Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. ü megyei kölcsönt, akkor azt látom, .hogy 1930 , január 7-én 89-es árfolyamon voltak, ami 7.84%-os kamatozásnak felelt meg, november 7-én 40-es árfolyamon voltak, ami21%-os kama­tozásnak felel meg. Ha azonban megnézem a newyorki tőzsdén a 7%-os városi kölcsön jegy­zését, akkor azt látom, hogy 1930 január 7-én 86.5 volt még ezeknek a kötvényeknek az ár­folyama, ami a 7%-os kamatozású kötvénynél (Magyar Pál: 6%-os!), a 7%-os kamatozású kötvénynél 8.52%-os kamatnak felelt meg. Ha pedig az 1931 november 7-iki árfolyamot nézem, akkor azt látom, hogy ennek a kötvénynek ár­folyama 25-ös, kamatozása pedig 28%. (Fábián Béla: Szép!) Ez a kép az, ami ennek az egész gazdasági helyzetnek leromlását mutatja, amiből kitűnik az, hogy hogyan értékelik azokat a zálogleve­leket, amelyeket annakidején, amikor azok ki­bocsátásra kerültek, majdnem százas árfolya­mon vették át az érdekelt pénzintézetek, vagy legalább is, ha ők alacsonyabban vették át, a tőzsdén százas árfolyamon és százas árfo­lyamon felül jegyezték ezeket, — mert hiszen a bankok nyereségét nagyrészben a kibocsátási és az eladási ár közötti differencia képezi — ezek tehát annakidején százas árfolyamon fe­lül voltak, hiszen a népszövetségi kölcsönnél látjuk is azt, hogy 1930-ban még százon felül volt ezeknek a kötvényeknek az árfolyama, ma pedig azt^ látjuk, hogy külföldön van egy olyan értékpapír, amely értékpapírnak a ka­matozása 28%-os ; Egy olyan országnak, amely­nek értékpapírját 28%-os kamatozásra veszik, nagyon gyengén állhat már a hitele, mert ha a hitelképesség szempontjából ez jó volna, ak­kor mindenkinek erre a papírra kellene vetnie magát, ezt kellene felvásárolni, és ezeknek a nagymérvű vásárlásoknak az volna az ered­ménye, hogy ezeknek az értékpapíroknak az árfolyama ismét emelkednék, ami kiegyensú­lyozná azt a csúnya képet, amelyet ezek a tőzsdei jegyzések mutatnak. A miniszterelnök úr tegnapi beszédében ismételten hangsúlyozta, — hiszen beszédének tulajdonképpen ez az egy határozott kijelen­tése volt, a többi semmitmondó és üres dolog volt, amit mi már annyiszor hallottunk, nem­csak itt, hanem sokkal szimplább helyeken is, és legkevésbé ilyen felelős helyről hallottunk ilyen szimpla kijelentéseket (Esztergályos Já­nos: Kupaktanács!) — mondom, ismételten hangsúlyozta, hogy a pengő belső árfolyamát tartani kívánja és semmiféle inflációt nem,, akar előidézni. Nem tudom, hogy ez a kimu­tatás, amelynek adatait itt felolvastam, mit bizonyít. Azt hiszem azonban, hogy ez minden­esetre az ellenkezőjét bizonyítja annak, amit a miniszterelnök úr itt mondott. De ha még valamivel bizonyosabb képet kíván kapni a miniszterelnök úr arról, hogy a külföld miképpen értékeli a pengőt, úgy vegye elő a genfi tőzsdének jegyzését és nézze meg azt, hogy hogyan értékelik azokat a részvé­nyeket, például a Magyar Általános Kőszén részvényeket és még egy csomp részvényt, amelyeket a nemzetközi tőzsdén jegyeznek. Nézze meg, hogy a Magyar Általános Kőszén részvényeket hogyan jegyzik Genfben, nézze meg, hogy ezt a Magyar Általános Kőszén részvényt hogyan jegyzik Budapesten, és ak­kor a kettő közötti differenciában megkapja azt, amit nem akar bevallani, de amit min­denki tud, és aminek kifejezője az a nagy disz­paritás, amely r ezeknek a valutáknak hivata­los árfolyama és a szabadforgalomban, az úgy­nevezett zugforgalomban lévő árfolyama kö­lése 1931 december 10-én } csütörtökön. 