Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-34
Ô24 Az országgyűlés képviselőházának 3 amely a közeli napokban szóvá és* kritika tárgyává tétetett, a Boráros-téri híd építésére. {Halljuk! Halljuk!) A Boráros-téri híd építésével kapcsolatban a hídalap kreálását elrendeli az 1931.-XIII. te, amely kétharmadrészben a fővárosnak^ egyharmadrészben az '•államnak teszi kötelességévé ennek létesítését. A főváros részéről a hídalapra az ingatlanátruházások 1.25%-a van számítva, ami egyáltalában nem is fordítható másra a törvény kifejezett rendelkezése szerint, r mint a Dunahíd-alapra. Ezen a címen a főváros máris tetemes összeg felett rendelkezik és a főváros fordult-a kereskedelemügyi kormányzathoz azzal a javaslattal és kéréssel, hogy ezzel a kizárólag erre a célra felhasználható összeggel, a helyett, hogy improduktívan heverni hagyná, a mostani téli időszakban úgyis nagyon nehéz munkásviszonyokon segítendő, a hídépítési munkálatokhoz hozzá is kezdhessen. (Helyeslés, a-baloldalon.) A kormány ebben a budgetáris esztendőben nincs abban a helyzetben, hogy. azt az egyharmados hozzájárulást fedezhesse,... (Zaj a balés szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek a szélsőbaloldalon, képviselő urak. ÍPakots József:- Karácsonyi aranyfüst^ ez! — Zaj.) Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök : ... azonban nyersanyagok felett rendelkezik, és ennélfogva abban a helyzetben van,... {Zaj. — Friedrich István: Az államnál nem hiszem, hogy megvolna, amit felvettek hídépítésre! 87 milliót vettek fel! Wekerle azt mondta, hogy tartalékolta! — Zaj.) Elnök: Friedrich képviselő urat kérem, maradjon csendben! Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: ...hogy a munkának kontinuitását is biztosítani tudja. A kormány lelkiismeretével nem találja összeegyeztethetőnek iazt, (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) hogy e munkálatok megkezdését megtagadja, mert ezzel többezer munkás munkaalkalmi lehetőségét (Kabók Lajos: Már régen ígérik!) éppen ebben a nehéz időben gátolná meg. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Pakots József: Karácsonyi álom!) T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Van sok teendő a közigazgatás és az állami igazgatás minden terén. Általános szervezeti változtatás okvetlenül szükséges. Hogy modern kifejezéssel éljek, racionalizálni kellene sok tekintetben állami igazgatásunkat. (Ügy van! Ügy van! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Mióta van már racionalizálási kormánybiztos!) Hogy ez a racionalizálás, ezek a szervezeti változtatások szintén alapos tanulmányt igényelnek, azt hiszem, bővebben fejtegetni nem kell, mert ezeket ötletszerűen, máról-holnapra behozni és esetleg rövid idő múlva azoknak hibáit látva, újra megváltoztatni nem lehet. (Gaal Gaston: A hatásköröket, a sok haszontalan hatáskört kell megszüntetni!) Kérem, egyes kérdések kiragadásával az államigazgatás szervezeti változtatásait megoldani nem lehet, csak annak keretében lehet az egyes kérdéseket megoldani. (Ügy van! jobbfelől.) Ezek a szervezeti változtatások azonban, ha jól vannak keresztülvive, — és^ kétségtelen, hogy ennek nem is szabad másként történnie — lényeges költségredukálásokat is kell, hogy prezentáljanak, azonban ezek ebben a budgetáris esztendőben nagyrészt keresztül sem vihetők, az a része pedig. amely keresztülvihető, pénzügyi megtakarítási eredményekben még nem lesz érezhető. De . a jövő költségvetési esztendőben ezek már remélhetőleg már bizonyos pénzügyi eredményt is fel fognak mutatni. 