Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

298 Az országgyűlés képviselőházának 85. ilyen módon el tudjak valamit intézni, (östör József: No! No!) Mi az a no, no? (östör József: Az ellenzéki képviselőknek kitűnő összeköttetéseik vannak! Jobbak, mint nekünk!) Eddig ezt nem tapasztaltam. En a legtöbb esetben az illetőket azzal utasítom el, hogy én ezt az ügyet elintézni úgy sem tudom, forduljanak akár a kereskedelmi kamarához, vagy valamely más testülethez, vagy pedig ajánlok nekik egy befolyásos egységespárti képviselőt — az ilyen képviselőknek címe is közismert — aki azután elintézi az ügyet. Nem lehet arra számítani, hogy itt a valutakérdésben valami javulás álljon be, amikor az 1930-as népszámlálási adatok szerint — tehát nem egy magánstatisztika, hanem egy hivatalos statisztika adatai szerint — 1930-ban már 224.000 munkanélküli volt, amiből az iparban 22.000, a kereskedelemben 7000 volt, ,s ezekből a munkanélküliekből csak Budapesten és környékén több, mint 100.000 volt. Vannak emberek, akik elvégezték iskolájukat, — méltóztassanak a népszámlálásnak erre vonatkozó adatait megnézni — akik elvégeztek főiskolát, vagy egyetemet, és ezek közül 18—19 éves 344 olyan van, aki még soha semmiféle állásban nem volt, ami az ő hivatása, 20-24 éves 997, 25-29 éves 309, 30—39 éves 21, 40—49 éves 2. Itt tehát körülbelül 2000 olyan ember van, aki elvégezte iskoláit, de még soha nem jutott semmiféle foglalkozáshoz. Nem méltóztatnak gondolni, hogy ezekben az emberekben, akik éveken keresztül ültek az iskola padjaiban abban a reményben, hogy egyszer mégis valahol valami elhelyezkedést találnak és fenn tudják magukat tartani, mennyi elkeseredés és gyűlölet lakozhatik azok iránt, akik 2—3—4, sőt 5 állást is betöltenek, akik nyugdíjas korukban kezdenek el csak igazán keresni. Érdekes, a fővárosnál is mindig azt láttuk, hogy a tanácsnokok igyekeztek nyugdíjba menni, mert csak akkor tudtak keresni. Mennyivel helyesebb volna tehát, ha a kormány, ahelyett, hogy itt folyton lefaragja azok fizetését, akik még valamit kapnak, azt mondaná: megvizsgálom a nyugdíjasokat és megnézem, ki van rászorulva arra, hogy nyugdíjat kapjon. Ha áldozatot kérek egyesektől s ha áldozatot kérek az egész nemzettől, akkor miért nem lehet ezt a kérdést radikális módszerrel megoldani? Ha a hadiözvegyeknél meg lehetett állapítani, hogy ki van rászorulva, ki nincs rászorulva — mert a férjét egyformán vesztette el mindegyik — s azt mondták: te nem vagy rászorulva, te nem kapsz nyugdíjat; ha a hadirokkantakat addig mustrálták, míg a százszázalékosból hetvenötszázalékos, a

? hetvenötszázalékoisból ötvenszázalékos lett és így lejjebb, mert hiszen sem a keze, sem a szeme nem nőtt ki újra, csak a százaléka csökkent; ha azt látjuk, hogy a kormány minden téren a legkíméletlenebbül és a legridegebben jár el emberekkel szemben, akiknek jogos igényeik volnának a hadikölcsöntől kezdve az árvapénzek valorizálásáig, az életjáradékig stb., akkor miért áll meg egy területen és erre az egy területre miért nem meri alkalmazni ugyanazokat a módszereket, amelyeket más területen hathatósan alkalmaz? Miért nem küldenek ki egy mindenki által elfogadható fórumot? En. nem azt mondom, hogy a képviselőházból, (Östör József: Isten ments!) azt sem mondom, hogy a bíróságból, — de egy mindenki által elfogadható pártatlan fórumot. Tessék megvizsgálni és azt mondani: mindenkinek meghagyom a nyugdíját, aki nem