nem az enyémtől egyedül, hanem sok százezer társam erejétől — ennél a mai társadalomnál szebbet, jobbat, emberibbet igen könnyen el tudunk képzelni és meg is akarjuk valósítani ábrándjaikat. De az önök feladata ennek a mai társadalmi rendnek a fenntartása, az önök feladata a szent magántulajdon védelme, az önök feladata megvédeni az^ otthonukat, az oltárt és mindazt, ami hozzátartozik ehhez a mai gazdálkodási rendszerhez. Hát hogyan teljesítik a saját osztályukkal, saját fajtájukkal szemben a kötelességüket? Ügy, hogy nyugodt cinizmussal elhallgatják, hogy az irodaszolga hamisítja a nyugtákat s ugyanakkor dühös hangulatban hallgatják végig azt a szörnyűséget, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy még azt a 150.000 pengőt sem adja a munkanélküliek támogatására. Ha az urak a kerületeikbe elmennek, napnap után hallják a szólamokat a munkanélküliek érdekében. Még a legkeményebb szívű főszolgabírónak is megindul a szíve, amikor elnézi járásának nyomorékjait. En már nem mondok neveket, mert a végén talán megfosztanák az illetőt állásától, de láttam könnyező szolgabírót, amikor járásának szegényeiről beszélt. Ott áll tehetetlenül és nem tud rajtuk segíteni. Az egész segítségük összezsugorodik arra, hogy a fővárosban csináltak egy Szent Erzsébet segélyező t akciót és házról házra mennek, a mozgó karácsonyfára gyűjtik össze az adományokat és osztják szét, természetesen Wolff Károly s az ő pártjának recipéje szerint. Aki polgári házasságot kötött, az nem kap semmit, aki zsidó, az nem kap semmit, mert menjen a zsidó hitközséghez; a szociáldemokratát elküldik a szociáldemokrata pártszervezetbe. Kap tehát minden templom és parókia körül lebzselő koldussereg, ellenben a dolgozó, a produktív elem, aki hivatva volna egyszer^ e gazdálkodási rendszer nélkül Magyarország iparát és kereskedelmét fejleszteni, nem kap semmit. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék befejezni. Malasits Géza: Ha adnak is nekik valamit, akkor is osak olyan szemrehányó hangon teszik ezt. En nem tartozom a szentimentális lelkek közé. Még egyszer hangsúlyozottan jelentem ki: nem érdekem a mai társadalom fennmaradása, nem érdekem az a szörnyű temetői béke, amely Magyarországon szétterpeszkedik. Tisztában vagyok azzal, hogy amíg az urak 120 pengőért kapnak^ embert arra, hogy más embert megkurancoljon, aki szólni mer, addig ilyenek lesznek az állapotok. De ha önök kénytelenek lesznek leszállítani azoknak a fizetését, akik a mai rendszer oszlopai, ha leszállítják a csendőrnek^ rendőrnek, fináncnak, határőrnek a fizetését, nos, mi lesz akkor? Nagyon sötét mené tekel íródik fel a Ház falára, ha nem segítenek azokon, akiken segíteni kell, mert ezeknek a boszszúja szörnyű lesz, ha ráeszmélnek arra, hogy. nekik minden mindegy. Az elnök úr javaslatával szemben indítványozom, hogy Farkas István és társainak a munkanélküliek megsegítéséről szóló javaslatát