Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának 34-, hogy drágább az olcsóbb ajánlatnál, amelyet a f szakemberek szövetkezete tesz. A földmunkások ugyanis ennek a munkának szakemberei, akik mindenesetre értenek annyit ehhez a munkához, mint az a Rába-szabályozó társulat, vagy a mérnökök. Az olcsóbb ajánlatot tevő földmunkások mellett szól a pénzügyi szempont, a nemzetgazdasági érdek, a nemzetnek nagy érdeke, a szociális szempont és akkor a drágább ajánlatot ilyen könnyű szerrel hagyják jóvá és siklanak át e felett az ügy felett. Ezek után bátor vagyok ennek a pályázatnak egynéhány titkát a Képviselőház színe elé terjeszteni. Ez a földmunkás szövetkezet a Békésszentandrási Takarékpénztártól az előírt 8000 pengős kauciólevelet pályázatával egyidejűleg beterjesztette, itt van kezeim között a takarékpénztár garancialevele. Itt van magának a versenytárgyalási bizottságnak a feljegyzése is ezen a garancialevélen (olvassa): «Az 1931. október hó 9-én tartott versenytárgyalás alkalmával láttuk» — és itt következik három aláírás — «Gillyér, Demetries és Morvay.» Semmi megjegyzés nincs itt arra vonatkozólag, hogy ezt a garancialevelet időközben visszavonták. (Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: Visszavonták!) En tudom, hogy visszavonták. A Békésszentandrási Takarékpénztár úgy csinálta ezt, hogy miután már kiszolgáltatta a garancialevelet, s miután az ajánlattevők azt a pályázatukhoz már bemellékelték, titokban, az ajánlattevők, a pályázók értesítése nélkül vonta vissza a garancialevelet, azok tehát nem is voltak abban a helyzetben, hogy értesültek volna a takarékpénztárnak erről az egészen sajátszerű és különös lépéséről (Kun Béla: Ki settenkedett a háttérben?) és nem voltak abban a helyzetben, hogy a garancialevelet pótolhatták volna. Ez magábanvéve olyan fokú szabálytalanság t. miniszter úr, ennél a pályázatnál, hogy szerény felfogásom szerint ennek alapján már igenis módjában volna a miniszter úrnak, mint felülvizsgálati hatóságnak, aki az ország érdekeinek őre kell, hogy legyen, a törvényt és a tisztességét megvédelmezni minden ilyen machinációval szemben. Magában véve az az eljárás, amely a garancialevél körül történt, igenis teljes jogalapot nyújtana arra, hogy a miniszter úr ebbe a versenytárgyalásba beavatkozzék és az igazságnak érvényt szerezzen. (Hegymegi Kiss Pál: Nyilvánvaló, hogy kisemberek elfűrészeléséről van szó a bank útján! Az ilyennek orrára kell koppintani! — Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Ki settenkedik a háttérben

1

?) A miniszter úr azt méltóztatott mondani, hogy a jegyzőkönyv szerint az osztrák kiküldöttek, akik saját államuk érdekeit képviselték, határozottan és kifejezetten azt kívánták, hogy a magyar vízszabályozó társulat egy meghatározott cégnek .adja ki ezt a munkát. Nem hiszem, hogy ha az osztrák kormánynál vagy annál a tényezőnél, amely ezeket az urakat kiküldötte, komoly formában érdeklődnének magyar oldalról, hogy ez a hivatalos álláspontja-e azoknak az uraknak, vagy annak az érdekeltségnek, akkor az osztrákok ezt alátámasztanák. Meri ez olyan favorizálása egy vállalatnak a többivel szemben, még mielőtt ismeretes lett volna a pályázat eredménye, hogy fel sem tételezhető, hogy osztrák részről ezt hivatalosan akceptálnák. Ez a szempont is csak olyan, amelyet mes térséges akadálynak toltak el őrei Tudom, hogy a közszállítási szabályzatban van egy elv, amely, ha egyéb kalkuláció, revízió, szakértelem, várható munkateljesítmény, ülése 1931 december 9-én, szerdán. 