Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

â94 Àz országgyűlés képviselőházának a másiknál ezen az alacsony áron a világpiaci ár érvényesülését meghiusítja'? Honnan vesz magának valaki bátorságot ahhoz, hogy ilyen önmagában véve kompenzációs engedélyeket szolgáltasson ki úgy, hogy azokat csak az egyik kapja és mindig a nagy kapja és sohasem a kicsi kapja, a nagyok élvezzék az előnyöket s a kicsinyek fizessék meg az árát? Annak a rendszernek, amelyet én voltam bátor propo­nálni, az a mindenekfelett való előnye van. hogy ami bajt és hátrányt magában hord, az a gazdasági _ élet szabad kialakulása által elő­idézett baj és hátrány, amelyet akként, mint a többi bajokat és hátrányokat, el kell viselni. De lehetetlen elviselni olyan bajokat és hátrá­nyokat, amelyek a kormány által osztogatott protekciókból, a kormány által osztogatott monopóliumokból és privilégiumokból szár­maznak, vagy amelyek abból származnak, hogy nem ismerik a helyzetet, amint természetes, hogy nem ismerik, amint a Kereskedelmi Banknak ez a füzete helyesen mondja, hogy egy gazdasági büróból nem lehet egy egész ország gazdasági életét átlátni. Ilyen intéz­kedésekért igen súlyos dolog a felelősséget a mai nehéz időkben vállalni. T. Ház! Miután én, ismétlem, ezeknek a rendszabályoknak, amelyek itt proponálva van­nak, semmiféle jelentőséget a valuta javítása szempontjából nem tulajdoníthatok; miután semmiféle világos politikáját a kormánynak a valuta- és devizaügyek mikénti intézése tekin­tetében nem látom; miután a moratórium vagy transfer-moratorium körüli eljárásában nem látok mást, mint tétovázást, ingadozást és semmi által nem indokolt titokzatos diplomati­zálást; miután továbbá a devizaellátás rendjé­ben követett ez az eljárás, amely ellen számada­tokat hoztam fel, igazságtalan és termeléselle­nes; s miután a kormánynak semmiféle kiala­kult termelési és gazdasági politikáját nem lá­tom; ennélfogva a kormány iránt bizalmatlan­sággal viseltetem és a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a bal- és a szélső­baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök; Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Az előt­tünk fekvő törvényjavaslat rendelkezéseinek egyike azt tartalmazza, hogy azokat, akik kül­földi devizájukat kellő időben nem jelentik be, súlyos börtönbüntetéssel sújtják. Ez a törvény­javaslat, amely itt van előttünk, kópiája körül­belül azoknak a rendelkezéseknek, amelyeket a németek gazdasági helyzetük súlyos volta köze­pette adtak ki, s amelyekkel a maguk deviza­készleteit akarták megmenteni. De a német államot sem tudta ez a rendelkezés megmenteni attól, hogy a becslés szerint körülbelül 1500 millió márkát ki ne vigyenek külföldre, mert a súlyos börtönbüntetések és egyéb rendelkezések ellenére nem szolgáltatták be, illetőleg nem jelentették be ezeket az összegeket. T. Ház! Én a törvényjavaslatnak azt a ren­delkezését, amely súlyos büntetéseket helyez ki­látásba, helyesnek tartom ugyan, de azt hiszem, hogy nagy csalódás fogja érni az illetőt, aki ettől a rendelkezéstől azt várja, hogy e^y lé­nyeges összeg fog bejelentetni a Nemzeti Bank­nál. Általában teljesen titokzatos az a helyzet, amely itt van. Senki nem lát tisztán és senki nem tudja, hogy az előző kötelező bejelentések alapján — amikor a bankok és a magánosok kénytelenek voltak bejelenteni devizakészletei­ket vagy külföldi követeléseiket — milyen összeg jelentetett be, még kevésbbé tudunk" ar­. ülése 1931 december