Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

236 Az országgyűlés képviselőházának 3U. ülése 1931 december 9-én, szerdán. nász esetén a versenytárgyalás eredményeibe egyáltalában beleszólani. Nemcsak Szakács igen t. képviselőtársam, hanem erről az oldalról is több képviselőtársam felhívta a figyelmemet erre a versenytárgyalásra és én kötelességszerűen megvizsgáltam a kérdést. Ennek a vizsgálatnak eredményéről a következőkben vagyok bátor a t. Háznak beszámolni. A versenytárgyalás során a legolcsóbb ajánlat tényleg a Földmunkaiparosok Vállalkozó Szövetkezetének ajánlata volt, a sorban nyolcadik helyen jött a Bátori-cég ajánlata, amely ajánlatot a társulat választmánya elfogadott. Elfogadta pedig egyhangú határozattal. Miután a munkának egy részét, 41%-át az osztrák érdekeltség fizeti, ezen a választmányi ülésen az osztrák érdekeltek is jelen voltak és kifejezetten arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ők már eddig szerzett tapasztalataik alapján is kérik, hogy a munkálat csak megbízható és olyan cégnek adassék ki, amely ilyen vízimunkálatokkal kifejezetten foglalkozni szokott és inkább hajlandók akár drágább ajánlatot is elfogadni, de garanciát kívánnak a tekintetben, hogy a munka a kitűzött időre el is fog végeztetni. Az osztrák érdekeltség kifejezetten ajánlotta a Bátori-céget, úgyhogy a választmány egyhangú határozattal a Bátori-cégnek adta is ki a munkát. Az a körülmény maga, hogy a Földmunkaiparosok Vállalkozó Szövetkezetének^ ajánlata volt a legolcsóbb, a kérdés elbírálásánál döntő szempont nem lehet t. Ház, mert a közszállítási szabályzat 29. §-a szerint (olvassa): «A munkaadó a munka odaítélésénél a beérkezett ajánlatok közül szabadon választhat, és^ a legalacsonyabb árajánlat egymagában a szállítás vagy a munkálat elnyerésére nem jogosít.» A dolog de faeto úgy áll ugyanis t. Ház, hogy a számszerűleg legolcsóbb ajánlat nem mindig a legjobb ajánlat és nem is mindig a legolcsóbb ajánlat. En kérdést intéztem a társulathoz, hogy miért mellőzte a legolcsóbb ajánlatot és miért fogadta el a nyolcadik helyen levő ajánlattevő ajánlatát. E tekintetben azt a felvilágosítást kaptam, amiről más oldalról is meggyőződtem, hogy ez a vállalat sajnos, annyira tőkeszegény vállalat, hogy^ mindjárt az első lépésnél, az óvadékletevésnél is bajba jutott. Tudniillik a kiírás alkalmával 8000 pengő óvadék letétele tétetett a vállalkozóknak kötelességükké. Le is tette a szövetkezet is a 800Ó pengőt, mielőtt azonban a munka kiadására került volna a sor, a békésmegyei bank, (Szakács Andor: A Békésszentandrási Takarékpénztár!) amely ezt a 8000 pengős garancialevelet nyújtotta, egyszerűen visszavonta a garancialevelet azzal, hogy az a tisztviselő, aki a garancialevelet kiállította, nem volt jogosult ennek kiállítására, tekintsék tehát a garancialevelet semmisnek. Maga ez a tény t. Ház, hogy a szövetkezet nem tudott óvadékot letenni, tulajdonképpen elég ok volt arra, hogy szabálytalannak tekintessék az ő ajánlata, mert hiszen a többi ajánlattevő természetesen egészen jogosan kifogásolta volna, ha e tekintetben eltértek volna a fennálló rendelkezésektől. A rnámk szempont, amelyet itt a társulatnak ugyancsak figyelembe kellett ^ vennie, az, hogy ez a szövetkezet ilyen kotrógépekkel eszközlen dő vízimunkálatokat még egyáltalában nem hajtott végre. Nem is állott rendelkezésére