Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

Az országgyűlés képviselőházának 85. • népjóléti miniszter úr kéri Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, ugyanazon ülésben bejelentést tettem, amely szerint ez a megkeresés sérti a mentelmi jogot s azért e mentelmi jogi sérelmet bejelentettem a Ház színe előtt. A mentelmi bizottság ezt a kérdést letárgyalta. A bejelentés és a tárgyalás közötti időközben azonban olyan adatok jutottak tudomásomra, amelyek azt igénylik, hogy ez a bejelentés kiegészíttessék. Különösen tudomásomra jutottak a Fábián Béla képviselő úr mai beszédében idézett fegyelmi elhatározások, valamint azok a tények, amelyek ott fel vannak sorolva pénzek elsikkasztásáról és hűtlen kezelésről. Éppen azért tisztelettel bejelentem a mélyen t. Képviselőháznak, hogy a népjóléti miniszter úr, mielőtt a Ház arra engedélyt adott volna, Dréhr Imre országgyűlési képviselő ellen fegyelmi eljárást rendelt el. Ennek a fegyelmi eljárásnak elrendelése, valamint az, hogy e fegyelmi ügyben a Ház engedélye nélkül kihallgatták Dréhr Imrét, aki kijelentette, hogy ebben zaklatást lát és azt kívánta, hogy őt bíróság vagy parlamenti bizottság elé állítsák és ennek ellenére a fegyelmi eljárás vele szemben írott határozatban elrendeltetett; a mentelmi jog olyan flagráns és súlyos megsértése, hogy ezt tisztelettel a Ház' színe előtt bejelentem. Célom ezzel az, hogy ez a Drehrügy végre a nagy nyilvánosság elé kerüljön, nem pedig fegyelmi úton titokban intézzék azt el. mert az a fontos, hogy akár a parlament nyilvánossága, akár a független bíróság nyilvánossága állapítsa meg, hogy ki és kik a bűnösök ebben a kérdésben. Súlyos bűnöket követtek el, és amikor maga a képviselő, akinek fegyelmi ügyben kikérését indítványozzák, azt mondja, hogy «Fegyelmi ügyben nem állok rendelkezésre, de büntető ügyben, vagy a parlament nyilvánossága előtt rendelkezésre állok» — ez a közérdeknek szolgálata s minden ezzel ellenkező intézkedés zaklatást jelent. Azért én, amikor ezt a mentelmi sérelmet bejelentem, mély tisztelettel kérem a mélyen t. elnök urat, hogy ezt vita nélkül a mentelmi bizottsághoz utasítani méltóztassék. Elnök: Gál Jenő képviselő úrnak mentelmi jog megsérteni bejelentését a házszabályok 103. §-a alapján átteszem a mentelmi bizottsághoz. Napirend szerint következik a külföldi fizetési eszközök és külföldi követelések bejelentéséről szóló törvényjavaslat (írom. 97, 103) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Örffy Imre előadó: T. Ház! Köztudomásúak azok a nagy érdekek, amelyek a Magyar Nemzeti Bank külföldi fizető eszközeinek védelméhez, illetve biztosításához fűződnek s amelyek védelmében intézkedéseket kell tennünk. Az egész világ valutavédelmi intézkedéseket tesz. Azt hiszem, e tekintetben könnyű a feladatom, amikor rámutatok az egyesített bizottságok álláspontjára, amely szerint mi magunk sem vonhatjuk ki magunkat ezek alól a valutavédelmi intézkedések: alól, ezeknek az intézkedéseknek törvénnyé emelése alól. A 33-as bizottság ismételten foglalkozott ezzel a kérdéssel, azonban az 1931:XXVI. te., amely a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szól, elég szűk körben vonta meg a kormány részére és ezzel kapcsolatosan a 33-as bizottság részére azt az intézkedési jogkört, amelyen belül a kormány büntetőjogi rendelkezéseket tehet. Tudvalevőleg a törvény 3. §-ának ése 1981 december 10-én, csütörtökön. 