Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

234 Az országgyűlés képviselőházának í lány-, sem a gázszámlát kifizetni nem tudja. Betegség, operálás, minden családi forrás elapadása stb., ezek szerepelnek még az indokok között. Van olyan ügyvéd, akinek még segély iránti kérvényét is a barátai bélyegezik fel. Vannak Budapesten albérlő és ágyrajáró ügyvédek. Az egyik ügyvéd az evangéliummal írja azt, hogy segítséget kérek, kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek. A kicsi budapestvidéki ügyvédi kamara 10 családos ügyvédet volt kénytelen törölni, mert a kamarai illetéket nem tudták megfizetni. Éppen most hallom az egyik jelenlévő kecskeméti ügyvédbarátomtól, hogy az ottani ügyvédi kamara 16 ügyvédet volt kénytelen törölni azért, mert nem bírták a tagdíjat megfizetni. Az Isten szerelméért, ilyen körülmények között méltóztassanak arra gondolni, hogy az ügyvédek tényleg büszkén hivatkozhatnak arra, hogy a kriminál-statisztika és a kamara fegyelmi bíráskodása még ezekben a nehéz időkben is a legjobb eredményeket mutatja ügyvédi-etikai szempontból. Nem tudom, hogy a képviselőtársaim vidéken és Budapesten lát; ják-e a magyar intelligenciának ezt a szörnyű lezüllését, méltóztatnak-e látni ezt a szörnyű keresetlenséget, (Ügy van! Ügy van! balfeloi.) ezt a szörnyű kenyértelenséget, s méltóztatnak-e érezni és látni azt, hogy a tegnapi jómódú emberek hogyan lesznek ma nem koldusokká, hanem szegyenlőivé annak, hogy a mindennapi kenyerük tényleg nincs meg? Csak példaként akarom megemlíteni, hogy egy budapesti ügyvéd, akinek két esztendővel ezelőtt saját bevallása szerint is több, mint százezer pengő évi jövedelme volt, az idén már a lakása ajtajára azt írta, hogy télen az irodáját zárva tartja, mert nincs pénze tüzelőanyagra. (Andaházi Kasnya Béla: Nem jól gazdálkodott a százezer pengős évi jövedelemmel!) T. képviselőtársam, ezt a példát csak megemlítettem. Láttam én már sok olyan embert, akinek két évvel ezelőtt százezer pengője volt, s ma adósságait nem tudja fizetni. (Andaházi Kasnya Béla: Az nem mindegy! Elspekulálta! — Szeder Ferenc: Nem csinálta olyan ügyesen, mint Andaházi! — Andaházi Kasnya Béla: Én nem spekulálok, én nem vagyok ügyvéd, én nem keresek, tehát nem vesztek, én csak a közérdeket szolgálom ingyen, sőt ráfizetek. Maga keres! — Szeder Ferenc: Kicsoda keresi — Andaházi Kasnya Béla: Ilyet nem lehet mondani büntetlenül! — Zaj. Elnök csenget.) T. Képviselőház! Nem lehetséges az, hogy a magyar ügyvédség ebben a szörnyű nyomorban maradjon és nem lehetséges az, hogy a magyar igazságügyi kormányzat, amely a magyar ügyvédség pusztulásához nagymértékben hozzájárult különféle intézkedéseivel és a magyar kormány tétlenül nézze azt, hogy az ügyvédeket az ügyvédi kamarából azért töröljék, mert az ügyvédi kamarai tagdíjat nem tudják megfizetni, hogy tehát ezzel megszűnjék a maguk és családjuk eltartási lehetősége. En nem tudom, hogy Ernszt miniszter úr mikor fog felgyógyulni, vagy pedig, ha Ernszt miniszter úr nem fog felgyógyulni, — én kívánom tiszta szívből, hogy gyógyuljon fel, mert igazán tisztességes, becsületes, igaz ember— de ha mégis, mint tisztességes, becsületes és igaz ember, nem találna olyan egészségi állapotba jutni, hogy az igazságügyminiszter úrnak módja volna a népjóléti miniszter úr egészségének további megrázkódtatása nélkül vele megbeszélni ^azt, hogy honnan szedjenek pénzt erre a célra, hogy ezek az ügyvédek a tagdíjaikat az ügyvédi kamarában meg tudják fizetni, akkor í. ülése 1931 december 9~én

} szerdán. ajánlom az igazságügyminiszter úrnak, hogy talán a népjóléti miniszter úr egészségének megrázkódtatása nélkül keressen valami más módot arra, hogy ez a kérdés mégis megnyugtatólag elintézést nyerjen. En pedig bejelentem, hogyha ebben a kérdésben az igazságügyminiszter úrtól nem választ nem kapok, mert a válasszal már torkig van ebben az országban mindenki... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Fábián Béla: Tisztelettel kérek 5 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadta. Fábián Béla: Mondom, ebben az országban mindenki torkig van a miniszteri grammatikus kijelentésekkel és nyilatkozatokkal, amelyek mind úgy néznek ki, mintha egy közgazdasági tankönyv második oldalának harmadik bekezdéséből lennének véve, mert az alapfogalmakat minden alkalommal gyönyörűen hangoztatják a t. miniszter urak, de nem

1 valósítják meg soha. Az alapfogalmak közé tartozik az is, hogy egy kormányzat az állami élet és az állami berendezkedés terén ilyen remekül bevált magyar ügyvédi kar sínylődését és pusztulását elő ne segítse és ne nézze tétlenül azt, hogy egyik napról a másikra hogyan pusztulnak el emberek. Azért én innen üzenem, azt hiszem, az egész magyar ügyvédség nevében és mindazok nevében, akiknek kedves a magyar intelligencia fennmaradása és akik nem akarják, hogy a magyar intelligenciának egyik rétege elpusztuljon, innen üzenem a magyar igazságügyminiszter úrnak azt, hogy találhatott volna módot arra, hogy innen, ebből a teremből, a mai napon kijelentéseket tegyen. (Ügy van! balfeloi.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az igazságügyminiszter úrnak. Következik Szakács Andor képviselő úr interpellációja a földmíyelésügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Rábaszabályozó Társulat a Hanság-csatorna munkálataira hirdetett pályázatot hogyan döntötte el? 2. Hajlandó-e a miniszter úr, hogy a csatornaépítés munkálatait a legolcsóbb ajánlattevő, a munka nélkül tengődő alföldi magyar kubikusokból álló Földmunkaiparosok Vállalkozó Szövetkezete kapja meg, amely intézkedést fontos szociális szempontokon kívül a pénzügyi megtakarítás érdeke is kívánatossá teszi? — Szakács Andor s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szakács Andor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a báloldalon.) A Rábaszab áldozó Társulat az ősz elején egy nagyobbszabású földmunkálatra hirdetett pályázatot. Körülbelül 4—500.000 pengős munkálat elvégzéséről van iszó és az érdekeltek körében a pályázat meglehetős visszhangot keltett. Tizenhat vállalkozó ajánlata érkezett be a versenytárgyalásra. (Fábián Béla (Szeder Ferenc felé): Mit mondott Kasnjra Béla? — Szeder Ferenc: Azt mondta, hogy én keresek! — Andaházi Kasnya Béla: Elhelyezte a feleségét! — Szeder Ferenc: Nem igaz! Hazudik! A feleségem már 22 év óta tanít! — Nagy zaj.) Elnök: Szeder Fer en képviselő urat rendreutasítom. (Szeder Ferenc: De nem igaz, amit mond!) Csendet kérek, ne méltóztassanak személyeskedni! (Andaházi Kasnya Béla közbeszól.)