Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának 84. ülése 1931 december 9-én, szerdán. 233 egész magyar polgári középosztály, az ügyvéd, az orvos, a mérnök, az iparos, a kereskedő mind már hónapok óta a másnaptól várja, hogy valahogyan a remény csillaga felkerüljön a magyar égre. A mai napon a t. miniszterelnök úr beszédében — sajnos — senkire nézve sem történt megnyugtató kijelentés, mert hiszen a miniszterelnök úr egész beszédét — nem akarok mai felszólalásom kapcsán ezzel foglalkozni — osak egyféleképpen lehetne jellemezni: ezt kellene csinálni, de ezt ezért nem lehet, azt kellene csinálni, de azt azért nem lehet. Holnaptól kezdve tehát Magyarországon nyugodtabbak lesznek .az emberek. Nem tudom, hogy a minisztereink mivel vannak elfoglalva. Ügy látszik, hogy az igazságügyminiszter úr a gazdasági miniszterek helyett megint valami fegyházbüntetéses törvényt fabrikál, hogy nem lehet jelen egy ilyen fontos kérdés tárgyalásánál. Múltkor az ő kérésére azért halasztottam el az interpellációmat, mert azt mondotta, hogy nem volt alkalma a népjóléti miniszter úrral ezt a kérdést megbeszélni. Nagyon sajnálom, hogy a népjóléti és közoktatásügyi miniszter^ úr betegsége következtében maga az igazságügyminiszter úr is beteggé vált. Mégis kénytelen vagyok ma az interpellációmat elmondani, mégpedig azért, mert a gazdasági viszonyok következtében, melyekhez az ügyvédeknél nagymértékben hozzájárult a derék igazságügyminiszter úrnak nagyszerű kodifikációs munkája, — mert esztendők óta nálunk a miniszterek gazdasági tevékenysége nem abban merül ki, hogy embereknek kenyeret adjanak, hanem abban, hogy hogyan vegyék el egymásután társadalmi osztályok kenyerét — tönkretették az országban az iparost, tönkretették a kereskedőt, tönkretették áz orvost és az ügyvédet is. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) így tették tönkre az egész magyar gazdatársadalmat is, (Ügy van! balfelől.) nem beszélve az adóztatásról, de beszélve azokról a rendszerekről, amelyekkel sikerült ebben az országban kilúgozni és kizsigerelni minden emberk T. Képviselőház! Már hosszú esztendők óta a zsigerelés útjain és a pusztulás útjain jár az egész magyar ügyvédi társadalom is. Hogy ez az ügyvédi társadalom nem jött ide panaszkodni, ez azért van, mert ez a magyar ügyvédi társadalom, amely valamikor az egész magyar polgári társadalomban yezérszerepet játszott, most a szemérmes szegény szerepét játssza s míg van bátorsága a magyar kisiparosnak és van bátorsága a piaci árusnak is a saját érdekeit képviselni, addig a magyar ügyvéd állandóan azt várja, hogy valami módon majd a hatóságok ama fontos etikai érdekek tekintetbe vételével, amelyek az ügyvédség gazdasági megmentését jelentenék, valamit fognak tenni az ügyvédek érdekében. Sajnos, egyebet sem tettek folytonosan, mint mindig mélyebbre és mélyebbre nyomták bele az egész magyar ügyvédséget a sárba és minden egyes igazságügyminiszter tiszteletére rendezett bankett nem volt egyéb, mint új kijelentés, annak kijelentése, hogy: «Magam is az ügyvédség soraiból származom», ténylegesen minden törvény és minden rendelet alkalmával az egész főváros és az egész vidék ügyvédsége is mind mélyebben pusztult és mind mélyebben ment gazdaságilag tönkre, ami veszedelemes azért, mert a magyar független társadalom, a független polgári társadalom ezen vezérelemének elpusztulása jelenti azt is, hogy az elégedetlen elemek részére maga a magyar törvénykezés és maga a magyar polgári társadalom nevel fel vezéreket. