Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-34
Az országgyűlés képviselőházának 34. országból is 'kiutasítjuk, — mert máskép nem volna értelme s ha egyszer munkanélküliek és magukat ellátni nem képesek, akkor kénytelenek volnánk tőlük az ^tartózkodási engedélyt is megvonni — akkor erre azok az országok, amelyeknek ők honosai, kétségtelenül retorzióval élnének és sokkal nagyobb számban jönnének a nyakunkra vissza magyar honosaink, magyar munkásaink, akiknek megfelelő kenyeret itt nem tudunk adni, mert csak egy nagyon kis szám tudna elhelyezkedni azokon a helyeken, amelyeket a.z innét kiutasított külföldi munkások szabaddá tennének. (Igaz! Ügy van!) Ennélfogva ezt a kérdést megfontolva lehet csak megoldani. Elég- régen foglalkozom ezzel a kérdéssel, már több, mint egy esztendeje, külügvminiszterségem idején is. Arra a megfontolásra jöttem, hogy csak igen tapintatosan és az illető másik állammal szemben egy bizonyos barátságos imódon tudunk eljárni, ímert különben éppen a mi munkásainknak okoznánk kárt. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) — Pakots József: A sajtó semmit sem hall! — Peyer Károly: Majd lead a Távirati Iroda egy másik beszédet! — Zaj.) T. Ház! Egyike a kormány legfontosabb és legnehezebb feladatainak és ténykedési köreinek a kereskedelmi szerződés biztosítása. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Azelőtt még csak nem is olyan nagyon régen, ha egy kereskedelmi szerződés megköttetett mindkét fél részéről bizonyos engedményekkel, akkor a kereskedelmi kapcsolat és a gazdasági eredmény az illető két ország között a kereskedelmi szerződés tartama alatt biztosítottnak volt tekinthető és erre gazdaságig ipari és mezőgazdasági számítást lehetett csinálni. Az utóbbi időben a helyzet bizony megváltozott. Megváltozott mégpedig sok tekintetben. Először azt lehet mondani, hogy gazdasági védelmi háborúban van ma az egész vílág^ és egész Európa gazdasági lövészárkokkal és drótsövényekkel van hnr.«~'zt> ;1-Twa£uÍ fonva, sőt napról-napra talán újabb ilyen gazdasági drótsövények meredeznek e ] énk, hiszen csak pár hete, hogy Anglia a véd vám ok terére átlépett és ez egy még eddig fel sem becsülhető és nem mérlegelhető kihatással lesz, részben mireánk is, de főleg sok más államra. Ezt a kihatást még ma nem tudiuk felhec«ülni. Minket — ahogy gondolom, — Nagy Emil képviselőtársam felemlítette — érmen a nulykakérdés érdekelt volna. (Rassay Károly: Levágják a pulvkák lábát!) Az még nem volna nagy baj. (Friedrich István: De én sajnálom a pulykákat! —• Derültség.) T. Ház! Ez csak azt mutatja, »hogy ma # a kereskedelmi szerződések megkötése nem jelenti, hogy a két szerződő fél egymással hosszú időre és egy biztosított gazdasági állapotba jut. Állandó tárgyalások és állandó alkudozások folynak és fognak folyni mindaddig, míg ez a gazdasági háborúskodás, ez a pénzügyi bizonytalanság:, ez a devizakorlátozás fennáll. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Éppen ezért ez egyik főoka annak, hogy egy messzebbmenő és messzebbre célzó gazdasági marsrutát nem lehet adni, — nem akarom programmnak nevezni, mert nagyon is a kormány fei éhez vágják azt, hogy nincs pro grammja. (Kun Béla: Hát van? — Derültség és zaj balfelöl.) Ma Eckhardt képviselőtársam öt-tíz évre előre való gazdasági célkitűzést kért. Kérem, ezt a mai viszonyok között nem öt és tíz évre, de egy fél esztendővel előre sem tudja megmondani senki. (Friedrich István: Három hónappal kiegyezünk, miniszterelnök úr! — Derültség