lö-én, csütörtökön. ról, hogy ezekből a bejelentett összegekből mi­lyen összeget vett eddig igénybe a Nemzeti Bank azért, hogy külföldi fizetési kötelezettsé­geinek eleget tudjon tenni. Mindenesetre tájé­koztatást ad erről a dologról a Nemzeti Bank kimutatása, amelyből azt látjuk, hogy a múlt évhez hasonlítva körülbelül 118 millió pengővel kevesebb a Nemzeti Bank aranyállománya, ami arra vezethető vissza, hogy olyan összegeket kellett kifizetni, amelyekre nem volt más fede­zet, mint a Nemzeti Bank aranyfedezete és azt kellett igénybe venni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsóbaloldalon.) Teljesen osztozom az előttem szólott Eber Antal t. képviselőtársamnak abban a nézeté­ben, hogy csak termeléssel lehet külföldi fize­tési eszközöket szerezni. (Fábián Béla: Ez ^így van!) Miután a mezőgazdasági termények árá­ból, bármilyen nagy mennyiséget exportálnánk is, a mai viszonyok közepette alig lehet számot­tevő valutát szerezni, tehát nem marad más hátra, minthogy arra törekedjünk, hogy az ipari termékek kiszállításával szerezzük meg ezeket az eszközöket. Az ipari termelés előmoz­dításánál azonban azt látjuk, hogy a belső fogyasztás hónapról-hónapra csökken. Szám­adatokat lehet felsorolni, amelyekkel igazolni lehet, hogy a belső húsfogyasztás, a cukor­fogyasztás; a ruha-, cipő- és egyéb fogyasztás milyen mértékben csökkent, úgyhogy a belső fogyasztásra itt az ipar tekintetében alig lehet számítani, külföldre pedig az áruszállításnak megvannak azok a nehézségei, amelyekről itt az előttem szólott képviselő úr beszélt. Egész gazdasági helyzetünkről tiszta képet kapha­tunk, ha megnézzük, hogy milyen árfolyamon vannak azok az értékek, amelyeket a külföld még értékeknek fogadott el, mert hiszen annak­idején, amikor a kölcsönt adták nekünk, nem azért adták ezt a kölcsönt, mintha nem bízná­nak a magyar állam fizetőképességében, (Fábián Béla: Űgy van!) tehát adtak kölcsönt, de e kölesönök fedezetére zálogleveleket bocsá­tottak ki. Ilyen záloglevéltípus több van forgalom­ban. Itt van a nagy népszövetségi kölcsön, a vármegyei kölcsön, itt vannak a városi köl­csönök, a többi kölcsönök, a fővárosi kötvények stb., amelyek mind kint vannak a nemzetközi piacon, ott értéket képviseltek és ennek az értéknek a meghatározása, értékelése adott körülbelül tájékoztatót arról, hogy külföldön ezeket az értékeket mennyire becsülik. Ha most megnézem, hogy pl. a londoni tőzs­dén a népszövetségi kölcsönt miképpen jegyez­ték, akkor látom, hogy 1930 január 7-én a nép­szövetségi kölcsönt a londoni tőzsdén 103-as ár­folyamon jegyezték, tehát a névértéken felül három ponttal jegyezték, tehát többre értékel­ték, mint amennyi kibocsátási árfolyama volt. Miután ez a kölcsöntípus 7 és fél %-kal volt a kamatozásra bemondva, kamatozása 7.43% volt •csak, tehát nem hozta meg azt a kamatot sem, amely meg volt állapítva, mert időközben ár­folyama a névértéken felül emelkedett. Ha most megnézem a november 7-iki árfolyamot — későbbi adat nem áll rendelkezésemre, tehát nem tudom, hogy azóta milyen esés követ­kezett be, — azt látom, hogy a 103-as árfolyamú népszövetségi kölcsön 55-ös árfolyamra esett le, amit ha annak kamatozásához viszonyítok, 14.12% kamatozást kapok. A 7.5%-os vármegyei kölcsön kötvényei 98-as árfolyamon voltak 1930 január 7-én, úgyhogy 8.04% kamatot hoz­tak. November 7-én ezeknek a zálogleveleknek az árfolyama 46 volt, a kamatozás pedig 18.82%, ha azonban megnézem a 6%-os vár-

Next

/
Thumbnails
Contents