4. ülése 1931 december 9-én, szerdán. Ennél a kérdésnél is megint előtérbe lép azonban az, hogy minden olyan racionalizálás 1 , (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) amely^ személyzet• csökkentést involvál, azt a dilemmát állítja szemünk elé, hogy az állásnélküli diplomás emberek számának szaporodását idézzük elő, (Magyar Pál: Szörnyű körforgás ez, amelyen valamiképpen segíteni kell.) tehát ezt a ^ kérdést sem lehet kizárólag egy oldalról és egy szemszögből elbírálni, megítélni, (Ügy van! Ügy vän! <a jobboldalon. — Friedrich István: Nem is mondja senki!) hanem a dolog. másik oldalára is figyelemmel kell "lenni. (Zaj. — Fábián Béla közbeszól. — Kabók Lajos: Mi lesz a titkos választójoggal? — Felkiáltások a jobboldalon: Ezt vártuk! — Zaj. — Elnök csenget.) Sok szó esett itt különösen a szociáldemokratapárthoz tartozó t. képviselőtársaim részéről, és kemény bírálatok és elítélések hangzottak el a szövetkezetekkel szemben s ezért kénytelen vagyok egy pár szóval a szövetkezetek kérdéséről is beszélni. (Peyer Károly: Mi csak az álszövetkezeteket bíráltuk! — Szeder Ferenc: A gründolt szövetkezeteket! — Pever. Károly: A valódi szövetkezeteket nem! — Zaj. — Elnök csenget. — Kun Béla: Az igazi szövetkezeteknek hívei vagyunk!) Nagyon örülök annak, hogy Peyer t. képviselőtársam ezt így értelmezi, mert akkor azt hiszem, hogy ebben a kérdésben nagyon könnyen megértjük egymást. En a szövetkezeteket igenis eminens szociális elgondolásoknak tartom. (Üav van! Ügy van! a jobboldalon. — Lázár Miklós: A termelési szövetkezeteket! — Kun Béla: A szövetkezetekben az igazgatóknak ne legyenek olvan nagy egyéni stallumai !) A szövetkezetekre szükségünk van és majd később a gazdasági kérdé^nél rá fogok térni arra (Zaj. — Halljuk! Halljuk!), hogy mezőgazdasági szempontból a szövetkezeti gondolatnak és eszmének a közeljövőben igenis sokkal nagyobb tere le«z és kell., hogy legyen, mint eddig volt. (Elénk helyeslés és taps u jobboldalon.) Teljes mértékben értem, hogy olyan szövetkezeteket diffikultálnak, amelyek esrészséftelen és nem' egyenlő versenyt folytatnak és állami támogatásban, szubvenciókban részesülnek. A szövetkezeteknek -szubvenció nélkül, a szövetkezeti tagok közreműködésével kell magukat fenntartanioik és ha gazdaságilag helyes és egészséges a koncepciójuk és egészséges az ő működési* körük és kifogástalan a vezetőségük — mert ebben volt legutóbb sokszor baj. — akkor ezek minden különösebb állami felsőbb támogatás és szubvenció nélkül is kell, hogy exisztáljanak és kell. hogy feladataiknak meg tudjanak felelni. (Gróf Hunyady Ferenc: Csak ha egészséges hitelkeret lesz! — Fábián Béla: Hitelkeret! Hitelkeret! — Mojzes János: Csak a keret marad!) Egyik képviselőtársam szóvátette azt a nanaszát, ho<rv itt az országban sok a külföldi munkás. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Meg lehetnek syőződve arról. hogy a kormány csak azt kívánhatia és óhaithatja, hogy azokat a munkaalkalmakat, amelyek ebben az országban még feltalálhatók, a magvar munkások részére biztosítsa. (Elénk heh leslés és taps a jobboldalon.) Egyet azonban méltÓ7t,a«sék fisrvelembe venni. (Zai. — Hallmk! Hallhik!) Sokkal nagyobb a külföldön lévő és külfődön alkalmazó, tt magyar munkások száma, mint a Magyarországon lévő külföldi munkásoké. (Ügy van! Üav van!) Már most, ha mi a külföldi munkásokkal szemben erőszakos eljárást folytatunk, ha őket nemcsak J a munkaalkalmaktól fosztjuk meg, hanem az
