Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

288 Az országgyűlés képviselőházának 35, Bank képet akar magának alkotni arról, hogy mire számíthat itt valutáris bejövetel szempontjából, akkor ennek a rendelkezésnek kibocsátására, tehát a bejelentésre szükség van. Ez a rendelkezés természetesen írott malaszt maradna, ha büntetőszankcióval nem lenne ellátva. Erről is gondoskodik a törvényjavaslat 4. Vának 2. bekezdése, amely hat hónapos, tehát elég szigorú büntetőszankciót állapít meg. Ezek voltak a törvényjavaslat eredeti rendelkezései. Kétszeresen alá kell húznom, hogy az egyesített bizottságok a javaslatot lényegesen megszigorították, még pedig két igen lényeges irányban. Amint méltóztatnak tudni, az eredeti rendelet, amely a 33-as bizottság hozzájárulásával 'bocsáttatott ki, az a bizonyos 4950. számú rendelet, amely az egész anyagot tartalmazza, egy prekluziv határidőt állapított meg a megszerzés időpontja szempontjából, még pedig szeptember 15-ét. Egy kardinális eltérése az uj javaslatnak a bizottságok által javasolt 3. §, amely a szeptember 15-ike utáni időre is kiterjeszti generálisan ezt a tilalmat és kimondja egyben azt a rendkívül szigorú büntetőszankciót is, hogy amennyiben a szeptember 15-ike után megszerzett valuta stb. bejelentése, illetőleg rendelkezésre bocsátása meg nem történik, akkor is ugyanazok a büntetőjogi szankciók lépnek életbe, mint amelyek a szeptember 15-ike előtti időre a törvényjavaslat 1—3. ^-aiban kimondattak. Kiegészítették azonban az egyesített bizottságok ezt a javaslatot még egy új fejezettel is, amely a kivitt vagyontárgyak egyenértékének beszolgáltatását biztosító kötbérre vonatkozik. Ez a kötbér nem egészen új a nyár óta megjelent rendeleti jogalkotások terén, amennyiben •erről már a 4500. számú rendelet 3. Va is megemlékezik, azonban semmi közelebbi meghatározást nem állít fel sem a feltételek, sem a szankciók tekintetében, úgyhogy ez a kötbér eddig nem volt alkamas arra, hogy a Nemzeti Banknak megfelelő fegyver r adassék kezébe azokkal szemben, akik bejelentési, illetőleg rendelkezésre bocsátási kötelezettségüknek eleget nem

1 tettek. Ennélfogva ez az új II. fejezet ezeket a rendelkezéseket tartalmazza: először is maximálja a kötbér nagyságát 50%-iban, ami meglehetős magas, ezenkívül azonban rendelkezéseket tartalmaz atekintetben, hogy hogyan történjék ennek a kötbérnek kivetése és be nem szolgáltatása esetén mi történjék. Itt disztingválni kell a szabályozásnál atekintetben, hogy a törvény életbelépése előtt vitt-e ki valaki valamely vagyontárgyat, vagy néni! Tudniillik azért kell különböztetnünk, mert az utóbbi esetten a Nemzeti Bank abban a helyzetben van, hogy felhívhatja az illetőt a beszolgáltatásra. Ez esetben az általános magánjogi konstrukció szerint is megengedhető a kötbér, hiszen minden felhívással összekapcsolható kötbér. Nehezebb volt ezt megkonstruálni a múltra vonatkozólag, hiszen azokra nézve, akik már kivitték ezeket a fizetési eszközöket, quasi ex lege állítottunk fel kötbért. Itt a kötbér élne; vezéshez szigorú jogászi szempontból talán szó férhet, a lényeg azonban az, hogy azokkal szem: ben is, akik már kivitték a fizetési eszközöket és akikre nézve a fehívás ilymódon már nem történhetik meg. A Nemzetig Banknak a jogköre tehát megvan itt is éppúgy, mint azokkal szemben, akik még nem vitték ki a fizetési eszközöket. Korrektül óhajtja a