Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-34
232 Az országgyűlés képviselőházának &4 hogy ők nem tudják az iskolát fenntartani, vegye át azokat az állam. A jogi helyzet Magyarországon az 1868-as népoktatási törvény alapján az, hogy a köteles iskolafenntartó a község. Ha tehát valamely helyen a felekezet vagy az egyház nem tud iskolát fenntartani, akkor, miután a köteles iskolafenntartó a község, a községnek kellene ezeket átvenni, úgyhogy egy momentán államosításra nemcsak hogy jogunk nincs, de ez a jelenlegi pénzügyi helyzet mellett el sem képzelhető. Mi tehát tárgyalásokat folytattunk egyrészt abban az irányban, hogy milyen szervezeti változtatásokkal lehetne arányosabban megosztani az iskolaügyi terheket és ezáltal segíteni a bajokon, másrészt pedig, hogy miképpen lehetne más megtakarításokkal a szűkölködő egyházközségek segítségére sietni. Már az új költségvetési év folyamán életbeléptetett 1930:XLVíI. tcikk, amely az úgynevezett törpeiskolákat megszüntette, ezenkívül bevezette a segédtanítói állásokat is, amelyek szintén bizonyos megtakarítást jelentenek. Végül legutóbb az iskolaköteles, vagy egy osztályba besorozható tanulók számát emeltük fel magasabbra, hogy itt is bizonyos megtakarításokat eszközölhessünk, ennek ellenére azonban a múlt költségvetési évben nemcsak hogy megtakarítás nem volt, hanem a most vázolt nagy összegekkel szemben még egy 475.000 pengős túlkiadás is van. Ezeket a túlkiadásokat mi most ezekkel a redukciós intézkedésekkel reméljük megszüntethetni, azonban új fedezetet itt nem tudunk teremteni, hanem csak szervezeti változtatásokkal tudunk takarításokat elérni, amelyeknek letárgyalása, megvizsgálása azonban tagadhatatlanul bizonyos időt vesz igénybe. A momentán helyzetről átmenve arra, hogy milyen módon lehetne az egész állami oktatás ügyét megoldani, én is elismeréssel hajtom meg fejemet Horváth Győző felszentelt püspök úr előtt, aki nagy ambicióval és buzgósággal propagálja ezt a hollandi rendszert, amelynek lényege abból állana itt, hogy ezt a körülbelül 2 és fél millió pengőt ezentúl az egyházak és a közönség helyett az államnak kellene fizetnie. Természetesen elvileg ennek helyes vagy nem helyes voltáról beszélhetnék, de a mostani állaháztartási helyzetben ilyen nagy tömegű terhek vállalásáról egyelőre nem lehet szó, egyelőre tehát csak szervezeti változtatásokkal kell igyekeznünk a kiadásokat egyenletesebben megosztani, ahol lehet csökkenteni és arra törekedni, hogy illetmény nélkül egy tanító se maradjon és jogos követeléseiket lehetőleg mindenütt megkapják, ezért ott, ahol a községek vállalkoztak bizonyos járandóságok fizetésére, mi minden erővel rajta vagyunk, hogy ezeket a járandságokat nekik módjukban is legyen megfizetni. A legújabban ebben az ügyben legnyomatékosabban léptünk érintkezésbe a belügyi és pénzügyi kormányzatokkal, hogy az ilyen« költségvetési tételeket ne töröljék, hanem amint az én t. képviselőtársam javasolta, azok feltétlenül benne maradjanak a községi háztartások budgetjében. A másik a 6-os bizottság, amely az autonómiák költségvetésével foglalkozik, kell, hogy erre a kérdésre is kiterjessze figyelmét, ezért ezt a 6-os bizottságot is megkerestük ebben a kérdésben, f hogy karolja fel ezeknek az egyházi és községi iskoláknak kérdését és ilyen módon igyekezzék szintén elősegíteni, hogy ezek a sérelmek az illetmények ki nem szolgáltatására vonatkozólag szűnjenek meg, vagy legalább is enyhíttessenek. Méltóztatnak ülése 1981 december 9-én, szerdán» tehát látni, hogy mi a kérdéssel alaposan foglalkozunk, igyekezni fogunk kielégítő megoldást találni, azonban, mint említettem, egy súlyosan terhes költségvetés közepén egyszerre új terheket vállalni az államháztartásnak lehetetlen és ezért csak azt helyeztük kilátásba, hogy ezen a kérdésen rajta tartjuk a kezünket, mindent elkövetünk, hogy a községek az általuk kilátásba helyezett járandóságokat folyósíthassák, ha hozzánk jogi panaszokkal jönnek, azokat gyorsan elintézzük és ahol pedig tényleg nemcsak a fizetési készség hiánya, hanem fizetési képtelenség állana fenn a helyi iskolafenntartóknál, amennyire lehet és amint azt az államháztartás helyzete megengedi, ezeket a panaszokat orvosoljuk. Ilyen értelemben kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Madai Gyula: T. Ház! Mindenesetre nagy köszönettel fogadom az államtitkár úrnak szíves tájékoztatását és egyéni álláspontjának ismertetését és különösen a hollandi rendszer elvi elfogadását. Uj adatokkal is szolgálhatok államtitkár úr, hogy tudniillik, ahol nem csupán 7—8 millió pengőnyi helyi javadalom, hanem ezen felül még a nyugdíjjárulék is terheli a községet, amely a helyi javadalommal együtt körülbelül 17 millió pengőre rug. (Petri Pál: A lakbér!) Es a lakbér! En magam sem úgy képzelem ezt s úgy hiszem, Horváth püspök úr sem, hogy a személyi javadalmakon felül még a nyugdíj terheket is teljes mértékben az állam vegye át. En magam is súlyt helyezek arra, hogy a tanító- és iskolafenntartó egyházközségeket a morális kapcsolaton kívül még valami anyagi kapcsolat is kösse össze, hogy a tanító érezze az egyház melengető kezét anyagi vonatkozásban is. Ez a szempont. Ami pedig a községeket illeti, az államtitkár úr volt szíves kijelenteni, hogy a kultuszkormány érvényt igyekszik szerezni az 1868:XXXVIIL te. rendelkezéseinek. Mindenesetre ezen van ezidőszerint a hangsúly. Azt hiszem, hogy a bajbajutott iskolákat a nehézségeken, a holtponton csakis ennek a törvénynek alkalmazásával lehet momentán átsegíteni, úgyhogy amit idevonatkozólag az államtitkár úr mondott, azt nagy megnyugvással és köszönettel veszem tudomásul és hiszem, hogy az egyházaknak, a községeknek s az államnak összefogott ereje lehetővé teszi, hogy Magyarországon financiális okokból egyetlen népiskola kapuját sem kell majd bezárni. Elnök: Méltóztatnak a választ tudomásul venni 1 (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszterhez. Kérem az interpelláció felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): 1. «Van-e tudomása az igazságügyminiszter úrnak arról a szörnyű nyomorról, amelyben az ügyvédek élnek? 2. Mit óhajt tenni a miniszter úr a nyomor enyhítése céljából?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! (Zaj a középen.) T. képviselőtársaim között bizonyára lesznek olyanok, akik megmondják t. képviselőtársamnak, hogy milyen — sajnos — Budapesten és egész Magyarországon az ügyvédség helyzete. Az egész magyar polgári középosztály szörnyű katasztrófa előtt áll. Az r