balfelől.) Három hónapról könnyen lehet beszélni, ennyi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IIL ülése 19S1 december 9-én, szerdán, 225 idó're meg lehet mondani, hogy milyen gazdasági helyzetek, milyen konjunktúrák fognak előállani. Sehol sem 1 olyan nehéz és olyan fontos, mondhatnám, hátrányos ez a kérdés, mint éppen nálunk mert Magyarország kifejezetten és túlnyomórészt agrárország. Azt hiszem, azt sem kell bővebben fejtegetnem, hogy a mezőgazdaság olyan gazdasági ág, amely a máról-holnapra való ugrásszerű változtatásokat nem bírja el. (Úgy van! Úgy nan! a jobboldalon.) Ez az egész struktúrájával, konstrukciójával teljesen ellentétes. Minthogy pedig Friedrich t. képviselőtársam csak három hónapot kíván: előre megmondani, hogy három hónap múlva milyenek lesznek a ' gazdasági lehetőségek, ezt még valamennyire sejteni flehet, de a gazdaságnak ez nem elég; nem elég tudni azt, hogy márciusban mi lesz a helyzet, mert ebből még a jövőévi termelési programmot megállapítani nem lehet. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Or., Hunyady Ferenc: Valami intézkedés mégis csak kell!) Ebből következik, • hogy lehetőleg kerülni kell a.túlságosan egyoldalú gazdálkodást, lehetőleg sokoldalúvá kell tenni gazdálkodásunkat és ki kell fejleszteni azokat a lehetőségeket, amelyek eseten- ként adódnak kereskedelmi szerződéseink út• ján, piacok szerzésével — mint t. barátom éppen ma mondta. — de lehetőleg sokoldalúnak kell lenni, mert azok a gazdasági cikkek, amelyek ma jó konjunktúrának látszanak (Gaal Gaston: Melyik az?) s amelyre a gazda berendezkedik, lehet, hogy egyáltalán nem felelnek meg. (Gaal Gaston: A szén meg a vas jó konjunktúra ma is! De csak befelé, kifelé nem!) Most a mezőgazdaságról van szó. Éppen ezért elhibázottnak tartanám, ha fentartanók^ termelésünknek mesterséges úton való istápolását. Evvel .szemben egyáltalán nem akarom âzt mondani — sőt óva inteném gazdatársaimat attól, — hogy egyszerre hátat akarjanak fordítani a búzatermelésnek Magyarországon. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelől.) Nekünk igenis, a búzatermelés mindig egyik főterményünk kell, hogy legyen és bizonyos mértékben mindig exportcikkünk is lesz. De nem^ szabad túlságosan és mesterségesen erre alapítanunk exportunkat. Es akikor, amikor azt látjuk, hogy a tengeriben többnyire importra szorulunk, itt, t. gazdatársaim, már igenis részint a gazdákban van a hiba, mert olcsón exportáljuk a v búzát és drágán importáljuk a tengerit. Ez tulajdonképpen roppant maradi megoldás. (Eber Antal: Nem szoktunk tengerit importálni!) Nekünk termelésünkét igen sok oldalon fokoznunk kell. Hogy ezt nagyobb mérvben, olyan mértékben, mint ahogyan azt szükségesnek láttuk és szeretnénk, nem tudjuk tenni, ezt megint a pénzügyi nehézségek okozzák, azonban a lehetőséget itt is meg kell teremteni. Rá akarok mutatni arra, hogy nekünk egyik legfontosabb gazdasági exportlehetőségünk a gyümölcs,, főleg a szőlőexport, de ennek alátámasztására, illetőleg lehetővé tételére megfelelő szállítási eszközök szükségesek. Okvetlenül szükséges tehát a szállítási eszközök gyarapítása. (Eber Antal: E célra jó lesz a Boráros-téri híd! — Zaj.) Összes mezőgazdasági kérdéseink között egy sem olyan, mondhatni, kétségbeejtő és remény-' telén, mint a borkérdés, mert a bornak sem belföldön, de különösen külföldön konjunktúrája nincsen és semmi kilátás sincs arra, hogy a helyzet megjavuljon. Ennélfogva a borter' melés terén igenis nagy átalakulásra és váltoN 33