295 zött van- (Strausz István: Szomorú megállapí­tások.) Ezek a számok végeredményben kell, hogy ide kívánkozzanak, ide kívánkozzanak pedig azért, mert hiába akarjuk mi a fejünket a ho­mokba dugni, hiába akarjuk mi a tényeket le­tagadni, szakemberek előtt, üzletemberek előtt, kereskedő emberek előtt, külföldi pénzemberek előtt ezek az adatok ismeretesek. Hát kit aka­runk mi bolonddá, tartani azzal, hogy mi ma­gunk nem akarjuk ezt elmondani, nem akarjuk ; tt bevallani? (Ügy van! balfelől.) Hát kit: a genfi bankárt, a newyorki bankárt vagy a lon­doni tőzsdét akarjuk bolonddá tartani, hogy mi azt mondjuk, hogy itt benn a pengő árfolyama pedig változatlan, holott zálogleveleink árfo­lyama 25%-ra ment le, vagy pedig nem tudom, be akarjuk bizonyítani azt, hogy a genfi tőzsde rosszul jegyzi a magyar értékeket, amikor pe­dig minden bécsi újságban, amelyet 24 Groschen ért a körúton itt Budapesten mindenki megvásárolhat, bárki ellenőrizheti az árfolya­mokat és kinézheti belőlük azt, hogy a magyar és külföldi jegyzések között 40% diszparitás van. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor ezek a tények itt vannak szemünk előtt, mit kell ak­kor itt titkolódzni, mit kell itt begombolkozni és miért kell itt olyan rendelkezéseket csinálni, amelyekről csak a szűkebb beavatottak tudnak vagy egypár bank bír csak tudomással vagy egypár bennfentes ember, akik azután ezeket az információkat, nem tudom, nem használják-e ki egyéni céljaikra és nem csinálnak-e olyan üzle­teket és_ olyan kötéseket, mint amilyeneket an­nakidején láttunk, amikor a kiviteli és behoza­. tali engedélyek korszakát élte ez az ország, amikor a kiviteli és behozatali engedélyeknek árfolyamuk volt, és amikor itt a Szabadság­téren és a szabadságtéri kávéházakban fix áron lehetett vásárolni nem kereskedőktől, nem hoz­záértő emberektől, akiknek szükségük volt rá, hanem közvetítőktől, ezeket a kiviteli és beho­zatali engedélyeket. (Fábián Béla: Jó öreg ló­kiviteli engedélyek!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) * ^Egyet nem bír el a gazdasági élet: a titko­lódzást. Hiába akarnak titkolódzni, a gazdasági élet nem bírja el á titkolódzást. De nem bírja el a kényszerrendszabályokat sem. Mes: vagyok róla győződve, hogy hiába méltóztatnak itt tör­vényben megállapítani ötévi fegyházat annak a részére, aki nem fogja ezeket a valutákat be­jelenteni, legfeljebb az történik meg, ami leg­utóbb megtörtént egy törvényszéki tárgyaláson, hogy egy valakin töltik ki a bosszújukat, egy olyan emberen, akire másért haragusznak, olyasmiért, amiért annakidején tulajdonképpen a párizsi követséget kellett volna felelősségre vonni, mert elfelejtette a nosztrifikálás alkal­mával az ott nosztrifikált kötvények számát feljegyezni és ezzel lehetőséget nyújtott egy spekulációra, miután pedig ez a spekuláció nagyon sok pénzébe került a magyar államnak, ezért ennek a spekuláns társaságnak egyik csa­ládtagját egy másik olyan ügyből kifolyólag, amelyért nem lehetett volna a törvény szerint megbüntetni, kellett lecsukatni és megbüntetni. Nem hiszem, hogy a törvénykezésnek ez a fajtája és ez a formája a külföldön bizalmat keltene, mert végeredményben ha valami iránt a nemzetközi pénzpiacnak van érzéke, a fegy­ház iránt igen nagy érzéke van. Mindenféle spekulációba belemennek, de ha valahol fegy­házat is lehet kapni, akkor semmiesetre sem

Next

/
Thumbnails
Contents