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) ' KÉPVISELŐHÁZI KAPLÓ. ni. Méltóztassék megengedni, hogy csak néhány adatot mondjak el. Ismételten aláhúzom azt, hogy az igazságügyminiszter úrnak kutya kötelessége lett volna itt bent ülnie a Képviselőházban és ennél az interpellációnál — amikor^ a banketteken és a választások alkalmával állandóan azt hangoztatja, hogy Ő maga is az ügyvédek soraiból származik, és állandó'an az ügyvédek érdekeit hangoztatja, — lehetőséget kellett volna találnia arra, hogy egy pillanatra megálljon abban, hogy fegyházas paragrafusokat iktasson be a magyar törvényhozásba. Igenis, most itt elmondom interpellációmat annak ellenére, hogy nincs itt â miniszter úr, azért, mert akarom, hogy ennek az országnak a népe végre tudomást szerezzen arról, hogy milyen mérhetetlen, milyen leírhatatlan nyomorban él ebben a gazdaságilag olyan sokszor megszanált szerencsétlen országban az ország intelligenciájának egyik vezető rétege. Budapesten a Kamara 1930-ban 160 személyt segélyezett 63.813 pengővel. Az idén — méltóztassék a számokat megfigyelni — 680 ügyvéd ellen kellett végrehajtást elrendelni azért, mert a tagdíját nem tudta megfizetni. Budapesten 775 ügyvéd ellen törlési eljárást kellett indítani, mert a tagdíját nem tudta megfizetni, tehát a kenyerét kellett neki veszélyeztetni,^ kenyerének kellett megszűnnie a saját hibáján kívül, mert a Kamarában nem tudta megfizetni a tagdíját. Elengedtek Budapesten 173 ügyvédnek 74.000 pengő járulékot. Méltóztasisék megfigyelni, hogy az ügyvédeknek maguk között folytatott inségakciójára a kérve* nyékben milyen indokolások jöttek, mert ezt is le kell szegeznem. Magyarországon az utolsó hónapban az emberek az utolsó vasukat befizették a szükségadóra. (Ügy van! balfelől.) Az egész városi polgári társadalom minden egyes városban, azt hivén, hogy ő ezeket a pénzeket befizetve, saját nyomorgó testvérein fog segíteni, egymásután fizette be az inségadót. (Lázár Miklós: Szó szerint ígiy van!) Az embereket különben^ is transzferálással fenyegették meg. Befizették a szükségadókat és erre mi történt? Újpest városa befizetett 314.000 pengőt szükségadóra és a 314.000 pengőből visszakapott 8000 pengőt. Amikor egymagában Újpest városa 314.000 pengőt fizetett be szükségadóra, akkor egész Pest vármegyének 110.000 pengőt adtak oda. A nyomorgókon tehát a társadalom segítsen, az a társadalom, amelyet kilúgoztak, kizsigereltek már az adóügyi hatóságok. (Lázár Miklós: Hová megy ez a pénz?) T. képviselőtársam, erre vagyok én is kíváncsi, hogy hová lesz ez a pénz, hová megy ez a pénz? Ezt is a bürokrácia eszi meg? Mondották volna meg, hogy a bürokrácia céljaira van szükség erre a pénzre és ne mondották volna azt, hogy szükségadót kell fizetni azért, hogy ebben az országban ne legyen egyetlenegy Ínséges ember sem. (Hegymegi Kiss Pál: Külön vesszük fel a bankoktól a pénzt az inségakció céljairal) Méltóztassanak meghallgatni a kérvények néhány adatát. Nincs tüzelőanyag, — írja az egyik ügyvéd — a lakásából ki akarják lakoltatni, a bútorait transzferálni akarják. A másik azt írja, hogy a fűszeresnél nem kap hitelt, mert harmadik hónapja adós és tartozik a szenesnek is. Egy negyedik segélyt kér arra, hogy magának, feleségének és három gyermekének egy-egy pár cipőt vásárolhasson. Az ötödik azt írja, hogy holmija a zálogházba vándorol s telefonja leszerelés alatt van. A villany és gáz lakásában és irodájában minden hónapban tíz napig le van zárva azért, mert sem a vil34