287 * első bekezdésében maximálisan két hónapig terjedő elzárást engedélyez, mint rendeleti büntetőjogi rendelkezést. Tisztán ez volt az az ok, amiértsem a kormány, sem a 33-as bizottság nem vállalhatta a felelősséget annakidején, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozott. Szükség van tehát arra, hogy szigorúbb büntető rendelkezéseket állítsunk fel, olyanokat, aminőket most már ez a törvényjavaslat állít fel. A feladat tehát a kormány részére adva volt. Először is szigorúbb büntetőjogi szankciókat kellett hozni, amelyek, amint méltóztatnak a törvényjavaslatból megállapítani, egyrészt a bűntetti, másrészt pedig a vétségi minősítéssel kapcsolatosan meglehetősen szigorú büntetési szankciókat tartalmaznak, másodszor a magyar büntetőtörvénykönyv alapelvének és szellemének megfelelően, miután ilyen erős büntetési tétel-változtatás történt, újabb határidőket kellett megszabni, hogy ennek a határidőnek eredménytelen elmúlása esetén legyen lehetőség a büntető szankció alkalmazására. De gyakorlati, opportunitási szempontokból ennél tovább kellett menni. Sajnos, itt a külföldi tapasztalatok is eléggé nemlegesek és kedvezőtlenek abban a tekintetben, hogy tisztán büntetőjogi rendelkezések a nagyon kívánatos cél elérését százszázalékig nem eredményezik. (Ügy van! jobbról.) Éppen ezért kellett egy utolsó amnesztia-lehetőséget is adni azok részére, akikben még van egy szikrája a hazafi lelkiismeretességének és annak a kötelességérzetnek, amellyel mindenki tartozik ennek az államnak, ezzel az országgal szemben, amely olyan hihetetlen nagy valutáris nehézségekkel küzd. Az a cél, hogy ezek részére amnesztia legyen lehetséges, amennyiben a törvényben előírt tizenötnapos határidő alatt vagy a valuta illetve egyéb érték rendelkezésére bocsátásával, vagy azoknak a bejelentésével ezek elől az igen szigorú büntetések elől menekülhetnek. Ezek lényegében azok a rendelkezések, amelyeket a törvényjavaslat 1. és 2. §-ai tartalmaznak. Vannak ezenkívül itt részleges intézkedések, olyanok, amelyek talán a Ház egyetemét nem érdeklik annyira, éppen azért csak megjelölöm ezeket. Ilyenek az elkobzásra, valamint a biztosítási végrehajtásra és a bűnügyi zárlatra vonatkozó rendelkezések, amelyeket a büntetőperrendtartás rendelkezéseivel analog módon szabályoz a javaslat. Az eredeti 'miniszteri javaslatban ezen a röviden ismertetett anyagon kívül még csak egy rendelkezés volt és pedig a régi 3., a mostani 4. §, amely szakasz rendkívüli jelentőségű. Ezt alá kell húznom, mert ez nem mond ki mást, mint azt a rendkívüli szigorú rendelkezést, hogy minden magyar állampolgár, jogi vagy természeti személy kötelezhető legyen minden külföldi vagyonának és jövedelmének bejelentésére, tekintet nélkül arra, hogy az a külföldi vagyon vagy jövedelem mely időpontban támadt, avagy mikor vitték azt ki. A miniszteri indokolás e tekintetben indokul azt jelöli meg, hogy valamely magyar érdekeltségnek^ külföldön levő vagyona a magyar fizetési mérleg jövendő alakulása szempontjából nagyjelentőségű. Hiszen tudjuk, hogy számos külföldi vagyontárgy, különösen ingatlanvagyontárgy jövedelmének valutáris beözönlése — nem utalok másra, csak arra, hogy bizonyos időben r Berlinben . nagytömegű házvásárlások történtek magyar állampolgárok részéről — meglehetősen kedvező hatású volt és lehet ma is, ha talán nem is becsülhető túl ez a jelenség. Ha tehát a Magyar Nemzeti