237 megbízhatóság, stb. a valamivel drágább ajánlat elfogadását kívánatossá teszi, erre alkalmat nyújt, de ez nem azt jelenti, hogy a közszállítási szabályzat szerint a legdrágább ajánlatok egyikét kell az ilyen pályázatnál elfogadni. Még egyszer visszatérve a garancialevélre, én bátor voltam hivatalos tényezőkkel közölni, — amiről tanúságot tehet az a két képviselőtársam, aki a túloldalról szintén érdeklődött ez iránt a dolog iránt, dr. Tóth Pál és báró Urbán Gáspár t. képviselőtársaim — hogy ez a szövetkezet attól a perctől kezdve, amikor tőlem értesült arról, hogy garancialevéllel milyen machináció történt, hajlandó volt újabb garancialevelet beszolgáltatni, esetleg kétszeres vagy há romszoros értékben is. Azt méltóztatik mondani, hogy ezek a munkások még ilyen munkát nem csináltak, kotrógéppel nem dolgoztak, tehát nem is bizonyos, hogy ezt a munkát megfelelő szakértelemmel végezték volna. De hiszen ki dolgozik azon a kotrógépen mélyen t. miniszter úr? Ezek az emberek dolgoznak ott, maguk a földmunkások végzik a munkát a kotrógépen (Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: Nagyon jól tudom!) és ezeknek szintén van szakértő mérnökük, akiknek diplomája és tevékenysége nyújt annyi garanciát, mint a különben tiszteletreméltó vállalkozó mérnököké. Szakavatatlanság? Hiszen kiderül az első hetekben, hogy értenek-e hozzá és tudják-e olyaíi hozzáértéssel csinálni a dolgokat, amint az ügy érdeke megkívánja. De Közép-Európának föld építő jeiről, a magyar kubikusokról nem lehet ilyen szegénységi bizonyítványt kiállítani. (Sándor István: Ök voltak azok, akik újjáépítették Franciaorsiágot! Fel kellett volna őket szólítani a garancia pótlására!) Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszter úr válaszát tudomásul vegyem. Végtelenül sajnálom, (Kun Béla: A magyar névtelen kubikus érdemel szobrot, nem mások!) hogy a miniszter úr nem méltóztatott mélyebben belenézni az ügynek érdemébe és rejtelmeibe, mert ha ez megtörtént volna, és a kapott felvilágosításokat az illetékes tényezők komolyan mérlegelték volna, akkor meg vagyok róla győződve, hogy a különben Jóindulatú miniszter úr döntése másképpen történt volna meg. Ha pedig a közszabályzat, vagy valamiféle miniszteriális rendelet tette kötelezővé a miniszter úr számára azt, hogy az igazságnak ilyen sárbantiprásával és ilyen machinációval ki lehessen játszani a legolcsóbb ajánlattevőt, amikor annak érdeke a nemzet érdekével esik össze, akkor megkérem a miniszter urat, hogy az ilyen szabályzattal és az ilyen rendelettel a lehető leggyorsabban fűttesse be hivatali szobáját. (Tetszés a baloldalon,) Elnök: A miniszter úr kíván szólani. Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! T. képviselőtársam egypár megállapítására kell, hogy reflektáljak. En, mint • földmívelésügyi miniszter, ebben az esetben annak kritikájába, hogy ezt a^ garancialevelet miért vonták vissza, nem bocsátkozhatom. Annak az állításnak bírálatába sem bocsátkozom bele, hogy képviselőtársam azt mondja, hogy utólag ezek hajlandók lettek volna más garanciát is rendelkezésre bocsátani. Szabálytalan volt a pályázatuk abban a pillanatban, amint a garancialevelet visszavonta a takarék. Ez a szempont tehát annak a társulatnak igenis megadta a lehetőségét arra, hogy ezt az ajánlatot elbírálása tárgyán kivül helyezze. A pályázat szabálytalan volt, ezt meg kellett állapítanom. Hogy utólag talán korrigál-