javaslat 7. §-a megoldani az ellentmondás kérdését, amely mindenülése 1931 december 10-én, csütörtökön. kinek, akivel szemben a Nemzeti Bank fellép, megadja a jogot és az ezen ellentmondás feletti ítélkezés jogát a független bíróságra bízza rá. Amennyiben a budapesti kir. törvényszék végzésével a fél elégedetlen, másodfokon felfolyamodást adhat be és a budapesti ítélőtábla dönt ebben a kérdésben. Alá kell húznom, hogy ennek az ellentmondásnak joga igen szűk körre van szorítva, amennyiben csak abban az esetben adja meg az illető félnek az ^ellentmondási jogot a beszolgáltatással, illetőleg a rendelkezésre bocsátással szemben, ha az .illető egyáltalában nem kapta meg, vagy csak részben kapta meg az illető valutát. Ami a behajtásra vonatkozó 8. és 9. §-okat illeti, ezek olyan részletrendelkezések, amelyeket ismertetni nem óhajtok. T. Ház! Nem vagyok egészen könnyű helyzetben ennél a témakörnél. Bizonyos, hogy ez a valutáris javaslat tulajdonképpen okozati kapcsolatban van az egész magyar közgazdasági és pénzügyi élet legsúlyosabb problémájával. (Ügy van! jobbról.) En meg tudom érteni azt, ha itt a javaslat során meginduló vita esetleg lényegesen tágabb körben fog mozogni, mint az az előadmány, amelyet én a bizottság részéről bátor voltam előterjeszteni. Én azonban nem mehettem tovább, mint amennyi az előadó tisztje, tudniillik, hogy előadjam a bizottsági többségnek álláspontját ebben a szóbanforgó kérdésben, amelyet a törvényjavaslat rendezni kíván. Intézményesen kell jogokat adni és rendelkezésre bocsátani a magyar állam hivatalos szervei és a Nemzeti Bank részére abban a tekintetben, hogy a magyar valutát megvédelmezzük. Természetesen más kérdés az, hogy ezzel a felhatalmazással való élésnek a módja, más szóval a valutapolitika mikéntje hogyan történik. Bár elismerem azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása során tág tere nyílik e kérdés taglalásának, én azonban most ennek a — hogy úgy mondjam — valutapolitikai kérdésnek taglalására most nem térek ki, mert ez túlhaladná előadói kötelességemet. Egyet azonban pártkülönbség nélkül tartozunk itt leszögezni, azt tudniillik, hogy nein lehet ebben a Házban párt sem a jobb-, sem a baloldalon, amely a valutavédelemnél ne abból a kardinális elvből indulna ki, hogy e.z csak úgy történhetik és csak olyan keretek közt mozoghat, hogy a magyar termelést ne veszélyeztesse. (Ügy van! jobbról.) Ebben a tekintetben csak utalok azokra a jobb- és baloldalról elhangzott beszédekre, amelyek bizonyos mértékig kifelé is szóltak, melyek szerint a magyar" állam és a magyar gazdaság külföldi hitelezőinek is meg kell érteniök — saját jól felfogott érdekükben is — azt,^ hogy a magyar állam valutavédelmi intézkedései csak addig a határig mehetnek, amelyek azt a magyar termelést, amely nemcsak a létünkneir. hanem adósságunk visszafizetésének is a biztosítéka, nem fogják akadályozni. (Ügy van! jobbról.) Azt hiszem, hogy e mellett a formula mellett és annak a meggyőződésemnek a hangoztatása melleit, hegy ezzel a nagy kardinális elvvel maga a javaslat nem ellenkezik, nyugodt lélekkel ajánlhatom a javaslatot a t. Háznak elfogadásra, iliclyedés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Eber Antal! Éber Antal: T. Képviselőház! Az igen t. előadó úr által ismertetett úgynevezett valutavédelmi intézkedések abba a körbe tartoznak, amely körről egyszer már itt a t. Kép-