ilyen kotrógép; hiszen igen t. képviselőtársam nagyon, helyesen mutatott rá arra, hogy a földmívelésügyi minisztérium maga éppen azért, mert szövetkezetről volt szó, más oldalról segítségére akart jönni ennek a szövetkezetnek és azt mondotta, hogy: adok bérbe egy kotrót abban az esetben, ha megkapjátok a munkát. Evvel azonban nem prejudikálhatott annak, hogy megkapják-e a munkát, mert hiszen nekem mint földmívelésügyi miniszternek nem áll módomban, befolyást gyakorolni a társulatra, az autonom hatáskörben bírálja el a maga munkáinak kiadását és ő maga a felelős is érte. Tény tehát az, hogy ez a szövetkezet ilyen kotrógépekkel kapcsolatos nagyobb vállalkozással még egyáltalában nem foglalkozott. Evvel szemben a Bátori-cég egy ismert és nagy vízimunkálatokat végrehajtó cég, amelynek megfelelő hitele van és amely ilyen hitelekkel a társulatoknak is számtalanszor segítségére jött, amely cégben tehát megvolt a garancia arra, hogy megfelelő módon és megfelelő időben fogja ezeket a munkálatokat elvégezni. Ilyen körülmények között nekem mint földmívelésügyi miniszternek a vállalatok autonom hatáskörében kiadandó munkálatoknál nem lehetett más szerepem, csak az, hogy megállapítsam, vájjon nem sértetett-e meg a törvény, illetve a törvényes szabályok, és figyelembe vétettek-e a közszállításra vonatkozó rendelkezések. Miután kétségtelenül meg kellett állapítanom, hogy ilyen szabály- vagy törvénysértés egyáltalában nem követtetett el, legnagyobb sajnálatomra nem voltam abban a helyzetben, hogy megfelelő olyan értelemben intézkedhettem volna, amint azt t. képviselőtársam kívánja. Ami mármost a kubikus munkások foglalkoztatását illeti, — s ezt a szempontot ennél a kérdésnél majdnem döntőnek kell tekinteni, — a helyzet úgy áll, hogy a Bátori-cég ajánlatában 135.000 köbméter föld kiemelésének kézi erővel való végrehajtására kifejezetten is vállalkozott. A helyzet tudniillik az, hogy a munkálatok legnagyobb része vízben végzendő munka, ami csak kotrógéppel eszközölhető, ezt a munkát a Báthory-cég épp úgy, mint a szövetkezet is csak kotrógéppel lett volna kénytelen végrehajtani. Ellenben a kihordott földnek megfelelő elhordása, elsimítása már kézierővel hajtatik végre és ezt kézierővel hajtja végre a szövetkezet éppúgy, mint a Bátoricég. De elismerem, — s ebben igaza van képviselőtársamnak, — kétségtelen, hogyha a szövetkezet kapta volna meg e munkát, akkor abból a nyereségből, amely ebből az ügyből háramlott volna reá, talán jutott volna valami a munkásoknak is. Erre azonban nekem befolyásom nem lehet. A szabályokat m egtn irtották, semmi olyat nem állapíthattam meg, amely nekem főfelügyéleti jogomnál fogva a beavatkozást megadhatta volna; ennélfogva tehát sem azt nem rendelhettem^ el, hogy a szövetkezetnek adják ki a munkát, sem a versenytárgyalás megsemmisítéséra jogi alapot nem találtam. Kérem a t. Házat és t. kéoviselőtársamat, hogy válaszomat méltóztassanak tudomásul vonni. (Helyeslés jobbfelnl.) Eínök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Szakács Andor: T. Ház Megvallom, hogy a miniszter úrnak most elhangzott válasza kínos meglepetés az én számomra, de kínos meglepetés lehet az egész Képviselőház és az egész ország számára is. De vájjon a közszállítási szabályzat megengedi-e azt, hogy sokkal drágább ajánlat részesüljön előnyben, amelyet semmi egyéb szempont nem támogat, mint-