kére» többet, mint amennyit keresne, ha ma aktív szolgálatban volna. En tehát igazán egészen ülése 1931 december 10-én, csütörtökön. nagy területet adok még a közgazdasági működésre. De az, akiről megállapítom, hogy ma háromszor annyit keres, mintha aktív szolgálatot teljesítene, mi jogon vesz még igénybe az államtól nyugdíjat? Éppen a Folkusházy-eset volt az, amely erre a legvilágosabban rámutatott. Egy ember, aki kapott százezer pengő fizetést és még a várostól is igénybevette a huszonkétezer pengő nyugdíját. Miért? Nem lehet százezer pengőből megélni? En tudok embereket, akik százezren is alig kapnak annyi jövedelmet, mint amenynyit talán egy úr kap itt, akinek közgazdasági tudását annyira értékelik, mintha az amerikai acéltrösztnek volna a vezérigazgatója, — legalább a fizetésében értékelik ennyire, nem pedig észben, ne méltóztassék félreérteni. (Derültség balfelől.) Amikor látjuk ezeket a kirívó példákat, akkor azt kell mondanunk, hogy úgy akarnak eredményeket elérni, hogy azt mondják: aki nem jelenti be, hogy Baselben egy safe-ben van 10.000 frankja, annak öt évet adok. Egy régi közmondás szerint akasztani csak azt lehet, akit elfognak. Már pedig ha nem lesz senki, akit elfognak, akkor kit akarnak akasztani? Ez is egyike azoknak a kirakat-törvényeknek, amelyeket a kormány saját igazolására akar hozni. Ez esetleg alkalmas lesz arra, hogy egypár kisembert megint becvikkeljenek, akit véletlenül elcsípnek s ezeken tényleg ki fogják próbálni a magyar igazságszolgáltatásnak minden módszerét, azonban generális javulást ettől egyáltalán nem lehet várni. Generális javulást csak egytől lehet várni: ha itt minden korlátozás meg fog szűnni. Attól lehet várni valamelyes javulását a helyzetnek. (Zaj. — Halljuk! Halijuk!) De amíg itt fennállanak korlátozások, akár a termelésben, akár az áru kicserélésében, akár a pénz forgalmában, addig a kapitalista termelés ezeket a rendszabályokat nem bírja el. Egy szovjetgazdálkodás elbírja ezeket a rendszabályokat, mert a bolsevista gazdálkodásnak : 1 Z cltermészete, hogy ott csak kényiszergazdálkodással és csak állami gazdálkodással lehet dolgozni. (Ügy van! -a ssélsőbaloldalon.) De félszovjettel nem lehet kormányozni kapitalista alapon. Már pedig ez félszovjetrendelkezés, amelyet itt mindennap kiadnak. Még a szovjetből jis csak a felét veszik át, mert rendeset még ebből sem tudnak átvenni. Tehát ezek a kényszerrendszabályok egy kapitalisztikus termelésben nem állják meg a helyüket, mert ezek a kényszerrends'zabályok csak arra lesznek jók, hogy a spekulációnak utat nyissanak és ezeknek a rendszabályoknak kijátszásával egyesek maguknak illegális hasznot tudjanak biztosítani. (Fábián Béla: Hogy néhány ember megint rabolhasson! Ez csak arra jó!) A szabadkereskedelem és a szabad kivitel, amely fennáll bizonyos vámkorlátozásokkal, még valahogyan megy, azonban hogy mindenkinek belenyúljanak a zsebébe és a szerint adjanak vissza abból, hogy nyersanyagot lehessen vásárolni, amint valakinek jó-e a ki járó ja vagy a protektora: ez teljesen megbukott, a gyakorlatban ez egyáltalán nem vihető keresztül. (Fábián Béla: Ez így van!) Mi a kivezető út ebből a helyzetből? A miniszterelnök úr gyászbeszéde, amelyet tegnap hallottunk, esetleg alkalmas arra, hogy annakidején, ha majd az országot temetik, akkor újra felolvassák azt, (Zaj a jobboldalon.) de másra ezt nem lehet használni; önképzőköri I dolgozat volt, amelynek azonban nem volt